2018. január hónap bejegyzései

Évközi 4. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány egyik fontos gondolata, hogy a választott nép hallgasson a próféták szavára. (19) Ezt a gondolatot mélyíti el a 94. zsoltár, melyből válaszos zsoltárunk idéz. A válasz így hangzik: „Bár hallgatnátok ma Isten szavára: Népem, ne légy kemény szívű.” A «ma», a most nagyon lényeges. Ne legyünk későn jött balga szüzek. (Vö.: Mt 25,1-13) Jézus se biztos, hogy visszatér, ha «ma» nem nyitunk neki ajtót. (Vö.: Jel 3,20) Komoly tehát a felelősségünk, hogy «ma» valósítsuk meg mindazt, amit az Úr vár tőlünk, amit ebben a zsoltárban üzen.
„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt.” Örvendezni, ujjongani alapvetően csak együtt lehet. Az öröm igazából a közösség megnyilatkozása. „Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte, hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt.” A leborulás az egyetlen helyes magatartás Isten előtt. Legyünk bátrak ennek gyakorlásában. „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő népe, és kezére bízott nyáj vagyunk.” Aki az «övé» – hozzá tartozik – az engedelmeskedik neki. Mutassuk meg az engedelmességgel, hogy nyájához tartozunk.
Testvérem! A 94. zsoltár az Egyház hivatalos imájában, a zsolozsmában – több mint 1500 éve – mindennapi imádságunk. Ezzel kezdjük az Isten dicséretét. Megvalósítjuk azt, amit magában a zsoltárban olvasunk: „Dicsőítő énekkel lépjünk színe elé, magasztaljuk őt zsoltárt zengve.” Hallgassunk tehát a prófétákra! BIZONYÍTSUK EZZEL, HOGY ELFOGADJUK ŐKET, MINT AZ ÚR KÜLDÖTTEIT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 3. vasárnap

Testvérem! A mai Igeliturgiában – az evangéliumban: „Térjetek meg” (15.) és
az olvasmányban: „letérnek gonosz útjukról” (10.) – a bűnbánat-tartás központi
szerepet kap. Az ebben való elmélyedésben segít minket a válaszos zsoltár is. A 24.
zsoltár úgynevezett «alfabetikus» zsoltár, melynek versei között ritkán találunk
összefüggést. Az egyik zsoltár-magyarázó szerint ez olyan mint a méhecske, mely
egymás után más-más virágra száll.
A zsoltáros szerint fontos, hogy „taníts és vezess igazságod szerint, mert te
vagy üdvözítő Istenem!” Isten igazsága a törvény, melyre ő tud megtanítani. Hiszen –
ahogyan szent Ágoston mondja: „magamtól nem tudok mást, csak hazugságot.” Az
üdvösségre, az igazságra pedig csak a mennyei Atya tud elvezetni.
„Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram, és könyörületességedről, mely öröktől való.”
Ugyan megérdemelnénk a büntetést, de bízunk abban, hogy Isten irgalmasságát nem
felejti el, hiszen ez az, ami igazán méltó hozzá. „Jóságodban, Uram, gondolj rám
irgalommal.” Isten irgalmának az alapja mindig a jósága. Bizonyosak lehetünk abban,
hogy sohasem csalatkozunk jóságában.
Testvérem! A 24. zsoltárban négyszer is szerepel az út szó, mely Isten
törvényeire utal. Ma ezt így halljuk: „Utaidat, Uram, mutasd meg nékem, ösvényeidre
taníts meg engem!
Mi nem a pusztulás, hanem az élet irányába szeretnénk menni. Oda pedig –
Jézus tanítása szerint – a keskeny úton (Vö.: Mt 7,13), azaz ösvényen juthatunk
el. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY MA IS ERRE AZ ÖSVÉNYRE VEZETSZ ENGEM.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 2. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány a gyermek Sámuel útját mutatja be,
hogyan jut el az Isten közeledésére adott helyes válaszadásra, az
«igen» kimondására. A válaszos zsoltár nekünk akar segíteni a
helyes válaszadásban. Jeremiás, amikor megtapasztalta az Úr
segítségét, közeledését, a 39. zsoltárban leírtak szerint reagál. (A zsidó
levél is idézi Jézusra alkalmazva: 10,5-7) Feladatunk, hogy tanuljunk a
prófétától!
Jeremiás ezt tapasztalta: „Ő lehajolt hozzám. Új éneket adott az
ajkamra, Istenünknek zengő éneket.” Ha Isten megsegítette, akkor már
nem a régi, kérő éneket, hanem az új, hálaadó éneket kell énekelnie.
A szóbeli hálaadás mellett más feladata is van: „Sem véres, sem
ételáldozat nem kellett neked. … Íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem
azt, amit kívánsz.” A találkozás után már kevés csak áldozatot
bemutatnia; (külső cselekedet) igazi áldozatot, az engedelmesség
áldozatát akarja felajánlani (a belső formálása).
Testvérem! Tanuljunk tehát Jeremiástól és a gyermek Sámueltől:
„Várva vártam az Urat.” A helyes magatartásra fel kell készülnünk,
gyakorolnunk kell azt. Utána, ha már készen állunk, – „fülemet
azonban megnyitottad” – akkor mi is így fogunk imádkozni: „Erre
vágyom, Istenem, törvényed szívemet örömmel tölti el.” AZ «IGEN»
MONDÁS ÁLDOZATA VALÓBAN MINDENKINEK NEHÉZ. DE A HELYES
MAGATARTÁS, A KRISZTUS-KÖVETÉS ÚTJA CSAK EZ LEHET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megkeresztelkedése

Testvérem! A karácsonyi ünnepkört Jézus keresztségének az ünnepe zárja le. A karácsonyi ünnepek központi gondolata egy név: Emmánuel (velünk az Isten). Izaiás próféta könyvének 7-12. fejezetét szokták «Emmánuel könyv-nek» is nevezni. (Itt található ugyanis ez a jövendölés.) A 12. – befejező fejezet – zsoltár-szerű hálaadás: „Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat művelt: tudja meg az egész világ!” Ritka, de ma a válaszos zsoltárt nem a zsoltárok könyvéből vesszük, hanem Izaiás könyvének ebből a fejezetéből.
A mai ünnep Jézus nyilvános fellépésének kezdete is. Az ünnep olvasmányában Izaiás a Messiás fellépéséről több mindent megjövendöl. Ragadjuk ki a bűnbánat-tartás gondolatát, hiszen János keresztsége a bűnbánat keresztsége volt. A válaszos zsoltárban így elmélkedünk: „Íme, Isten az én üdvösségem, … ő lett nékem szabadulásom.” Ebben a rövid fejezetben háromszor is elhangzik az «üdvösség» szó. A bűnt csak Isten bocsáthatja meg, hiszen az ő parancsát nem tartottuk meg. A bűn rabságából tehát ő tud megszabadítani. „Ujjongjatok és dicséretet mondjatok Sion lakói, mert nagy a ti körötökben Izrael szentje.” Isten minden-hatóságának legnagyobb tette, hogy megbocsát. Mennyire dicsőítjük őt ezért?
Testvérem! A karácsonyi ünnepeket lezárva két gondolat erősödik meg bennem: hála és bűnbánat. Köszönjük, hogy eljött közénk a Megváltó és azért is hálásak vagyunk, hogy megszabadítani jött. IGYEKEZZÜNK AZ ESTI LELKIISMERET-VIZSGÁLAT ALKALMÁBÓL NAPONTA MINDKETTŐT MEGTENNI: HÁLÁT ADNI ÉS BŰNBÁNATOT TARTANI. Karácsony ünnepének tanítása így maradhatna velünk egész évben.

[M.a.]‎

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megjelenése, Vízkereszt

Testvérem! Vízkereszt ünnepének Izaiás könyvéből vett
olvasmánya a Jeruzsálemben támadt fényről elmélkedik. Egyházunk
ezt az újszülött messiás-királyra értelmezi, akinek imádására
érkeztek a napkeleti bölcsek. A Messiás-királyról szól a 71. zsoltár
is, melyből mai válaszos zsoltárunk idéz. Egy protestáns
egzegézisben olvassuk erről a zsoltárról, hogy akár Izaiás próféta
könyvének részlete is lehetne: «Nyelve, tartalma, szerkezete szép
összhangjával egyik legértékesebb költői zsoltárunk.»
Mi jellemző erre a Messiás-királyra? „Igazságosan ítélkezzék
népeden, és méltányosan minden szegényen.” Krisztusban
megvalósult a Messiás-király. Még ellenfelei is elismerték róla, hogy
igazságosan ítél. (Vö.: Mk 12,14) Jézus példabeszédében a szegény
Lázár eljut Ábrahám kebelére. (Vö.: Lk 16,22) „Napjaiban… míg csak
a hold meg nem szűnik.” A Messiás-király uralma örök, hiszen a hold
is csak a világ végén szűnik meg. Urunk is minden nemzedék
királya lehet, aki elfogadja uralmát. „Uralkodik tengertől tengerig, a
Folyótól a földkerekség határáig.” Ez a kifejezés egyértelműen a Földkerekséget
jelenti. Földrajzi és politikai határok nem zárhatnak ki
senkit a Messiás országából.
Testvérem! A mai zsoltár-válasz is ebből a messiási zsoltárból
való: „Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden nemzete!” (Vö.: 11) Az
igazi hódolat nem más, mint uralmának elfogadása, életünk hozzá
igazítása. HASONLÍTSUNK TEHÁT MESSIÁS-KIRÁLYUNKHOZ, ÉLETÜNK
MINDENNAPJAI LEGYENEK AZ AJÁNDÉKOK, AMIT NEKI ADUNK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.