2018. december hónap bejegyzései

Advent 2. vasárnapja

Testvérem! Báruk próféta Jeremiás próféta íródeákja volt, de maga is prófétaként működött. Könyvét ritkán idézi a liturgia, de a mai olvasmány és az áldozási ének is ebből való, sőt az áldozási ének az olvasmány része. „Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és nézd az örömet, amely Istentől jön.” (5,5; 4,36) Itt a próféta a babiloni fogságban sínylődő népet igyekszik felrázni és reményt akar szívükbe önteni.
Jeruzsálem gyakran a választott népet személyesíti meg. Ez tehát rólunk is szól. Az öröm – főleg ha Istentől jön – szentáldozásunkat is jelentheti. A találkozás ugyanis egyértelműen örömünk forrása. Sokkal könnyebben veszünk észre valamit, ha felkelünk, magaslatra állunk. Áldozásunkkal kapcsolatban az egyik gyakran visszatérő nehézségünk a megszokás. Mi segíthet ilyenkor? A felkelés, magaslatra állás ebben az esetben életünk megváltoztatását is jelentheti. Például igyekszünk hamarabb odaérni a szentmisére, így jobban rá tudunk hangolódni. Cselekvően bekapcsolódunk a szentmisébe (bűnbánat, tanításra figyelés, Miatyánk…), amely elvezet a gyümölcsöző szentáldozáshoz.
Testvérem! Szunyogh Xavér bencés atya a mai vasárnap szövegeiről elmélkedve ezt írja: «A mai vasárnap a remény ünnepe. Krisztus valóban a mi Megváltónk.» Az örömteli szentáldozás legyen ennek záloga! «KRISZTUSOM, SEGÍTSD LEGYŐZNÖM LUSTASÁGOMAT, LEZSERSÉGEMET, HOGY A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSOM MINDIG AZ IGAZI ÖRÖM ÉS REMÉNY ÜNNEPE LEHESSEN!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 1. vasárnapja

Testvérem! Ebben az egyházi évben is folytatjuk a szentmise énekeiről való elmélkedést. A változó részek közül most az «áldozási ének» következik. „Ennek az a szerepe, hogy kifejezze az áldozók lelki egységét, tanúsítsa a szív örömét és jobban megvilágítsa az áldozási körmenet közösségi jellegét.” (RMÁR 86.) Az áldozási ének eredetileg is körmeneti ének volt, amit egész szentáldozás alatt énekeltek. A mai liturgia ebből csak az antifónát őrizte meg. Ez általában egy szentírási idézet. Úgy gondolom, hogy most, amikor a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülünk, nagyon is gyümölcsöző lesz számunkra, ha az áldozási énekekről elmélkedünk.
Mai szentmisénk áldozási éneke így hangzik: „Mindenféle jókat osztogat az Úr, és földünk megtermi gyümölcsét.” (Zsolt 84,13) Ádvent elején ez két gondolatot juttat eszembe. Az első Krisztus második eljövetele. Isten örök üdvösséget osztogat, a «föld» (ez a mi világunk) pedig megérett az aratásra. A másik gondolat a karácsonyi készületből fakad. Mennyei Atyánk Fia születésekor mindenféle kegyelmet osztogat, a «föld» (ez az emberiség) pedig Szűz Mária által világra hozza a Messiást.
Testvérem! Ez a kettősség a mi szentáldozásainkra is jellemző. Amikor szentáldozáshoz járulunk megtapasztaljuk mennyei Atyánk túláradó nagylelkűségét. Ugyanakkor indítást nyerünk arra, hogy – Krisztussal együttműködve – bennünk is megvalósuljanak a szentáldozás gyümölcsei. «URAM A SZENTÁLDOZÁSBAN VELED TALÁLKOZOM. VEGYEM ÉSZRE OSZTOGATÓ JÓSÁGODAT ÉS TEREMJEM MEG ÉN IS GYÜMÖLCSÖMET!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.