2018. április hónap bejegyzései

Húsvét 5. vasárnapja

Testvérem! A mai válaszos zsoltár verseit a 21. zsoltárból idézzük. Első pillanatban meglepő, hogy amelyik zsoltárt Mesterünk a keresztfán imádkozta („Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?), hogyan kerül a húsvéti idő zsoltárai közé. XVI. Benedek pápa erről ezt írja: «A végső szükségben elhangzó kiáltás egyben az isteni válasz és az üdvösség bizonyossága is – nemcsak Jézus, hanem „sokak” számára». Hiszen a zsoltár második fele már az Istenbe vetett bizalomról, a ráhagyatkozásról szól.

Isten mindannyiunkat gazdagságra hív: „Egyenek a szegények és lakjanak jól, áldják az Urat mind, akik keresik, szívük élni fog mindörökké.” A szegényeknek lehet, hogy üres a kincses ládájuk és a csűrűk, de gazdag lehet a szívük. Övék lehet az örök élet. Ha ez tudatosul bennünk, akkor: „A föld határai megemlékeznek erről és az Úrhoz térnek, leborul előtte a nemzetek minden családja.” Természetes, hogy mindenki dicsőíti az Istent. De nem elég a «mindenki», nekem személyesen is döntenem kell. „Neki él az én lelkem, és neki fog szolgálni nemzetségem.” A jó példa vonz. (Vö.: Józs 24,15) A látszat az, hogy Isten elhagy, ahogyan a zsoltár eleje szól. De mi a valóság? „Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, igazságát hirdessék a születendő népnek: Mindezt az Úr cselekedte!” Az Úrnak köszönhetünk mindent, a megváltást és a húsvét örömét is.

Testvérem! Egy protestáns magyarázó szerint a 21. zsoltár a héber költészet remeke. Ez nemcsak a zsoltár formai dolgaira igaz, hanem a tartalmára is. (Ellentét az eleje és a vége között.) Elhagyatottságunkban – Jézushoz hasonlóan – sohase felejtkezzünk meg az Istennel való találkozás lehetőségéről sem! 

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor Vasárnap

Testvérem! A 117. zsoltárt – mint válaszos zsoltárt – Húsvét óta már harmadszor énekeljük. A biblikusok szerint ez a zsoltár alapvetőleg hálaadó zsoltár. Nem csodálhatjuk tehát, hogy mind Húsvét vasárnapján, mind Húsvét 2. vasárnapján a hálaadás gondolata már felmerült. A ma idézett résznek is központi gondolata a hálaadás.
Hálás lelkületből fakad a bizalom is. „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bizakodni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint hatalmasokban reménykedni.” Aki emberekben, még ha hatalmasokban is bizakodik, könnyen pórul járhat. A Húsvét – a megváltás – mutatja, hogy az járhat biztos úton, aki az Úrra, Istenre alapozza életét. „Hálát adok, mert meghallgattál engem, te lettél az én szabadítóm.” Természetes, ha Isten meghallgatott, akkor én hálát adok. Ez a vers Mózes hálaadó énekének egy mondatára nagyon hasonlít, amelyet a Vörös tengeren való átkelés után énekeltek. (Vö.: Kiv 15,2) Legyen számunkra is élményszerű a bűnből való szabadulás, mint a zsidóknak Egyiptom elhagyása. „Hálát adok néked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged.” Ha a hála szívünkből fakad, akkor Istenhez való tartozásunkat jelzi. Igaz lesz, ahogyan Sík Sándor fordítja a 62. zsoltár elejét: «Isten, te vagy én Istenem».
Testvérem! A zsidó hagyomány szerint az utolsó «Hallel zsoltárt» a Jeruzsálem kapujához érkező zarándokok felváltva énekelték. Húsvét ünnepéhez kapcsolódva, mi is a megérkezés, a biztonság és a beteljesedés érzését élhetjük át. VEZESSEN MINDEZ MINKET IS E ZSOLTÁR ÖSSZEFOGLALÓ GONDOLATÁHOZ: ADJUNK HÁLÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 3. vasárnapja

Testvérem! A mai válaszos zsoltár a negyedik zsoltár részlete. Az ehhez a
zsoltárhoz az első évezredben írt «zsoltároráció» így hangzik: «Hallgass meg
minket, Urunk, és könyörülj rajtunk szorongattatásunk idején, s ki egyedül
művelhetsz csodát népedben, adj lelki vígasságot nekünk, kiket jövendő
ajándékaid biztos reménységébe helyeztél.» Szent Ágoston ugyancsak erről a
zsoltárról elmélkedve a biztos remény alapjának Jézus feltámasztását tartja.
A feltámadásra utaló vers így hangzik: „Tudjátok meg: Az Úr csodásan
megmenti hívét; meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” Ha az Úr Mesterünket
feltámasztotta, akkor megalapozott a reményünk, hogy minket is meghallgat,
feltámaszt. „Midőn segítségül hívtalak, meghallgattál engem, igazságom Istene.”
Ha igazságom Istentől való, helyes úton járok, bizalommal fordulhatok Atyámhoz.
Biztos lehetek abban, hogy figyel rám. „Szorult helyzetemben megsegítettél
engem; könyörülj rajtam, és hallgasd meg imámat.” Ez az Emberfiával szó szoros
értelemben megtörtént. Isten velünk is csodát tud művelni.
Testvérem! A negyedik zsoltárt a zsolozsmában a szombat esti
kompletóriumban (lefekvés előtti ima) imádkozzuk, mert ez a vers is itt található:
Alig térek nyugovóra, békében elalszom, mert egyedül te adsz nekem
biztonságot, Uram.” Minden elalvás egy kicsit a halálra figyelmeztet
bennünket. De Krisztus feltámadt. Valóban békében nyugodhatunk, hiszen
nemcsak reggeli felébredésünkben bízhatunk, hanem bűneinkből is
feltámadhatunk. Isten meghallgat, feltámadás. EZ AZ ÖRÖM IRÁNYÍTSA MINDIG
ÉLETÜNKET, DE MOST A HÚSVÉTI IDŐBEN KÜLÖNÖSKÉPPEN!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 2. vasárnapja, fehérvasárnap, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Testvérem! Húsvét ünnepének nagyságát Nazianzi szt. Gergely
(+390) így írja le: «Húsvét az ünnepek ünnepe. Oly mértékben múl felül
mindent, mint a Nap a csillagokat.» Ezért legnagyobb ünnepünket – a
zsidó hagyományt követve – nyolc napon át ünnepeljük. Ma is
Húsvét van tehát. A nyolcadik, a mai napot «Fehér vasárnapnak» (az
újonnan kereszteltek miatt), vagy «Irgalmasság vasárnapjának» (a
megváltásra gondolva) nevezzük. A válaszos zsoltárban – a múlt
vasárnaphoz hasonlóan – az utolsó «Hallel zsoltárból» éneklünk
verseket.
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad.”
A választott nép szabadságát Istennek köszönheti. Ennek alapja az Úr
irgalma (más fordítás szerint szeretete). Helyes magatartásunk ezért
csak a hálaadás lehet. Ez a mi feladatunk is. Akkor tesszük ezt meg,
ha együtt ünnepelünk: „Mondják, akik félik az Urat, mivel irgalma
örökké megmarad.” Az ünneplés oka egyértelmű: „Megfenyített az Úr és
megpróbált, de nem adott halálra engem.” Igazából a fenyíték, a
megpróbálás a babiloni fogság volt. Úgy szokták magyarázni, hogy ez a
bűn szimbóluma. E fölött győzedelmeskedett Jézus, amikor legyőzte a
halált.
Testvérem! Húsvét napját az Úrnak köszönhetjük. Igaz tehát a
zsoltáros szava: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk
rajta.” A húsvéti öröm kifejezést tehát ne csak megszokásból mondjuk,
hanem vegyük komolyan, ahogyan Nehemiás könyvében olvassuk: «Az
Úrban való örvendezés a ti erősségetek.» (8,10) A FELTÁMADOTTBA
VETETT HIT VEZET EL MINKET A TELJES ÖRÖMRE. (Vö.: Jn 17,13)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.