2018. október hónap bejegyzései

Mindenszentek ünnepe

Testvérem! Mai válaszos zsoltárunk alapján – ez a 23. – Mindenszentek ünnepét úgy képzelhetjük el, mint az üdvözült lelkek ünnepélyes bevonulását a mennyei szentélybe. Ezt a zsoltárt – több magyarázó szerint – Dávid akkor énekelte, amikor a Frigyládát ünnepélyesen bevitték a Jeruzsálemben felállított Szent-sátorba. Imádkozzuk most tehát Dáviddal együtt:
Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség, s minden lakója.” Ez a mondat hitvallás a teremtő Isten mellett. Az üdvösség felé vezető úton ugyanis az első lépésünk a hit. (Vö.: Zsid 11,5k) „Alapjait ő ágyazta tengerek mélyébe, s a vizek árján ő tartja szilárdan.” Ne zavarjon meg minket az ókori világkép, melyet Dávid ismert. Mi nyugodtan gondolhatunk az ősrobbanásra. Az üdvösségnek – a mennyei szentélybe való bevonulásnak – azonban más feltétele is van: „Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az ő szent helyén?” A zsoltár-oráció mondata segít megérteni ezt a sort: «Újíts meg minket ártatlan életre, hogy a megszentelődés hegyére a te vezetéseddel fölmehessünk.» „Aki ártatlan kezű, tiszta szívű, akinek az esze nem jár csaláson.” Szent Ágoston szerint ártatlan az, aki cselekedeteiben nem botlik meg; tiszta szívű, aki gondolataiban nem vétkezik; és eszével az nem csal, aki mulandó dologhoz nem köti lelkét.
Testvérem! A zsoltár-válasz a zsoltár 6. versére utal: „Ez az istenkeresők népe, mely látni kívánja arcodat, Uram.” Az arc a lélek tükre. Isten mélységeit látja meg tehát az, aki meglátja Atyánk arcát. A SZENTEK – ISTEN HEGYÉN – MÁR MEGLÁTTÁK ISTEN ARCÁT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 30. vasárnap

Testvérem! Az evangéliumban olvasott vak meggyógyítása annak ékes bizonyítéka, hogy Istennek gondja van a nyomorultakra, a bajbajutottakra. Erről tanúskodik Jeremiás is az olvasmányban, amikor vigasztalja a fogságban levő népet. Ugyanerre tanít a mai – 125. – válaszos zsoltár is, amikor a babiloni fogságból hazatérő népről énekel.
Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint akik álmodnak.” Amikor váratlan, nagy öröm ér, nehezen hisszük el a történteket. Ébredjünk fel, mert az Úr valóban megszabadít. Ha erre ráébredünk: „Megtelt akkor örömmel az ajkunk, és a nyelvünk ujjongással.” Merjünk hangot adni örömünknek, hogy mások is velünk örvendezhessenek. „Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, amint megárasztod délen a folyókat.” A sivatag időszakos folyóinak állapota teljesen az esőtől függ. A mi jó sorsunk pedig egészen mennyei Atyánk kezében van. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.” A vetés könnyeinek oka a nehéz munka és az éhes szájaktól megvont falat. De az értékek mindig áldozatok által születnek. A bőséges aratás ujjongással tölthet el mindannyiunkat.
Testvérem! Ahogyan már beszéltünk róla, a zarándok zsoltárokban egy-egy kérés, vagy hálaadás fogalmazódik meg. A mai válaszos zsoltár is zarándok zsoltár, mely hálát ad. Ezért énekeljük zsoltár-válaszunkban: „Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk.” VEGYÜK ÉSZRE ATYÁNK GONDOSKODÓ SZERETETÉT ÉS EZÉRT SZÍVÜNKET MINDIG TÖLTSE EL A HÁLA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 29. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány – amelyet Izaiás próféta könyvéből olvasunk – a szenvedés kérdésével foglalkozik. A 32. zsoltár is, melynek befejező része a mai válaszos-zsoltár, ennek átgondolásában segít. Az imaórák liturgiájában ezt a feliratot találjuk ennél a zsoltárnál: «A gondviselő Isten dicsérete.» A gondviselésről való elmélkedés valóban közelebb vihet minket a szenvedés elfogadásához.
„Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, akik bíznak az irgalmában.” Aki magában bízik, az csalódni fog. Aki viszont az Úrban bízik, az megtapasztalja gondviselését. „Megmenti lelküket a haláltól, és táplálja őket éhínség idején.” Most az éhezés ideje van, ezért szent Ágoston így tanít: «Reménykedj itt, hogy örvendezhess ott; éhezz és szomjazz itt, hogy lakomázhass ott.» „Az Úrra hagyatkozik lelkünk, a segítőnk, és a mi oltalmunk.” Aki mennyei Atyánk felé törekszik, miért mer ráhagyatkozni? Mert a megtestesülés óta Emmánuel, velünk az Isten. (Vö.: Mt 1,23) „Benne örvend a szívünk, az szent nevében remélünk.” A nehézségek, a szenvedés ellenére is örvendezhetünk. Ennek oka pedig az, hogy velünk van, még a szenvedésben is.
Testvérem! Zsoltárunk utolsó sorát jelölték ki a válaszos-zsoltár válaszának: „Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.” Vegyük komolyan a Szentírás megállapítását: Aki az
Úrban bizakodik, az sohasem csalatkozik. (Vö.: J Sir 15,4) ÉRJÜK MENNYEI ATYÁNK GONDVISELŐ JÓSÁGÁT , HOGY NE CSAK MEGÉRTSÜK MINDEZT, HANEM ENNEK MEGFELELŐEN ALAKÍTSUK IS ÉLETÜNKET !

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 28. vasárnap

Testvérem! A 89. zsoltár az egyetlen, amelynek felirata Mózest jelöli meg szerzőjének. Szinte mindegyik Szentírás kommentár az egyik legszebb zsoltárnak tartja ezt az imádságot. A zsoltár három részből áll. A harmadik részt – amely a mai válaszos zsoltárunk – az egyik magyarázó így foglalja össze: «Záró könyörgés bölcsességért és azért, hogy Isten fordítsa el haragját
Taníts meg számot vetni napjaink sorával, hogy bölcsességre neveljük szívünket.” A múlt eseményeivel szembenézve juthatunk el a bölcsességre. Atyánk, aki az idő felett áll, az idő útvesztőit is átlátja. „Térj hozzánk, Urunk, meddig vársz még? Légy könyörületes szolgáidhoz.” Minket az idő múlása sürget. Istent, szeretetében és irgalmában bízva kérjük, hogy alkalmazkodjon az idő kereteibe zárt gyermekeihez. „Vidámíts fel a napokért, melyeken megaláztál minket, az évekért, amikor sok bajt láttunk.” Több magyarázó – Mózes szerzőségéből kiindulva – a pusztai vándorlásra érti ezt a sort. A pusztai vándorlásról nekünk ne csak a nyomorúság, hanem a remény is jusson eszünkbe!Lássék meg, amit szolgáidért műveltél, dicsőséged tárd fel gyermekeik előtt.” A Szentföldre való bejutás mindenki előtt világossá tette Jahve hatalmát. Ebben az imában azt kérjük Atyánktól, hogy ma is megtapasztalhassuk gondviselését.
Testvérem! Ha a kért bölcsesség útjára rátaláltunk, akkor szívvel-lélekkel fogjuk énekelni a mai zsoltárra adott válaszunkat: „Áraszd ránk irgalmadat, Urunk, hogy mindenkor ujjongjunk.” SZERESSÜK ÉS BECSÜLJÜK MINDENNÉL TÖBBRE A BÖLCSESSÉGET (Vö.: mai olvasmány), hogy életünk folyamán mindig a helyes úton járjunk!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 27. vasárnap – Terménybetakarítási hálaadó nap

Testvérem! A mai szentmise olvasmánya az asszony teremtését mondja el. A mai válaszos zsoltárban, amelyet a 127-ből veszünk, erről a témáról elmélkedik a szent szerző. A 119-133-as zsoltárokat zarándok énekeknek szokták nevezni, mert valószínűleg a Jeruzsálembe érkező zarándokok imádkozták. Egy-egy zsoltárban egy-egy kérés, vagy hálaadás fogalmazódik meg. A mai válaszos zsoltárunkban – hiszen a zarándokok között a férfiak voltak többségben – az otthonért, a feleségért és a gyermekekért adunk hálát.
Hálát az ad, aki boldog: „Kezed munkájából élhetsz, boldog leszel, és jól megy sorod.” Aki látja munkája gyümölcsét az boldog. De a zsoltáros azt is egyértelművé teszi, mi ennek az alapja: „Íme, ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” Természetesen a félelem nem rettegést jelent, hanem azt, hogy életemben Istené az első hely. „Áldjon meg téged az Úr Sionból, hogy lásd Jeruzsálem jólétét életed minden napján.” Arnobius (III-IV. sz.) szerint Sion itt az Egyházat jelenti. Mi mennyire törekszünk arra, hogy az Egyházon keresztül elnyerjük Atyánk áldását? „Lásd meg fiaidnak fiait, békesség Izraelnek!” A zsoltáros megerősíti azt az ősi felfogást, hogy a gyermekek sokasága Isten áldásának a jele.
Testvérem! Mi általában kevesebbet zarándokolunk, mint a zsidók. (Ők évente háromszor tették ezt.) A hálaadás azonban nekünk is ugyanúgy feladatunk. Tanuljunk a zsoltáros üzenetéből, hogy ISTEN ÁLDÁSA KÍSÉRJE ÉLETÜNKET ÉS ÍGY LEGYÜNK BOLDOGOK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.