Testvérem! A mai évközi olvasmány (évközi 12. vasárnap) a teremtő Isten és a tenger kapcsolatáról beszél. Nekem rögtön Petőfi verse jutott eszembe: «Habár fölül a gálya, / S alul a víznek árja, / Azért a víz az úr!» (Föltámadott a tenger…) A válaszos zsoltárnak választott 106. zsoltárban mást hallunk. A tenger a Teremtő hatalmára tanít. Ez – több szentírás-magyarázó által «az egyik legszebb hálaadó zsoltár»-nak nevezett ima – segítsen minket is az Úr nagyságának megértésére.
„Akik hajóikon tengerre szálltak, azok látták az Úr nagy tetteit.” Akik sohasem utaztak tengeren, azok is el tudják képzelni annak viszontagságait. Ott fel lehet ismerni Istenünk nagyságát és az ember kicsinységét. „Szavára szélvihar támadt, és hullámai feltornyosultak.” Nem «a víz az úr», hanem Urunk akaratát teljesíti. Mindenesetre félelmetes a háborgó tenger. „Felemelkedtek az égig, majd a mélységbe zuhantak, nagy veszedelmükben kétségbe estek.” Régi bölcsesség: «Aki nem tud imádkozni, menjen a viharzó tengerre.» Jó lenne, ha minket nem a félelem, hanem a szeretet vezetne az imádságra. „Gyötrelmükben felkiáltottak az Úrhoz, aki szellővé csendesítette a vihart, hullámai pedig elcsitultak.” A bajaiban Istenhez kiáltó ember mindig kap segítséget. Az Istenhez forduló emberhez a tenger, a teremtmény is barátságosabb lesz.
Testvérem! Aki az Úr nagy tetteit felismeri, az hálát ad. „Adjatok hálát az Úrnak, mivel irgalma örökké megmarad.” (zsoltár-válasz) Hálaadásunk oka természetesen a teremtett világ nagysága és szépsége is, de ATYÁNK NAGYSÁGÁNAK IGAZI MEGMUTATKOZÁSA AZ Ő IRGALMA. Hálaadásunk oka elsősorban ez legyen!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai olvasmányban – az Ezekiel próféta könyvéből olvasott részletben – messiási jövendölést hallunk. A próféta a hasonlatához a természetből, a növény-világból veszi a képet. A 91. zsoltárban is ilyen képekkel találkozunk. Ezért választották innen a válaszos zsoltárt. A magyarázók ezt a zsoltárt hálaadó-, Istent-dicsőítő zsoltárnak tekintik. Így kapcsolódjunk bele a zsoltár imádkozásába.
„Virul az igaz, akár a pálma, s úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.” Szt. Ágoston ezt így magyarázza: A zsoltáros «a pálmában a magasságot jeleníti meg… a tetején, végén szép… Legyen erős a gyökered; de a mi gyökerünk fölfelé van. Mert a mi gyökerünk Krisztus, aki fölment a mennybe.» „Az Úr házában ültették el őket, Istenünk csarnokában virágzanak.” Ez is az erőforrásra utal. Isten háza a «mennyország kapuja», ahonnan erőt kapunk, ahol jól érezzük magunkat. „Még öregkorukban is gyümölcsöt hoznak, telve vannak bőséges élettel.” Sok magyarázat «optimista» zsoltárnak nevezi ezt a zsoltárt. Istennél az öreg kor is bőséges élettel van tele. A következő vers majdnem szó szerint Mózes ötödik könyvéből vett idézet (32,4): „Hogy hirdessék: Igaz az Isten, ő a menedékem, hamisság nincsen benne.” Mi is ezt tegyük. Bizakodó életünk legyen az igaz Isten mellett tett tanúságtétel.
Testvérem! Szent Ágoston 91. zsoltárról elmélkedve ezt írja: A háborgó ember «ha valami jót tesz, azt mondja: Én tettem. Ha valami rosszat, keresi kit vádolhat, nehogy vallomást kelljen tennie Istennek.» Mi ne hozzájuk hasonlítsunk, hanem a zsoltárunkból vett választ imádkozzuk: „MENNYIRE JÓL ESIK NÉKEM, TÉGEDET, URAM, HÁLÁVAL DICSÉRNEM.”

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai olvasmány a «protoevangélium» (ősörömhír) történetét mondja el. A bűnbeesés után Isten rögtön a megváltás örömhírét is meghirdeti. Érthető tehát, hogy a bűnbánati zsoltárok közül azt választották a mai napraválaszos zsoltárnak, amely egyben zarándok zsoltár is. A 129. zsoltárt a zarándokló zsidók örömmel imádkozták, hiszen az együttlét, a találkozás örömét is megénekli. Így tehát egyértelműen segít az olvasmány megértésében.
„A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Istenem hallgass a szómra.” A mélység, a régi elképzelés szerint az alvilág, a «Seol», a reménytelenség szállása. A bűnös tudja, hol a helye, de ismeri a protoevangéliumot, ezért Istenhez mer fordulni: „Tebenned remélek, Uram, és igédben reménykedik lelkem.” Ebben a rövid mondatban a remény kétszer is szerepel. Aki így várakozik, az megtapasztalta a reményt adó szeretetét. Tudja, hogy az Úr nem úgy gondolkodik, mint az emberek. „Ha számon tartod (tartanád) a vétkeket, Uram, Uram, ki az, aki előtted megállhat?” Isten világából látszódik meg jól a bűn mélysége. De itt ismerhetjük meg igazából az irgalom forrását is: „De nálad bocsánatot nyer a vétek, ezért félve tisztelünk téged.” Aki a bűnbeesés után nemcsak büntet, hanem megváltót is ígér, annál biztosan elnyerhetjük bűneink bocsánatát. Ebből érthető az istenfélelem ószövetségi gondolata: nem szeretném őt megbántani.
Testvérem! A 129. zsoltárt mindig szerdán imádkozzuk «Az imaórák liturgiája» befejező imaórájában. A nap lezárásában és a válaszos zsoltárról való elmélkedésben is sokat segít a zsoltár 7. verse, amit válaszként énekelünk: „Az Úrnál az irgalom, és bőséges a megváltás nála.” SZÍVBŐL KÖSZÖNJÜK MEG AZÚRNAK, HOGY MEGVÁLTOTT MINKET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Úrnapja az Oltáriszentség, az Eukarisztia ünnepe. Ez a szó: Eukarisztia, szó szerint hálaadást jelent. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a válaszos zsoltár szövegét a 115. zsoltárból választották, ami hálaadó zsoltár. A 17. versben ezt énekeljük: „Bemutatom néked a dicséret áldozatát, és az Úr nevét hívom segítségül.” A mi áldozatunk a szentmise, a keresztáldozat megjelenítése. Mai gondolatunk középpontjában tehát a szentmise áll.
„Az Úrnak mit adhatnék, mindazért, amit nékem adott?” Ha észreveszem az ajándékot, akkor hálát szeretnék adni. T. de Charden gondolata jut az eszembe: «Te adtad megváltó áldozatul magadat érettünk. Méltó, hogy Te határozzad meg hálaadásunk módját is.» Jézus pedig ezt mondta: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). A zsoltár pedig így folytatódik: „Veszem az üdvösség kelyhét, és az Úr nevét hívom segítségül.” Az üdvösség kelyhe az áldozat; az Úr nevének hívása pedig az imádság. A kettő együtt a szentmise. A zsoltárban még ezt olvassuk: „Drága dolog az Úr színe előtt, szentjei dicső halála.” Hálaadásunk tárgya az is, hogy mennyei Atyánk törődik övéivel. A vértanúkra emlékezve is szentmisét mutatunk be.
Testvérem! Mesterünk tanította: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Hálát sem adhatunk, szentmisét sem mutathatunk be. A zsidó levél ezt így fogalmazza meg: „Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát” (13,15). KÖSZÖNJÜK URUNK, HOGY ÍGY HATÁROZTAD MEG HÁLAADÁSUNK MÓDJÁT.
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.