2018. november hónap bejegyzései

Évközi 32. vasárnap

Testvérem! A mai válaszos-zsoltárunkat a 145-ből idézzük. (Az évközi 23. vasárnapit is ugyanebből a zsoltárból vettük.) Ennek a zsoltárnak ezt a címet adták: Az Úrban bízók boldogsága. Bízni csak az tud, aki szeret. Érthető tehát, hogy a zsoltár-orációban ezt találjuk: «Engedd nekünk, hogy általad látókká téve képesek legyünk téged mindenkor tiszta szellemmel szeretni.» A mai részletben is erről elmélkedünk:
Isten igaz marad örökké, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.” Isten igaz marad, vagyis most is segíteni akar rajtunk. Azt akarja, hogy ez a világ, mindennapi életünk, szebb és jobb legyen. „Az éhezőnek ő ad kenyeret, kiszabadítja az Úr a foglyokat.” Gondviselő Atyánk a leghétköznapibb dolgokban is segít. Vegyük komolyan, hogy a «modernkori rabságokból» is ő tud kiszabadítani. „Az Úr támogatja az árvát és özvegyet, és elpusztítja a gonoszok útját.” Az Úr oltalmazója mindazoknak, akik emberi támasz nélküliek. Az Ószövetségben a királyok feladata volt ez. (Vö.: Jer 22,1kk) Ne csodálkozzunk tehát a következő versen: „Az Úr uralkodik örökké, a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre.” Messiási zsoltárnak szokták nevezni ezt a zsoltárt, hiszen ezek a dolgok csak a messiási időkben teljesednek be egészen. Addig is, Egyházunk, mivel Jézushoz tartozik, a Messiás, Krisztus örök királyságának részese.
Testvérem! A kései zsidó hagyomány válaszos-zsoltárunkat a reggeli imák közé sorolja. Tudatosítsuk mi is magunkban minden nap reggel, hogy HA ISTENBEN BÍZUNK, akkor leszünk boldogok. Ha AZ EGYHÁZHOZ RAGASZKODUNK, akkor találjuk meg a szeretet útját, mely mennyei Atyánkhoz vezet.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 31. vasárnap

Testvérem! A 17. zsoltár, melynek kiragadott részeiből tevődik össze a mai válaszos zsoltárunk, Istent dicsőíti. Ahogyan címe mondja: Hálaadás. Szerzője Dávid, akit a zsoltár felirata «Isten szolgájának» nevez. Isten szolgájának lenni kitüntetés, és Dávid, a derék szolga, rajongásig szereti Urát. Ezért imádkozzuk a válaszban: „Szeretlek, Uram, Istenem, én erősségem.” Ez a szeretet mai zsoltárunk alapgondolata.
Istenem, segítőm, akiben remélek, oltalmazóm, pártfogóm és üdvöm ereje.” Aki igazán szeret, azt bizalom tölti el. Elsősorban ne magunkban bízzunk, hanem Oltalmazónkban! „Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” Akik az Urat szeretik, azok gondjukat is vele osztják meg. Bizalmuk miatt pedig biztosak lehetnek a szabadulásban. Dávid az Úr prófétája is volt, ezért szívbe markoló a következő gondolata: „Él az Úr, az én áldott segítőm, legyen dicsőség üdvöm Istenének.” Ez már az újszövetség világa is. Jézus feltámadt, él. Mi is tegyünk erről tanúságot testvéreink előtt. „Menedékem és sziklaváram, szabadítóm te vagy, Uram.” A derék szolga életének biztos pontja az Ura. Nekünk is az? Tudunk ilyen elragadtatással beszélni Urunkról, Testvérünkről?
Testvérem! A mai evangélium és az olvasmány is a szeretet parancsáról szól. A szeretet elsősorban nem érzelem, hanem döntés. LEGYÜNK – JÉZUSSAL, MÁRIÁVAL – DÁVIDDAL EGYÜTT MI IS «ISTEN SZOLGÁI». Ha erre törekszünk, elég erősek leszünk arra, hogy valóban a szeretet irányítsa életünket.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.