2018. június hónap bejegyzései

Évközi 11. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmányban – az Ezekiel próféta könyvéből olvasott részletben – messiási jövendölést hallunk. A próféta a hasonlatához a természetből, a növény-világból veszi a képet. A 91. zsoltárban is ilyen képekkel találkozunk. Ezért választották innen a válaszos zsoltárt. A magyarázók ezt a zsoltárt hálaadó-, Istent-dicsőítő zsoltárnak tekintik. Így kapcsolódjunk bele a zsoltár imádkozásába.
Virul az igaz, akár a pálma, s úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.” Szt. Ágoston ezt így magyarázza: A zsoltáros «a pálmában a magasságot jeleníti meg… a tetején, végén szép… Legyen erős a gyökered; de a mi gyökerünk fölfelé van. Mert a mi gyökerünk Krisztus, aki fölment a mennybe.» „Az Úr házában ültették el őket, Istenünk csarnokában virágzanak.” Ez is az erőforrásra utal. Isten háza a «mennyország kapuja», ahonnan erőt kapunk, ahol jól érezzük magunkat. „Még öregkorukban is gyümölcsöt hoznak, telve vannak bőséges élettel.” Sok magyarázat «optimista» zsoltárnak nevezi ezt a zsoltárt. Istennél az öreg kor is bőséges élettel van tele. A következő vers majdnem szó szerint Mózes ötödik könyvéből vett idézet (32,4): „Hogy hirdessék: Igaz az Isten, ő a menedékem, hamisság nincsen benne.” Mi is ezt tegyük. Bizakodó életünk legyen az igaz Isten mellett tett tanúságtétel.
Testvérem! Szent Ágoston 91. zsoltárról elmélkedve ezt írja: A háborgó ember «ha valami jót tesz, azt mondja: Én tettem. Ha valami rosszat, keresi kit vádolhat, nehogy vallomást kelljen tennie Istennek.» Mi ne hozzájuk hasonlítsunk, hanem a zsoltárunkból vett választ imádkozzuk: „MENNYIRE JÓL ESIK NÉKEM, TÉGEDET, URAM, HÁLÁVAL DICSÉRNEM.”

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 10. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány a «protoevangélium» (ősörömhír) történetét mondja el. A bűnbeesés után Isten rögtön a megváltás örömhírét is meghirdeti. Érthető tehát, hogy a bűnbánati zsoltárok közül azt választották a mai napraválaszos zsoltárnak, amely egyben zarándok zsoltár is. A 129. zsoltárt a zarándokló zsidók örömmel imádkozták, hiszen az együttlét, a találkozás örömét is megénekli. Így tehát egyértelműen segít az olvasmány megértésében.
„A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Istenem hallgass a szómra.” A mélység, a régi elképzelés szerint az alvilág, a «Seol», a reménytelenség szállása. A bűnös tudja, hol a helye, de ismeri a protoevangéliumot, ezért Istenhez mer fordulni: „Tebenned remélek, Uram, és igédben reménykedik lelkem.” Ebben a rövid mondatban a remény kétszer is szerepel. Aki így várakozik, az megtapasztalta a reményt adó szeretetét. Tudja, hogy az Úr nem úgy gondolkodik, mint az emberek. „Ha számon tartod (tartanád) a vétkeket, Uram, Uram, ki az, aki előtted megállhat?” Isten világából látszódik meg jól a bűn mélysége. De itt ismerhetjük meg igazából az irgalom forrását is: „De nálad bocsánatot nyer a vétek, ezért félve tisztelünk téged.” Aki a bűnbeesés után nemcsak büntet, hanem megváltót is ígér, annál biztosan elnyerhetjük bűneink bocsánatát. Ebből érthető az istenfélelem ószövetségi gondolata: nem szeretném őt megbántani.
Testvérem! A 129. zsoltárt mindig szerdán imádkozzuk «Az imaórák liturgiája» befejező imaórájában. A nap lezárásában és a válaszos zsoltárról való elmélkedésben is sokat segít a zsoltár 7. verse, amit válaszként énekelünk: „Az Úrnál az irgalom, és bőséges a megváltás nála.” SZÍVBŐL KÖSZÖNJÜK MEG AZÚRNAK, HOGY MEGVÁLTOTT MINKET.

[M.a.]

 

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Úrnapja, Krisztus Szent teste és vére

Testvérem! Úrnapja az Oltáriszentség, az Eukarisztia ünnepe. Ez a szó: Eukarisztia, szó szerint hálaadást jelent. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a válaszos zsoltár szövegét a 115. zsoltárból választották, ami hálaadó zsoltár. A 17. versben ezt énekeljük: „Bemutatom néked a dicséret áldozatát, és az Úr nevét hívom segítségül.” A mi áldozatunk a szentmise, a keresztáldozat megjelenítése. Mai gondolatunk középpontjában tehát a szentmise áll.
„Az Úrnak mit adhatnék, mindazért, amit nékem adott?” Ha észreveszem az ajándékot, akkor hálát szeretnék adni. T. de Charden gondolata jut az eszembe: «Te adtad megváltó áldozatul magadat érettünk. Méltó, hogy Te határozzad meg hálaadásunk módját is.» Jézus pedig ezt mondta: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). A zsoltár pedig így folytatódik: „Veszem az üdvösség kelyhét, és az Úr nevét hívom segítségül.” Az üdvösség kelyhe az áldozat; az Úr nevének hívása pedig az imádság. A kettő együtt a szentmise. A zsoltárban még ezt olvassuk: „Drága dolog az Úr színe előtt, szentjei dicső halála.” Hálaadásunk tárgya az is, hogy mennyei Atyánk törődik övéivel. A vértanúkra emlékezve is szentmisét mutatunk be.
Testvérem! Mesterünk tanította: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Hálát sem adhatunk, szentmisét sem mutathatunk be. A zsidó levél ezt így fogalmazza meg: „Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát” (13,15). KÖSZÖNJÜK URUNK, HOGY ÍGY HATÁROZTAD MEG HÁLAADÁSUNK MÓDJÁT.
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.