2018. december hónap bejegyzései

Advent 3. vasárnapja, Gaudete vasárnap

Testvérem! Ádvent harmadik vasárnapját öröm vasárnapjának hívjuk. Túl vagyunk a várakozás felén. Már kevesebbet kell «aludni» Karácsonyig, mint ádvent elejétől a mai napig. Közeledik Jézus születésnapja, a vele való találkozás ünnepe. «Találkozás.» A szentmisében a szentáldozás erre nemcsak emlékeztet, hanem ezt létre is hozza. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az áldozási énekben ma így imádkozunk: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön a mi Istenünk, hogy szabadulást hozzon nekünk.” (Vö.: Iz 35,4;)
Nézzétek, eljön a mi Istenünk.” Ez valóban megvalósul, amikor szentáldozáskor Jézust a szívünkbe fogadjuk. Ő azért jön: „hogy szabadulást hozzon nekünk.” Ez a szabadulás – megvizsgálva Izaiás prófétánál a szövegkörnyezetet – a pusztából való menekülésre utal. Ez átvitt értelemben a bűneinkből való szabadulást jelenti. (Az áldozáshoz való kivonulás ennek szép szimbóluma.) A kiutat Isten adja népének. A szentáldozás nekünk is erőforrásunk.
Testvérem! Aki annak örvendezik, hogy találkozott Istenével, az egyértelműen elfogadja a próféta üzenetét: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek!De jó lenne, ha gyakran eszünkbe jutna ez az üzenet. «A KENYÉR SZÍNÉBEN VELÜNK LAKÓ JÉZUS! SEGÍTS MINKET, HOGY MINDIG ÖRÖMMEL VONULJUNK A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSRA ÉS ENNEK ÖRÖMÉT ÉLETÜNKKEL MUTASSUK MEG KÖRNYEZETÜNKNEK!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 2. vasárnapja

Testvérem! Báruk próféta Jeremiás próféta íródeákja volt, de maga is prófétaként működött. Könyvét ritkán idézi a liturgia, de a mai olvasmány és az áldozási ének is ebből való, sőt az áldozási ének az olvasmány része. „Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és nézd az örömet, amely Istentől jön.” (5,5; 4,36) Itt a próféta a babiloni fogságban sínylődő népet igyekszik felrázni és reményt akar szívükbe önteni.
Jeruzsálem gyakran a választott népet személyesíti meg. Ez tehát rólunk is szól. Az öröm – főleg ha Istentől jön – szentáldozásunkat is jelentheti. A találkozás ugyanis egyértelműen örömünk forrása. Sokkal könnyebben veszünk észre valamit, ha felkelünk, magaslatra állunk. Áldozásunkkal kapcsolatban az egyik gyakran visszatérő nehézségünk a megszokás. Mi segíthet ilyenkor? A felkelés, magaslatra állás ebben az esetben életünk megváltoztatását is jelentheti. Például igyekszünk hamarabb odaérni a szentmisére, így jobban rá tudunk hangolódni. Cselekvően bekapcsolódunk a szentmisébe (bűnbánat, tanításra figyelés, Miatyánk…), amely elvezet a gyümölcsöző szentáldozáshoz.
Testvérem! Szunyogh Xavér bencés atya a mai vasárnap szövegeiről elmélkedve ezt írja: «A mai vasárnap a remény ünnepe. Krisztus valóban a mi Megváltónk.» Az örömteli szentáldozás legyen ennek záloga! «KRISZTUSOM, SEGÍTSD LEGYŐZNÖM LUSTASÁGOMAT, LEZSERSÉGEMET, HOGY A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSOM MINDIG AZ IGAZI ÖRÖM ÉS REMÉNY ÜNNEPE LEHESSEN!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 1. vasárnapja

Testvérem! Ebben az egyházi évben is folytatjuk a szentmise énekeiről való elmélkedést. A változó részek közül most az «áldozási ének» következik. „Ennek az a szerepe, hogy kifejezze az áldozók lelki egységét, tanúsítsa a szív örömét és jobban megvilágítsa az áldozási körmenet közösségi jellegét.” (RMÁR 86.) Az áldozási ének eredetileg is körmeneti ének volt, amit egész szentáldozás alatt énekeltek. A mai liturgia ebből csak az antifónát őrizte meg. Ez általában egy szentírási idézet. Úgy gondolom, hogy most, amikor a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülünk, nagyon is gyümölcsöző lesz számunkra, ha az áldozási énekekről elmélkedünk.
Mai szentmisénk áldozási éneke így hangzik: „Mindenféle jókat osztogat az Úr, és földünk megtermi gyümölcsét.” (Zsolt 84,13) Ádvent elején ez két gondolatot juttat eszembe. Az első Krisztus második eljövetele. Isten örök üdvösséget osztogat, a «föld» (ez a mi világunk) pedig megérett az aratásra. A másik gondolat a karácsonyi készületből fakad. Mennyei Atyánk Fia születésekor mindenféle kegyelmet osztogat, a «föld» (ez az emberiség) pedig Szűz Mária által világra hozza a Messiást.
Testvérem! Ez a kettősség a mi szentáldozásainkra is jellemző. Amikor szentáldozáshoz járulunk megtapasztaljuk mennyei Atyánk túláradó nagylelkűségét. Ugyanakkor indítást nyerünk arra, hogy – Krisztussal együttműködve – bennünk is megvalósuljanak a szentáldozás gyümölcsei. «URAM A SZENTÁLDOZÁSBAN VELED TALÁLKOZOM. VEGYEM ÉSZRE OSZTOGATÓ JÓSÁGODAT ÉS TEREMJEM MEG ÉN IS GYÜMÖLCSÖMET!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.