2019. január hónap bejegyzései

Évközi 3. vasárnap

Testvérem! Jézus a jeruzsálemi templomban tartózkodott a sátoros ünnepen. Ennek utolsó napján – a pusztai vándorlás éjszakáin világító tűzoszlopra emlékezve – kivilágították a templomot. Ekkor hangzott el Mesterünk szájából az a mondat, amit mai áldozási énekünk idéz: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága – mondja az Úr.” (Jn 8,12) Ezzel a világossággal találkozhatunk mi is az Eukarisztiában.
„Sötétség – világosság” A fény kettéoszt. (Vö.: Jn 3,19kk) A gonosz sötétségben jár. A fény az Isten otthona. (Jahve először a fényt teremtette meg vö.: Ter 1,3; és megközelíthetetlen fényben rejtezik. Vö.: IV. kánon) Az igaz is a világosságra megy. A szentáldozás tudatosítja bennünk: cselekedeteinket Krisztus előtt tesszük. „Én vagyok a világ világossága.” Ez elsősorban nem a fizikai fényt jelenti, hanem a szellem világosságát, hiszen lelkünk a fényre vágyik. Legyen mindennapi kenyerünk a világ Világossága! „(Övé lesz) az élet világossága.” Ez a javak összefoglalását jelenti. A hit fénye megvilágosítja értelmünket és felmelegíti szívünket. A szentáldozásnak is ez a gyümölcse.
Testvérem! „Aki követ.” A világosságot nem szemlélni kell, hanem elindulni azon az úton, amelyet megvilágít. URAM JÉZUS! TANÍTS MEG MINKET ARRA, HOGY AZ EUKARISZTIÁBAN NE CSAK SZEMLÉLJÜNK TÉGED, HANEM TALÁLKOZVA VELED, INDULJUNK IS EL AZON AZ ÚTON, AMELYEN TE JÁRTÁL ELŐTTÜNK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.

Évközi 2. vasárnap, Ökumenikus imahét, Elvándorlók és menekültek világnapja

Testvérem! Még nagyon közel vagyunk a karácsonyi ünnepkörhöz, amikor mennyei Atyánk ajándékozó szeretetét élhettük át. Isten, aki maga a szeretet (Vö.: 1Jan 4,16b) – és a szeretet adni akar – mindent, azaz önmagát ajándékozza nekünk. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy egyszülött Fiát küldte el hozzánk, Pünkösdkor pedig Lelkét. Ezeket a gondolatokat előrebocsátva imádkozzuk most mai szentmisénk áldozási énekét: „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.” (1Jan 4,16a)
A Fiú, Jézus Krisztus, mindenben egy és ugyanaz az Atyával. Önmagát ajándékozó szeretetében is. Mi szeretnénk hasonlítani Mesterünkhöz és a szeretetet ugyanúgy gyakorolni, mint ő. Hiszen ezt „Isten oltott(a) belénk”. Ez csak akkor lehetséges, ha „megismertük a szeretetet”. Ezt a szeretetet pedig az Eukarisztiában érhetjük tetten. Az Úr valóban saját magát adja nekünk a kenyér színe alatt. (Nemcsak értelmét és akaratát, hanem érzelmeit is.) De hinnünk is kell benne. Mi „hittünk benne.” Most is hiszünk benne, ha méltóképpen áldozunk.
Testvérem! Az Oltáriszentség Isten megelőző szeretetének, nagylelkűségének a gyümölcse. A IV. misekánon olyan szépen foglalja ezt össze: «mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket», ezért maradt velünk a kenyér színében. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY AZ EUKARISZTIÁT (=HÁLAADÁST) ADTAD NEKÜNK, AMIVEL SZERETETEDÉRT HÁLÁT ADHATUNK. ERŐSÍTSD HITÜNKET, HOGY SZERETETEDET MEGISMERVE MI IS MÁSOKNAK AJÁNDÉKOZZUK MAGUNKAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.