2018. április hónap bejegyzései

Húsvét 5. vasárnapja

Testvérem! A mai válaszos zsoltár verseit a 21. zsoltárból idézzük. Első pillanatban meglepő, hogy amelyik zsoltárt Mesterünk a keresztfán imádkozta („Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?), hogyan kerül a húsvéti idő zsoltárai közé. XVI. Benedek pápa erről ezt írja: «A végső szükségben elhangzó kiáltás egyben az isteni válasz és az üdvösség bizonyossága is – nemcsak Jézus, hanem „sokak” számára». Hiszen a zsoltár második fele már az Istenbe vetett bizalomról, a ráhagyatkozásról szól.

Isten mindannyiunkat gazdagságra hív: „Egyenek a szegények és lakjanak jól, áldják az Urat mind, akik keresik, szívük élni fog mindörökké.” A szegényeknek lehet, hogy üres a kincses ládájuk és a csűrűk, de gazdag lehet a szívük. Övék lehet az örök élet. Ha ez tudatosul bennünk, akkor: „A föld határai megemlékeznek erről és az Úrhoz térnek, leborul előtte a nemzetek minden családja.” Természetes, hogy mindenki dicsőíti az Istent. De nem elég a «mindenki», nekem személyesen is döntenem kell. „Neki él az én lelkem, és neki fog szolgálni nemzetségem.” A jó példa vonz. (Vö.: Józs 24,15) A látszat az, hogy Isten elhagy, ahogyan a zsoltár eleje szól. De mi a valóság? „Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, igazságát hirdessék a születendő népnek: Mindezt az Úr cselekedte!” Az Úrnak köszönhetünk mindent, a megváltást és a húsvét örömét is.

Testvérem! Egy protestáns magyarázó szerint a 21. zsoltár a héber költészet remeke. Ez nemcsak a zsoltár formai dolgaira igaz, hanem a tartalmára is. (Ellentét az eleje és a vége között.) Elhagyatottságunkban – Jézushoz hasonlóan – sohase felejtkezzünk meg az Istennel való találkozás lehetőségéről sem! 

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor Vasárnap

Testvérem! A 117. zsoltárt – mint válaszos zsoltárt – Húsvét óta már harmadszor énekeljük. A biblikusok szerint ez a zsoltár alapvetőleg hálaadó zsoltár. Nem csodálhatjuk tehát, hogy mind Húsvét vasárnapján, mind Húsvét 2. vasárnapján a hálaadás gondolata már felmerült. A ma idézett résznek is központi gondolata a hálaadás.
Hálás lelkületből fakad a bizalom is. „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bizakodni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint hatalmasokban reménykedni.” Aki emberekben, még ha hatalmasokban is bizakodik, könnyen pórul járhat. A Húsvét – a megváltás – mutatja, hogy az járhat biztos úton, aki az Úrra, Istenre alapozza életét. „Hálát adok, mert meghallgattál engem, te lettél az én szabadítóm.” Természetes, ha Isten meghallgatott, akkor én hálát adok. Ez a vers Mózes hálaadó énekének egy mondatára nagyon hasonlít, amelyet a Vörös tengeren való átkelés után énekeltek. (Vö.: Kiv 15,2) Legyen számunkra is élményszerű a bűnből való szabadulás, mint a zsidóknak Egyiptom elhagyása. „Hálát adok néked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged.” Ha a hála szívünkből fakad, akkor Istenhez való tartozásunkat jelzi. Igaz lesz, ahogyan Sík Sándor fordítja a 62. zsoltár elejét: «Isten, te vagy én Istenem».
Testvérem! A zsidó hagyomány szerint az utolsó «Hallel zsoltárt» a Jeruzsálem kapujához érkező zarándokok felváltva énekelték. Húsvét ünnepéhez kapcsolódva, mi is a megérkezés, a biztonság és a beteljesedés érzését élhetjük át. VEZESSEN MINDEZ MINKET IS E ZSOLTÁR ÖSSZEFOGLALÓ GONDOLATÁHOZ: ADJUNK HÁLÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.