2018. december hónap bejegyzései

A Szent Család: Jézus, Mária és József

Testvérem! Az egészen biztos, hogy helyes öntudatra mindannyiunknak szüksége van. Bár előfordul, hogy ezzel kapcsolatban túlzásba esünk. A keresztény ember életében az öntudat helyes alapja csak ez lehet: mi Isten gyermekei vagyunk. Bűnbánattal be kell látnunk, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindig ennek megfelelően élünk. Viszont igaz, amit Szent Család ünnepén a szentmise áldozási énekében énekelünk: „Látható alakban megjelent a földön Istenünk, és itt élt az emberek között.” (Bár 3,38) Gondolunk erre? Ennek kellene ugyanis irányítania cselekedeteinket.
Szent Pál szerint Krisztus „Isten bölcsessége” (1Kor 1,24). Az ószövetségi bölcsességi irodalom gyakran megszemélyesíti Isten bölcsességét (pl.: Péld 8,22kk). A mai áldozási éneket a katolikus egzegéták közül sokan az Ige megtestesüléséremegjelent értelmezik. Érthető tehát, hogy karácsony ünnepének nyolcadában Báruk prófétát idézzük. De mi már azt is tudjuk, hogy Krisztus nemcsak itt élt az emberek között, hanem ma is itt él az Oltáriszentségben, így vele találkozhatunk a szentáldozásban.
Testvérem! Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Valóban Ő az útra kelők úti Kenyere; Ő vezet az igazságra, a helyes öntudatra; és Ő életünk Kenyere. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY MEGTESTESÜLÉSED MINDEN SZENTMISÉBEN FOLYTATÓDIK. KÖSZÖNÖM, HOGY A MENNYEI ATYA NAGY CSALÁDJÁBAN ASZTALT TERÍTESZ MINDANNYIUNKNAK. KÉRLEK, HOGY AKIK EGY KENYÉRBŐL RÉSZESEDÜNK, VALÓBAN EGY CSALÁD LEGYÜNK! (Vö.: 1Kor 10,17)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Karácsony, Urunk születése

Testvérem! A 97. zsoltár – amelyből idéz a mai ünnepi mise áldozási éneke – az un. koronázási himnuszok közé tartozik. Ezekben a szent szerző tudatosítja a választott népben, hogy Isten vezeti népét, Ő irányítja történelmüket. Jussanak ezek eszünkbe, amikor elimádkozzuk énekünket: „Meglátta a föld minden határa: Istenünk hozott nekünk szabadulást.” (3b) Jahve az, aki cselekedett, Ő mentette meg népét.
Meglátta.” Az emberiség ősi vágya meglátni Istent (paradicsomi állapot). Jahve az elrejtőző Isten (Vö.: Iz 45,15), aki a teremtésben, a választott nép történelmében (áldozási ének), de főleg a megtestesülésben (mai ünnep) mutatja meg magát. Az utolsó napon fogja mindenki meglátni őt, amikor eljön dicsőségében. (Vö.: Mt 24,30) Most – földi zarándoklásunk idején – a hit szemével a kenyér színében vehetjük észre őt. „Szabadulást.” A zsidó nép többször is megszabadult rabságából. A szentáldozás gyümölcse, hogy a bűn ellen hathatósabban küzdhetünk, «megszabadulhatunk» tőle. (Vö.: KEK 1393-95.)
Testvérem! A jászolban megsimuló Kisdedben ugyanolyan nehéz meglátni az Isten Fiát, mint a hópehely ostyában. (Vö.: Hozsanna 29.) Karácsony öröme erősítse meg az Oltáriszentségbe vetett hitünket. EZEN A SZÉP ÜNNEPEN MEGKÖSZÖNÖM NEKED JÉZUSOM, HOGY LÁTHATUNK ÉS ERŐDDEL MEGSZABADÍTASZ MINKET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 4. vasárnapja

Testvérem! Karácsonyhoz, Jézus születésnapjához közeledve, a liturgiában az édesanya alakja is megjelenik. A mai áldozási énekben ezt halljuk: „Íme, a Szűz fogan, Fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14) A Szentírás magyarázó szerint ez a jövendölés eredetileg ezt jelenti: «A gyermek születése lesz annak a jele, hogy Jahve ebben a kényszerű történeti helyzetben is (a dinasztia kihalásának veszélye) népével marad, azt el nem hagyja.»
Izaiás szavait a választott nép messiási jövendölésnek tekintette. Természetes tehát, hogy a fenti egzegéta később ezeket írja: «A jövendölés ünnepélyes hangja és a szimbolikus név, amelyet a próféta a gyermeknek ad, a távoli jövőbe mutat.» A jövendölés Názáretben, ill. Betlehemben beteljesedett, de ránk is vonatkozik. Hiszen a Fiú – akinek neve Emmánuel – ma is velünk van, ma is találkozhatunk vele a szentáldozásban. Tudatosítsuk tehát magunkban, hogy az Eukarisztiában velünk lakó Mesterünk minket sem hagy el, mostani helyzetünkben is számíthatunk segítségére.
Testvérem! Az eredeti héber szövegben a ’fiatal lány’ szó szerepel. De már a rabbik is a ’szüzet” értették alatta, mert a görög fordításban – amely Krisztus születése előtt készült – már a ’szűz’ szó szerepel. Mária ez a Szűz, aki szűzen szülte Jézust, akivel mi is találkozunk a szentáldozásban. A Szűzanya szűzi lelkülete jellemezzen minket is, amikor szentáldozáshoz járulunk. KÖSZÖNJÜK ISTENÜNK, HOGY ÍGÉRETEID MINDIG VALÓRA VÁLNAK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 3. vasárnapja, Gaudete vasárnap

Testvérem! Ádvent harmadik vasárnapját öröm vasárnapjának hívjuk. Túl vagyunk a várakozás felén. Már kevesebbet kell «aludni» Karácsonyig, mint ádvent elejétől a mai napig. Közeledik Jézus születésnapja, a vele való találkozás ünnepe. «Találkozás.» A szentmisében a szentáldozás erre nemcsak emlékeztet, hanem ezt létre is hozza. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az áldozási énekben ma így imádkozunk: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön a mi Istenünk, hogy szabadulást hozzon nekünk.” (Vö.: Iz 35,4;)
Nézzétek, eljön a mi Istenünk.” Ez valóban megvalósul, amikor szentáldozáskor Jézust a szívünkbe fogadjuk. Ő azért jön: „hogy szabadulást hozzon nekünk.” Ez a szabadulás – megvizsgálva Izaiás prófétánál a szövegkörnyezetet – a pusztából való menekülésre utal. Ez átvitt értelemben a bűneinkből való szabadulást jelenti. (Az áldozáshoz való kivonulás ennek szép szimbóluma.) A kiutat Isten adja népének. A szentáldozás nekünk is erőforrásunk.
Testvérem! Aki annak örvendezik, hogy találkozott Istenével, az egyértelműen elfogadja a próféta üzenetét: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek!De jó lenne, ha gyakran eszünkbe jutna ez az üzenet. «A KENYÉR SZÍNÉBEN VELÜNK LAKÓ JÉZUS! SEGÍTS MINKET, HOGY MINDIG ÖRÖMMEL VONULJUNK A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSRA ÉS ENNEK ÖRÖMÉT ÉLETÜNKKEL MUTASSUK MEG KÖRNYEZETÜNKNEK!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 2. vasárnapja

Testvérem! Báruk próféta Jeremiás próféta íródeákja volt, de maga is prófétaként működött. Könyvét ritkán idézi a liturgia, de a mai olvasmány és az áldozási ének is ebből való, sőt az áldozási ének az olvasmány része. „Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és nézd az örömet, amely Istentől jön.” (5,5; 4,36) Itt a próféta a babiloni fogságban sínylődő népet igyekszik felrázni és reményt akar szívükbe önteni.
Jeruzsálem gyakran a választott népet személyesíti meg. Ez tehát rólunk is szól. Az öröm – főleg ha Istentől jön – szentáldozásunkat is jelentheti. A találkozás ugyanis egyértelműen örömünk forrása. Sokkal könnyebben veszünk észre valamit, ha felkelünk, magaslatra állunk. Áldozásunkkal kapcsolatban az egyik gyakran visszatérő nehézségünk a megszokás. Mi segíthet ilyenkor? A felkelés, magaslatra állás ebben az esetben életünk megváltoztatását is jelentheti. Például igyekszünk hamarabb odaérni a szentmisére, így jobban rá tudunk hangolódni. Cselekvően bekapcsolódunk a szentmisébe (bűnbánat, tanításra figyelés, Miatyánk…), amely elvezet a gyümölcsöző szentáldozáshoz.
Testvérem! Szunyogh Xavér bencés atya a mai vasárnap szövegeiről elmélkedve ezt írja: «A mai vasárnap a remény ünnepe. Krisztus valóban a mi Megváltónk.» Az örömteli szentáldozás legyen ennek záloga! «KRISZTUSOM, SEGÍTSD LEGYŐZNÖM LUSTASÁGOMAT, LEZSERSÉGEMET, HOGY A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSOM MINDIG AZ IGAZI ÖRÖM ÉS REMÉNY ÜNNEPE LEHESSEN!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 1. vasárnapja

Testvérem! Ebben az egyházi évben is folytatjuk a szentmise énekeiről való elmélkedést. A változó részek közül most az «áldozási ének» következik. „Ennek az a szerepe, hogy kifejezze az áldozók lelki egységét, tanúsítsa a szív örömét és jobban megvilágítsa az áldozási körmenet közösségi jellegét.” (RMÁR 86.) Az áldozási ének eredetileg is körmeneti ének volt, amit egész szentáldozás alatt énekeltek. A mai liturgia ebből csak az antifónát őrizte meg. Ez általában egy szentírási idézet. Úgy gondolom, hogy most, amikor a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülünk, nagyon is gyümölcsöző lesz számunkra, ha az áldozási énekekről elmélkedünk.
Mai szentmisénk áldozási éneke így hangzik: „Mindenféle jókat osztogat az Úr, és földünk megtermi gyümölcsét.” (Zsolt 84,13) Ádvent elején ez két gondolatot juttat eszembe. Az első Krisztus második eljövetele. Isten örök üdvösséget osztogat, a «föld» (ez a mi világunk) pedig megérett az aratásra. A másik gondolat a karácsonyi készületből fakad. Mennyei Atyánk Fia születésekor mindenféle kegyelmet osztogat, a «föld» (ez az emberiség) pedig Szűz Mária által világra hozza a Messiást.
Testvérem! Ez a kettősség a mi szentáldozásainkra is jellemző. Amikor szentáldozáshoz járulunk megtapasztaljuk mennyei Atyánk túláradó nagylelkűségét. Ugyanakkor indítást nyerünk arra, hogy – Krisztussal együttműködve – bennünk is megvalósuljanak a szentáldozás gyümölcsei. «URAM A SZENTÁLDOZÁSBAN VELED TALÁLKOZOM. VEGYEM ÉSZRE OSZTOGATÓ JÓSÁGODAT ÉS TEREMJEM MEG ÉN IS GYÜMÖLCSÖMET!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.