2018. szeptember hónap bejegyzései

Évközi 24. vasárnap

Testvérem! A latin hagyományban a zsoltárok feliratai nagy fokban segítik az ószövetségi zsoltárok újszövetségi értelmezését. A mai válaszos zsoltár a 114. Az imaórák liturgiájában ezt a feliratot találjuk ennél a zsoltárnál: «Sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába» (ApCsel 14,21). Ez a zsoltár tehát abban segít minket, hogy viselkedjünk megpróbáltatás idején.
Az Urat nagyon szeretem, mert könyörgésem szavát meghallgatta.” A kezdeményező mindig az Isten. Meghallgatott, s ez indít engem szeretetre. „Fülét hozzám fordította, amely napon hozzá kiáltottam.” Milyen jó dolgunk van: nem kell attól félnünk, hogy süket fülekre találunk. Merjünk tehát kiáltani! „A halál kötelékei körülfontak, elértek engem az alvilág gyötrelmei.” A zsoltáros helyzete megrázó. A halál, az alvilág a kilátástalanságra, a bajok legmélyebb kútjára emlékeztetnek. „Az Úr oltalmába fogadja a kicsinyeket; nyomorult voltam, de ő megmentett.” A csapásokban is megtapasztalhatjuk, hogy igazából milyen az Isten. Érthető, ha mindezért hála gyullad szívünkben.
Testvérem! A 114. zsoltárhoz tartozó zsoltárkönyörgés így szól: «Urunk, ki a nevedet állhatatosan segítségül hívó lelkeket megvigasztalod, hozzád folyamodunk, hogy miután az alvilág veszedelmeiből kiszabadítottál, a bűn halálától minket megmentve helyezz be az élőknek országába!» Beteljesedik tehát, amit válaszként énekelünk a válaszos zsoltárban: „Az Úr színe előtt járok, az élők földjén.” IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY MINDEZT NE CSAK MEGÉRTSÜK, HANEM MEG IS VALÓSÍTSUK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 23. vasárnap

Testvérem! A 145. zsoltár, ami a mai válaszos zsoltár, az első az egész zsoltáros könyvet lezáró hat dicsőítő zsoltár közül. A hat zsoltár mindegyikét alleluja keretezi, ezért a zsidó hagyomány «kis hallel»-nek nevezi. Alapgondolatuk az Isten dicsőítése, mely a teremtményeknek, vagyis nekünk, embereknek is, állandó feladatunk.
A zsoltár eleje ezért így szól, ahogyan a válaszban is énekeljük: „Áldjad, lelkem, az Urat, dicsőítsed az Istent!” Ha az örök életre, Istennel való együttlétre gondolunk, akkor természetesnek érezzük ezt a felszólítást. De rá kell ébrednünk arra – ebben segít minket ez a zsoltár is -, hogy Istent dicsőítenünk kell a hétköznapokban is megtapasztalt jóságáért, szeretetéért. „Az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli azt, aki elesett.” Itt nemcsak a csodákra gondolhatunk, hanem arra is, hogy Atyánk pl. az orvoson, vagy szeretteinken keresztül is segíthet minket. A zsoltáros más okra is felhívja a figyelmünket, hogy miért dicsérhetjük az Istent: „Az Úr szereti az igaz embert, a jövevényt megvédi.” Gondviselőnk közel van az igaz emberhez. A jövevényt, aki a legkiszolgáltatottabb, gondjába veszi.
Testvérem! A mai olvasmányban Izaiás próféta a messiási országról beszél. Erre jellemző, hogy Isten gyógyítja az embert. (Vö.: a mai evangélium.) A 145. zsoltárt is – ebben az értelemben – messiási zsoltárnak szokták nevezni. Alapgondolata ugyanis, hogy Isten mi minden jót tesz velünk. A zsoltár tanítását követve akkor fogjuk Istent szívvel-lélekkel dicsőíteni, ha saját életünkben is felfedezzük ezeket a jótetteket. TÖREKEDJÜNK ERRE, GYAKRAN DICSŐÍTSÜK GONDVISELŐ ATYÁNKAT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 22. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmányban Mózes elmondja a választott népnek azokat a parancsokat, amelyek megtartásával elfoglalhatják az ígéret földjét. A válaszos zsoltárban pedig arról hallunk: „Uram, ki lakhat a te hajlékodban” – ki költözhet az Úrhoz? (zsoltár válasz) A mai válaszos zsoltár majdnem az egész 14. zsoltárt elénekli. A szentírás-magyarázók szerint ez a zsoltár az egyik legrégebbi zsoltárunk.
Az egész zsoltár a feltett kérdésre ad választ. „Aki bűn nélkül éli életét, és helyesen cselekszik.” Az alap tehát Isten akaratának teljesítése. De nem elég csak elhatározni, hanem meg is kell valósítani azt! Mit? – „Aki igazat gondol szívében, kinek rágalmat nem beszél szája.” A belső és a külső, a gondolat és a szavak egysége fontos. Jézus is figyelmeztet, hogy ne csak mondjuk, hanem tegyük is meg… (Vö.: Mt 7,21) – „Aki felebarátjának nem tesz rosszat, aki nem gyalázza embertársát.” Ez nem más, mint a felebaráti szeretet megvalósítása. Gondoljunk csak szent Pál szeretet-himnuszára. (1Kor 13) Szent Ágoston a zsoltár befejezéséről elmélkedve mondta: «Talán az igeidőket sem véletlenül változtatta meg.» Eddig jelen időt használt, most pedig: „Aki így éli életét, soha meg nem rendül.” (Az eredetiben egyértelműen jövő idő.) Mostani cselekedeteink jövőnket határozzák meg.
Testvérem! Hogy ki méltó valamire, ez gyakori kérdés. A Jelenések könyvének tanúsága szerint, csak a Bárány méltó, hogy… (Vö.: 5,1-8) HA A BÁRÁNYHOZ KAPCSOLÓDUNK, AKKOR LESZÜNK MÉLTÓK ARRA, HOGY URUNKKAL LAKHASSUNK. (Vö.: Ef 2,19) Tegyük meg tehát Isten akaratát, hogy mi is Isten házanépe lehessünk.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.