2018. március hónap bejegyzései

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

Testvérem! A választott nép liturgiájában nagy ünnepeken igen gyakran az ún. «Hallel zsoltárokat» (112-117) énekelték. (Ezt tették a húsvéti Bárány-lakomán is.) E zsoltárok fő gondolata az Isten-dicsőítés és a hálaadás. Egyházunk – tanulva az ószövetségi választott néptől – legnagyobb ünnepünkkor, Húsvét ünnepén, az utolsó «Hallel zsoltárt» énekli válaszos zsoltárként.
Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: az Úrnak jobbja fölemelt engem.” A fölemelés, a feltámadás Isten műve. Az Úr a bűn méregfogát, a halált is legyőzte; visszahívta Jézust a halálból. Ez ránk, Krisztusban hívőkre is igaz. (Vö.: Jn 11,25) Ha Krisztust követjük, mi is hirdetjük a feltámadást, az örök életet. „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr nagy tetteit.” A következő verset többször is idézi az Újszövetség: „A kő, amelyet az építők félredobtak, íme, az vált szegletkővé.” Az építők itt a választott nép elöljáróit jelentik. Ők alkalmatlannak tartották, mégis Jézus fontossá, szegletkővé vált Isten országában. (Vö.: Ef 2,20)
Testvérem! Az utolsó «Hallel zsoltár» következő verse így hangzik: „Mindezt az Úr vitte végbe, csodálatra méltó a mi szemünkben.” Az Atya tette ezeket, valóban van miért hálát adnunk. Az Úr cselekedete igazán csodálatra méltó, tehát dicsőítenünk kell Őt. HÚSVÉT ÜNNEPÉN NE CSAK IDÉZZÜK A «HALLEL ZSOLTÁRT», HANEM ALAPGONDOLATA SZERINT DICSŐÍTSÜK ISTENT ÉS ADJUNK IS HÁLÁT NEKI!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Virágvasárnap, Az Úr szenvedésének vasárnapja

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Izaiás próféta
jövendölését olvassuk a Megváltó szenvedéséről. A Passió pedig a
beteljesedésről szól. Maga Jézus mondja (Vö.: Lk 24,44), hogy be
kellett teljesedni mindannak, amit róla a prófétáknál és a Zsoltárokban
jövendöltek. Mai válaszos zsoltárunk is (21.) tartalmaz messiási
jövendöléseket. Erősítse meg hitünket annak ténye, hogy amit a
Megváltóról jövendöltek, az Krisztusban valóban beteljesedett.
„Aki csak rám néz, mind kinevet, elhúzza száját, fejét csóválja.” A
beteljesedést Máté evangéliumában így olvassuk: „Akik arra jártak,
káromolták őt, bólogattak a fejükkel” (27,39). „Az Úrban remélt, hát
mentse meg, ha szereti őt, szabadítsa meg.” Kicsit később, ugyancsak
Máténál találjuk: „Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja”
(27,43)! „Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden
csontomat.” A hitetlen Tamás Húsvét vasárnap ezt mondja: „Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn
20,25)! „Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.”
Ez is megtörtént (Vö.: Jn 19,23k). „Vessünk rá sorsot, kié legyen” (24)!
Ezek a sorok magukért beszélnek, megalapozzák hitünket.
Testvérem! Válaszos zsoltárunk válasza is ennek a zsoltárnak az eleje:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mesterünk kiáltott fel így a
kereszten. (Vö.: Mt 27,46) A nehézségekben, a bajokban tehát nekünk
is szabad kiáltanunk. DE SOHASE FELEJTSÜK EL, ISTEN ÜZENETE MINDIG
BETELJESEDIK (Vö.: Zsolt 15,10), AZ UTOLSÓ SZÓ A FELTÁMADÁSÉ!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 5. vasárnapja

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Jeremiás próféta új
szövetségről beszél. Ennek egyik jellemzője: «megbocsátom
gonoszságaikat.» A mai válaszos zsoltárnak is a bűnbánat, a megbocsátás
az alapgondolata. Az 50. zsoltár – a Szentírás magyarázói szerint – «egyike a
Zsoltárok könyve legszebb költeményeinek, és örök időkre mintaképe minden
bűnbánó imádságnak».
A válasznak kiemelt vers – „Istenem, kérlek téged, teremts bennem
tiszta szívet” – arra tanít minket, hogy a bűnbánat nemcsak a
gondolkodásmód megváltoztatása, hanem az egész személy (központ = szív)
megváltozása is. „Könyörülj rajtam, Istenem, mivel irgalmas és jóságos
vagy, töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.” Szent Ágoston
ehhez a vershez fűzött magyarázata bizalmat ad: «Súlyos a bajom…
Kétségbe esnék halálos sebem miatt, ha nem volna ilyen nagy orvosom
„Mosd le bűnömet teljesen, és vétkemtől tisztíts meg engem.” Magam
erejéből szabadulni nem tudok. Az eredeti állapot visszaállítására csak
Isten képes. „Üdvösséged örömét add meg újra, a készséges lelkületet
erősítsd meg bennem.” A bűnbocsánat nemcsak a bűn eltörlése, hanem
elindít a jó úton. „Megtanítom utaidat a vétkeseknek, és a bűnösök hozzád
térnek.” A bűnbánó érzi, hogy a szabadulásért hálával tartozik. Ezért
másokat is segíteni akar ezen az úton.
Testvérem! Szent Ágoston az 50. zsoltárról elmélkedve ezt írja:
«Ügyelsz a törvényszegőkre, hogy jobbítsd őket; ügyelsz a tudatlanokra, hogy
oktasd őket; ügyelsz a bűneiket megvallókra, hogy megbocsáss nekik.»
KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁNK IS ÜGYELSZ ATYÁNK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 4. örvendező vasárnapja

Testvérem! Nagyböjt negyedik, öröm vasárnapján, talán meglepő, hogy sírásról hallunk a válaszos zsoltárban: „Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, Sion városára emlékeztünk.” Jézus is, aki valóban evangéliumot (örömhírt) hozott, sírt. «Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott» (Zsid 5,7). A sírás ugyanis nemcsak a kétségbe esésnek, hanem az üdvösségre törekvésnek is jele lehet. Erre gondolva igyekezzünk most megérteni a 136. zsoltárból idézett válaszos éneket.
A zsoltáros így folytatja imáját: „Hárfáinkat fűzfákra függesztettük, azon a földön.” A fogság, a fájdalom földjén nehéz örvendező éneket énekelni. A szeretett városra gondolás könnyekre fakaszthat. „Mert akik elhurcoltak minket, dalt akartak hallani tőlünk.” A történészek szerint héber dalosok gyakran előfordultak a keleti, fejedelmi udvarokban. De a romokban álló szent városról dicsőítő dalt kérni, valójában gúnyolódás. „Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét az idegen földön?” A fogság a bűnök következménye. Az Úr szent énekeit a bűnös földön ők nem akarták énekelni. „Ragadjon ínyemhez a nyelvem, ha nem emlékezem meg rólad.” Az imádkozó komolyan veszi elhatározását. Ezt a kijelentést igazából fogadalomnak tekinthetjük.
Testvérem! R. Guardini (pap +1968) erről a zsoltárról elmélkedve ezt írja: «Bárcsak tizedrésznyire volna ilyen fontos számunkra Isten és az Ő országa, mint ezeknek az embereknek Jeruzsálem, a szent város!» Mi segít minket abban, hogy számunkra mindez fontos legyen? HA MEGSIRATJUK BŰNEINKET. HA ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVÜNKET, AMIKOR MEGEMLÉKEZÜNK ATYÁNKRÓL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 3. vasárnapja

Testvérem! A mai olvasmányban Isten ajándékáról, a tíz-parancsról
hallunk. Szent Iréneusz (+203) Az eretnekség ellen c. írásában írja: «Az Ige
irigység nélkül adja azt, ami hasznos, a neki alávetetteknek, minden állapotnak
a megfelelő és alkalmas törvényt írva elő.» A 18. zsoltár egy részét «Tóra
himnusz»-nak szokták nevezni. A válaszos zsoltár ma ezt idézi. Segítsenek
ezek a versek ma bennünket Isten törvényének jobb megértésében.
„Tökéletes az Úr törvénye, megújítja a lelket.” Az ószövetségi törvény
olyan tökéletes, hogy csak az Istenember tud rajta javítani: «Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni» (Mt 5,17). „Az Úr tanúságában
bízhatunk, bölcsességet ad a kicsinyeknek.” Jézus szerint is a mennyei Atya a
kicsinyeket előnyben részesíti akaratának felfedésében. (Vö.: Mt 11,25) Ha a
kicsik igen, akkor mindannyian képesek vagyunk Isten akaratához igazodni.
„Értékesebb az aranynál, és a legdrágább drágakőnél.” A legnagyobb értékű
dolgokhoz hasonlítja a zsoltáros a törvényt. Az Úr ilyen ajándékot adott
nekünk. „Édesebb a méznél, a csorduló lépesméznél.” Az édeset szinte
mindenki szereti. Az Ószövetségben a „tejjel-mézzel folyó” a
nagyszerűségnek a szinonimája. Ilyen tehát Isten törvénye.
Testvérem! Szent Pál azt írja, hogy a törvény Krisztushoz vezette a
választott népet. (Vö.: Gal 3,24) Ha már az ószövetségi törvény is ilyen
értékes volt, mennyivel inkább meg kell becsülnünk a Mesterünktől
kapottat. KÖSZÖNJÜK URUNK, HOGY ÖRÖK ÉLETET ADÓ IGÉID VANNAK. (Vö.: zsoltár
válasz.)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.