2018. október hónap bejegyzései

Mindenszentek ünnepe

Testvérem! Mai válaszos zsoltárunk alapján – ez a 23. – Mindenszentek ünnepét úgy képzelhetjük el, mint az üdvözült lelkek ünnepélyes bevonulását a mennyei szentélybe. Ezt a zsoltárt – több magyarázó szerint – Dávid akkor énekelte, amikor a Frigyládát ünnepélyesen bevitték a Jeruzsálemben felállított Szent-sátorba. Imádkozzuk most tehát Dáviddal együtt:
Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség, s minden lakója.” Ez a mondat hitvallás a teremtő Isten mellett. Az üdvösség felé vezető úton ugyanis az első lépésünk a hit. (Vö.: Zsid 11,5k) „Alapjait ő ágyazta tengerek mélyébe, s a vizek árján ő tartja szilárdan.” Ne zavarjon meg minket az ókori világkép, melyet Dávid ismert. Mi nyugodtan gondolhatunk az ősrobbanásra. Az üdvösségnek – a mennyei szentélybe való bevonulásnak – azonban más feltétele is van: „Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az ő szent helyén?” A zsoltár-oráció mondata segít megérteni ezt a sort: «Újíts meg minket ártatlan életre, hogy a megszentelődés hegyére a te vezetéseddel fölmehessünk.» „Aki ártatlan kezű, tiszta szívű, akinek az esze nem jár csaláson.” Szent Ágoston szerint ártatlan az, aki cselekedeteiben nem botlik meg; tiszta szívű, aki gondolataiban nem vétkezik; és eszével az nem csal, aki mulandó dologhoz nem köti lelkét.
Testvérem! A zsoltár-válasz a zsoltár 6. versére utal: „Ez az istenkeresők népe, mely látni kívánja arcodat, Uram.” Az arc a lélek tükre. Isten mélységeit látja meg tehát az, aki meglátja Atyánk arcát. A SZENTEK – ISTEN HEGYÉN – MÁR MEGLÁTTÁK ISTEN ARCÁT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 30. vasárnap

Testvérem! Az evangéliumban olvasott vak meggyógyítása annak ékes bizonyítéka, hogy Istennek gondja van a nyomorultakra, a bajbajutottakra. Erről tanúskodik Jeremiás is az olvasmányban, amikor vigasztalja a fogságban levő népet. Ugyanerre tanít a mai – 125. – válaszos zsoltár is, amikor a babiloni fogságból hazatérő népről énekel.
Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint akik álmodnak.” Amikor váratlan, nagy öröm ér, nehezen hisszük el a történteket. Ébredjünk fel, mert az Úr valóban megszabadít. Ha erre ráébredünk: „Megtelt akkor örömmel az ajkunk, és a nyelvünk ujjongással.” Merjünk hangot adni örömünknek, hogy mások is velünk örvendezhessenek. „Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, amint megárasztod délen a folyókat.” A sivatag időszakos folyóinak állapota teljesen az esőtől függ. A mi jó sorsunk pedig egészen mennyei Atyánk kezében van. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.” A vetés könnyeinek oka a nehéz munka és az éhes szájaktól megvont falat. De az értékek mindig áldozatok által születnek. A bőséges aratás ujjongással tölthet el mindannyiunkat.
Testvérem! Ahogyan már beszéltünk róla, a zarándok zsoltárokban egy-egy kérés, vagy hálaadás fogalmazódik meg. A mai válaszos zsoltár is zarándok zsoltár, mely hálát ad. Ezért énekeljük zsoltár-válaszunkban: „Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk.” VEGYÜK ÉSZRE ATYÁNK GONDOSKODÓ SZERETETÉT ÉS EZÉRT SZÍVÜNKET MINDIG TÖLTSE EL A HÁLA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.