2018. május hónap bejegyzései

Szentháromság vasárnapja

Testvérem! A 32. zsoltár, amiből a mai válaszos zsoltárt választották, hálaadó himnusz. A 9. versben ezt olvassuk: „Mert csak szólt és meglettek, parancsolt és létrejöttek.” A magyarázók szerint a zsoltár egy konkrét győzelemért ad hálát, de a fenti vers bizonyítja, hogy az egész teremtésért is. Ezt szem előtt tartva kezdjünk bele a többi vers magyarázatába!
A 4. vers a hűségről szól: „Sziklaszilárd az Úr igéje, minden tettét hűség vezeti.” Szent Pál is beszél az Úr hűségéről. (Vö.: 2Tim 2,12k) A hűség Isten lényegéhez tartozik. Az igazi hálaadás az lenne, ha mi is hűek lennénk hozzá, vagyis hinnénk benne. A zsoltáros így folytatja: „Az igazlelkűséget és a törvényt szereti, telve van a föld az Úr irgalmával.” Aki a törvényt szereti, az igazságos, de az Isten ugyanakkor irgalmas is. A kettő nála nem zárja ki egymást. Nekünk is erre kell törekednünk. A következő vers előkészíti a mai ünnepet: „Az Úr szavára lett a mennybolt, szája leheletére a csillagok ezrei.” Már szent Ágoston így magyarázza ezt: «Az Ige (szó) kétségtelenül Isten Fia, és szájának lehelete a Szentlélek… Ki cselekszik a maga Igéje és Lelke által, ha nem az, akié az Ige és akié a Lélek.» Burkoltan tehát itt a Szentháromságról van szó.
Testvérem! Ma válaszként a zsoltár 12. versét énekeljük: „Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökbe fogadott.” Igazi boldogságunk oka tehát, hogy Atyánk előbb szeretett minket és ezért hozzá tartozhatunk, fel is tárta előttünk benső életének titkát. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPÉN HÁLAADÁSUNKBAN ERRE IS GONDOLJUNK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Pünkösd, a Szentlélek kiáradása

Testvérem! A 103. zsoltár – amiből a mai válaszos zsoltárunkat idézzük –
egy gyönyörű imádság, hiszen benne a szerző tegeződő formában Istennel
beszélget. Több Biblia-magyarázat ezt a zsoltárt teremtés himnusznak
tartja. A teremtést, amit a Biblia első lapjain olvasunk, a zsoltáros emelkedett,
költői alakban dolgozza föl. A teremtés könyvében ezt olvassuk: „Isten Lelke a
vizek felett lebegett” (1,2b). «Őt kell megéreznünk a zsoltár minden
mondatában» vallja R. Guardini.
A zsoltár első mondata összefoglalja a teremtést: „Mondj áldást, lelkem, az
Úrnak! Nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem.” Hiszen egyedül csak Isten
teremthet. A teremtés nagyságáról ezt imádkozzuk: „Mily sokrétű a te műved,
Uram! Teremtményeid betöltik a földet.” Amivel a világban találkozunk, az
minden Isten teremtménye. „Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a
porba térnek.” A teremtés folytatása a gondviselés, az éltető erő megadása.
Minden teremtmény napjainkban is Istentől függ. „Ám, ha újra kiárasztod
Lelkedet, életre kelnek, és a föld színét megújítod.” Pünkösd ünnepén a
Szentlélek kiáradására gondolunk. A liturgia ezt a verset a lelki megújulásra
alkalmazza.
R. Guardini zsoltár-magyarázatában olvastam a következőt: «Istennek az
alkotásban való öröméről szól a zsoltár.» Testvérem! Mi az Isten által alkotott
világba születtünk. Ha ebben a világban akaratának megfelelően élünk, mi is
megtalálhatjuk igazi örömünket. Az öröm szent Pál tanítása szerint a Lélek
gyümölcsei közé tartozik. (Vö.: Gal 5) KÉRJÜK A SZENTLELKET, HOGY MUNKÁLJA
KI BENNÜNK IS AZ IGAZI ÖRÖMÖT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.