2019. március hónap bejegyzései

Nagyböjt 4. (laetare) vasárnapja

Testvérem! A Zsoltárok könyvében hat olyan zsoltárt találunk, melyet «Sion himnusznak» (= jeruzsálemi templomot dicsőítő ima) neveznek. Közéjük tartozik a 121. zsoltár is. Ez a zsoltár zarándok ének is, így könnyen eszünkbe juttatja a mennyei Jeruzsálemet, melyet mi is szívesen dicsőítünk és ahová szeretnénk is eljutni. Ezekre gondolva imádkozzuk mai áldozási énekünket, mely az említett zsoltár két verse: „A szent város szilárdan áll: biztos védelmet nyújt mindenkinek. Oda vonulnak az Úr választottai, hogy magasztalják az Úr nevét.” (3-4)
Jeruzsálem nemcsak impozáns méreteivel és szépségével nyűgözte le az oda zarándoklókat, hanem szent jellegével is, hiszen itt volt Jahve egyetlen temploma. „A szent város szilárdan áll: biztos védelmet nyújt mindenkinek.” Mennyire fontos lenne, hogy mi is ráébredjünk, egyetlen biztos pont van világunkban: az Oltáriszentségben jelen levő Krisztus. Ebbe az egyetlen templomba kellett a zsidó férfiaknak évente háromszor elzarándokolniuk. (Vö.: MTörv 16,16) „Oda vonulnak az Úr választottai, hogy magasztalják az Úr nevét.” Nekünk is egyetlen Közvetítőnk van. (Vö.: 1Tim 2,5) Menjünk tehát az Eukarisztiához, Krisztusunkhoz.
Testvérem! Mai zsoltárunk első sora a zarándokok öröméről beszél. Időszerű nagyböjt öröm-vasárnapján erre gondolnunk. Ez az öröm tölthet el bennünket is, hiszen az Úrban való öröm a mi erősségünk. (Vö.: Neh 8,10) Ma imádkozzuk együtt a zsoltár-orációban található mondatot: ADD URUNK, «HOGY MÍG SZÍVÜNK EGÉSZ BUZGÓSÁGÁVAL ÁLDJUK NEVEDET, MENNYEI JAVAIDAT ELÉRHESSÜK.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 3. vasárnapja

Testvérem! Két évvel ezelőtt, amikor a szentmise kezdőénekéről elmélkedtünk, már említettem, hogy a mai vasárnap az első skrutínium (a katekumenek hitének megvizsgálása) napja. Ekkor vágyaikkal is tisztában kellett lenniük. A mai áldozási ének ezt a kérdést veti fel. A 83. zsoltár – amiből a communiot vesszük – feliratában ez áll: «Vágyódás az Úr temploma után.» Nézzünk szembe mi is vágyainkkal a mai áldozási éneket imádkozva: „A veréb is otthont talál magának, és fészket a gerle, ahová fiait helyezze; én a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!
Szent Ágoston erről a zsoltárról elmélkedve ezt írja: «Házat maradandónak választanak, fészket egy időre raknak.» Hosszú és rövid távú vágyaim között mennyire szerepel Isten oltára, azaz a szentmisén való részt vétel és a szentáldozás? A zsoltáros szerint így helyes vágyakozásunk: „Én a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!” Szent Ágoston szerint ez «azt jelenti, hogy aki kormányzol engem, aki megteremtettél engem.» Mennyire mélyedtünk el mi Istentől való függésünk gondolatában? Életünknek, vágyainknak helyes irányt csak úgy adhatunk, ha nem feledkezünk el teremtett voltunkról.
Testvérem! A 83. zsoltárt a zarándoklók énekelték, akik Jeruzsálem, az Isten városa felé tartottak. Mi – amikor ma a szentáldozáshoz vonulunk – ugyan ezt tesszük. Igyekezzünk szívünk mélyén rendet teremteni, vágyainkat Mesterünk felé irányítani. JÉZUSOM! FOGLALD LE SZÍVEMET, ERŐSÍTSD VÁGYAIMAT, HOGY MINDIG A LÉNYEGRE, A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSRA VÁGYAKOZZAK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 2. vasárnapja

Testvérem! Nagyböjt második vasárnapján minden évben Jézus színeváltozását olvassuk az evangéliumban. A, B és C évben a Mt, Mk és Lk evangéliumában leírt változatban. Érthető tehát, hogy mai áldozási énekünk is erre a jelenetre utal: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) A mennyei Atya kijelentése két szentírási szakaszra mutat: Az egyik Jézus keresztségének a jelenete (Mt 3,17), a másik pedig Mózes szavai:«arra hallgass». (MTörv 18,15)
Az imádság első része a mennyei Atya tanúságtétele: „Ez az én szeretett Fiam.” Igaz ez az Oltáriszentségre is. Ez a szeretett Fiú, aki feláldozta életét (testét) minden emberért. „Fiam, akiben kedvem telik.” A szentáldozásban mi Jézust vesszük magunkhoz. Az Ő vonásai lelkünkbe vésődnek, mert ez a táplálék minket alakít. Igyekezzünk egyre jobban hasonlítani hozzá, hogy Istennek bennünk is kedve teljék. „Őt hallgassátok!” A kinyilatkoztatás teljessége a Fiú. Teremtőnkhöz általa juthatunk el. Igaz ez a szentmise mindkét részére. Az «Ige-liturgiában» ez egyértelmű. De az «áldozati-liturgiában» is igaz ez. Mesterünk szava ugyanis az Oltáriszentségre is vonatkozik: «Aki engem lát, az látja az Atyát is.» (Jn 14,9) Az Eukarisztia az Atyához vezet minket.
Testvérem! Az Eukarisztiával történt csodákat hasonlíthatjuk Jézus színeváltozásához. Ha mi nem is tapasztaljuk meg Krisztus jelenlétét a kenyér színében csodák által, a hit legyen kapaszkodónk ezen az úton. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY VELED TALÁLKOZHATOM MINDEN SZENTMISÉBEN. EZEK A TALÁLKOZÁSOK ALAKÍTSANAK ENGEM IS «SZERETETT FIADDÁ»!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 1. vasárnapja

Testvérem! Mai áldozási énekünk a szentmise evangéliumára utal, hiszen abban nagyböjt első vasárnapján mindig Jézus megkísértéséről hallunk. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4) Jézus válasza, amelyet a Sátán próbálkozására ad, egyértelművé teszi, hogy az élethez élelemre, mindennapi kenyérre van szükségünk. (Vö.: a Miatyánk ima és a kenyérszaporítás) De Jézus arra is céloz, hogy az örök életet sem nyerhetjük el táplálék nélkül.
Mesterünk Mózes ötödik könyvéből (8,3) idézi ezt a mondatot, amelyet mai szentmisénkben éneklünk. Ott a pusztai vándorlás alatt ajándékba kapott mannát emlegetik: „kenyérrel él az ember.” De ez csak a biológiai élethez elég, csak pár évtizedre tud energiát adni. Mi többet szeretnénk: az ember „minden tanítással is él, amely az Isten szájából származik.” Amit Krisztus átváltoztató szavaival tanít, az örök életre vezethet minket. Az Eukarisztia vétele az örök élet felé segít és erőt ad a kísértések elleni küzdelemhez.
Testvérem! Prohászka püspök atya az áldozási ének mondatáról elmélkedve ezt írja: Ha lelkületünk földhöz tapad, «a belső elszárad a külsőtől». (Elmélkedések az evangéliumról) Ne vesszünk el a hétköznapok világában, hanem készüljünk az örök életre. URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM NEKED, HOGY NEM KELL KERESNEM AZ ÖRÖK ÉLET KENYERÉT. TE MEGAJÁNDÉKOZTÁL VELE. SEGÍTS, HOGY ÉLJEK IS EZZEL AZ AJÁNDÉKODDAL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 8. vasárnap, Könyörgő nap a világ éhezőiért

Testvérem! A zsolozsmában a zsoltárokat azért látták el felirattal, hogy megértésükben, illetve imádkozásukban segítsenek. A 12. zsoltár feliratában ezt olvassuk: Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel. (Vö.: Róm 15,13) A zsoltár eleje panaszdal. A végén – ezt énekeljük a mai áldozási énekben – a zsoltáros mégis így imádkozik: „Énekelek az Úrnak, mert jót tett velem, dicsőítem fölséges Istenem nevét.” (6c-d) Aki a remény Istenével találkozik, áldozik, az felül tud emelkedni a bajokon.
Mai áldozási énekünk tehát a szentáldozás utáni viselkedésünkre akar megtanítani. Mennyei Atyám „jót tett velem.” Rá kell ébrednünk, hogy milyen nagy ajándék a szentáldozás. Testi és lelki javakat, szabadulást, erőt, együttlétet stb. élhetek meg. Ha pedig ezeket észreveszem, lelkemből fel fog törni az ének. „Énekelek az Úrnak.” Az ének az öröm és a hála érzésére hangolhat bennünket. De ugyanilyen fontos a zsoltárvers második fele is: „Dicsőítem fölséges Istenem nevét.” Isten neve magát Istent jelenti. Nekünk, akik Atyánk háza-népéhez tartozunk és asztalánál foglalunk helyet, állandó feladatunk, hogy dicsőítsük őt, vagyis elismerjük őt Teremtőnknek és Üdvözítőnknek.
Testvérem! Merjünk és akarjunk tehát énekelni az áldoztatás alatt. Senki se fogja leosztályozni énekünket. Jó, ha az öröm – az ajándékok felismerése és a találkozás nagyszerűsége – lelkünk túlcsordulásához vezet. KÖSZÖNÖM, URAM, HOGY TESTVÉREIMMEL EGYÜTT ÉNEKELHETEK, DICSŐÍTHETLEK ÉS HÁLÁT ADHATOK NEKED, AMIKOR SZÍVEMBE TÉRSZ. ADJ BÁTORSÁGOT, HOGY MERJEM KÖVETNI A ZSOLTÁROS PÉLDÁJÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.