2019. június hónap bejegyzései

Évközi 13. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünk a 102. zsoltár első verse. A Jeruzsálemi Biblia ennek a zsoltárnak ezt a címet adja: «Az Isten szeretet». Ez a zsoltár igazából Isten számtalan ajándékát sorolja fel, amely mind Isten szeretetének a következménye. Ezért már elején így szólít fel minket: „Áldjad, lelkem, az Urat, egész bensőm az ő szent nevét áldja!
A magunk erejéből nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek erre. Szent Ágoston ezért így biztat: «Mindegyikünk ébressze és buzdítsa a saját lelkét és mondja neki: „Áldjad, lelkem, az Urat.”» Ez azért fog sikerülni, mert Isten ajándékai meggyőzik erről. Szent Ágoston később így folytatja: «A zsoltár ugyanis arra vállalkozott, hogy megmutatja, miért kell áldania lelkünknek az Urat.» Mi tudjuk, hogy Isten szeretet-ajándékai közül kiemelkedik egy. Szent János evangéliumában olvassuk: «Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének» (13,1). Ez pedig az Eukarisztia, amiért nem tudunk eléggé köszönetet mondani.
Testvérem! Szent Ágoston tovább elmélkedik mai communionkról: „Egész bensőm az ő szent nevét áldja!” «Kérdezed, hogy mi a bensőd? – Maga a lelked. … A lelked szólaltassa meg Isten dicséretét.» És ez a dicséret ne csak a templomokban szóljon, hanem «akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére» (1Kor 10,31). URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM LEGNAGYOBB AJÁNDÉKODAT, AZ OLTÁRISZENTSÉGET. JUSSON MINDIG AZ ESZEMBE, HOGY EZÉRT HÁLÁT KELL ADNOM, DICSŐÍTENEM ÉS ÁLDANOM KELL TÉGED. ÁMEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Krisztus Szent Teste és Vére – Úrnapja

Testvérem! A kafarnaumi beszédet Eukarisztikus beszédnek szoktuk nevezni, pedig így is nevezhetnénk: Jézus csodálatos ígérete. (Vö.: Rajz Mihály atya) Úrnap gondolatköréhez ez természetesen hozzátartozik. A beszédet két részre szokták osztani. Az első rész Jézusról, mint kenyérről beszél. A második pedig arról tanít, hogy Jézus teste és vére az emberek tápláléka. Mai áldozási énekünk ebből a részből való: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne – mondja az Úr.” (Jn 6,57)
Amikor anyagot gyűjtöttem a mai gondolathoz, hamarosan rátaláltam Mécs László versére, mely szinte teljesen megmagyarázza az Úrnap kommunióját. «Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!» Jézus is ezt teszi, amikor szentáldozáshoz járulunk. Mi mindannyian ’vadócok’ vagyunk ugyanis, telve bűnnel, gyarlósággal, önzéssel. Ebbe az ’alanyba’ oltja magát Jézus, hiszen „bennem marad. Szentáldozáskor teljesen megvalósul bennünk szent Pál mondása: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20).
Testvérem! Köszönjük meg Jézusnak határtalan jóságát, hiszen szeretete vezeti őt, akkor is amikor megígéri, és akkor is, amikor az utolsó vacsorán nekünk ajándékozza szent testét és vérét. ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVEMET, HOGY BÁRMENNYIRE IS ’VADÓC’ VAGYOK, JÉZUSOM TE SAJÁT MAGADAT OLTOD BELÉM. EZEK A TALÁLKOZÁSOK DÖBBENTSENEK RÁ, HOGY TE MENNYIRE SZERETSZ ENGEM, ÉS ÉN IS IGYEKEZZEM MEGVÁLTOZTATNI ’VADÓC’ MAGAMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szentháromság vasárnapja

Testvérem! Miután az egyházi évben átéltük a megváltás eseményeit, pünkösd ünnepét követő vasárnapon – mintegy összefoglalásként – a Szentháromságot köszöntjük. Szunyogh Xavér OSB atya a mai ünnepről ezt tanítja: «Minden áldást és kegyelmet a Szentháromság nevében nyerünk, ezért hálás szeretettel emlékezünk meg a jótéteményekről, melyeket nekünk a három isteni személy juttatott.» Emiatt a mai szentmise áldozási énekében is a Szentháromságot dicsérjük: „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívetekbe az Isten, aki őt így szólítja: Abba, Atya!” (Gal 4,6)
A következő gondolat segít abban, hogy megértsük: miért ezt az idézetet választották a mai ünnep kommuniójának. A KEK a II. Konstantinápolyi Zsinat alapján ezt tanítja: «Az egész isteni üdvrend a három isteni személy közös műve. Hiszen a Szentháromságnak, mivel egy és ugyanazon természet, közös és azonos a tevékenysége is.» (258)
Testvérem! Amikor a mennyei Atya örökbe fogad, az sokkal több, mint az emberi örökbefogadás. Isten valóban a saját természetét adja nekünk. Mind a hárman nekünk segítenek. A Lélek és az Eukarisztia is úgy alakít minket, hogy Istent Atyánknak merjük szólítani, hiszen az Oltáriszentség az egyetlen étel, amelyet nem az ember épít be magába, hanem fordítva: az formálja magához az embert. DICSŐSÉGES SZENTHÁROMSÁG! KÖSZÖNÖM GONDOSKODÓ SZERETETEDET. SEGÍTS, HOGY ÉLETEM BIZONYÍTSA, TE VAGY AZ ÉN ATYÁM.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Pünkösdvasárnap

Testvérem! Ha felületesen gondolkodunk – úgy hihetjük – az Oltáriszentségnek és Pünkösdnek nem sok köze van egymáshoz. Az első évezredben nem így gondolták, hiszen a Fiú és a Szentlélek egy Isten két személye. Azt is láthatjuk, hogy a pap a szentmise két részében is osztogat: Az elsőben a Lélek üzenetét, a másodikban pedig Krisztus testét. Érthető tehát, hogy a középkorban gyakori volt a galamb formájú tabernákulum. (Ma ilyent láthatunk a ciszterci nővérek érdi altemplomában.)

A mai áldozási ének Pünkösd ünnepéről szól és a szentmise olvasmányának részlete: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és hirdették Isten nagy tetteit, alleluja.” (ApCsel 2,4.11) Erről Rajz Mihály atyánál egy sokatmondó elmélkedést találtam: «Különösen a szentáldozások után fokozódik fel bennem a Szentlélek várása. Amikor közeledben vagyok, a legégetőbb a szomjúságom az igazság és a szeretet Lelke után. Az örök lámpa vörös izzásában a szétoszló tüzes pünkösdi nyelvek egyikét érzem izzani fölöttem.» A Lélek pedig – Krisztussal együtt – mindig arra ösztönöz, hogy hirdessük az örömhírt, „Isten nagy tetteit.”

Testvérem! Az Isten – a Szentlélek és az Eukarisztia – lakást szeretne venni bennünk. Akkor leszünk ’megszállottak’, ha beengedjük őket lelkünk ajtaján. Ma tehát mindkettőjük előtt tárjuk ki szívünk kapuját. SZENTLÉLEK ÚRISTEN! TE KÖZREMŰKÖDTÉL A MEGTESTESÜLÉSBEN ÉS TE SZENTELED MEG ÁLDOZATI ADOMÁNYAINKAT IS. TÉGY MINKET ’MEGSZÁLLOTTAKKÁ’, HOGY ÁLTALUNK IS TUDD ALAKÍTANI A MAI VILÁGOT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk mennybemenetele

Testvérem! Mennybemenetel ünnepén – akár csak a múlt vasárnap – áldozási énekünk az „A év” erre az ünnepre eső evangéliumának részlete, befejező mondata: „Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig, alleluja.” (Mt 28,20b) Ez a mondat világossá teszi számunkra, hogy Jézus nem úgy megy el tőlünk, hogy árván maradjunk. Számára örömteli hazatérés a mennybemenetel, de ő ugyanakkor mindig velünk akar maradni, ezért a mennyben helyet készít nekünk.
Tudjuk, Jézusban beteljesedtek az ószövetségi jövendölések. De ennél több is történt. Nemcsak „Emmánuelnek” nevezik a Messiást, hanem ő valóban velünk is marad – már itt a földön is. Prohászka püspök atya elmélkedéseiben olvassuk: Továbbra is «beszélünk vele, rendeleteit vesszük, ellátogatunk hozzá az Oltáriszentségben. … Telve van a világ Istennel, gondolataival, műveivel, erejével…» Mindezt a szentáldozásban megtapasztalhatjuk. «Jézus velünk léte egyre bensőségesebb egyesülést sürget s ez az egyesülés egybeforraszt, áthevít és tisztit.» Ha így egyesülünk Krisztussal, cselekedeteink – akár missziós munkánk is – biztosan gyümölcsözők lesznek.
Testvérem! Jézussal való együttlétünk legteljesebben az Eukarisztiában valósul meg. Köszönjük meg Mesterünknek, hogy ő ezért távozott: ne csak úgy legyen velünk mint testvérünk, hanem mint Istenünk, mindig és mindenütt. URAM JÉZUS! SEGÍTS, HOGY A SZENTÁLDOZÁSKOR SOHASE FELEJTSEM EL ANNAK GÖRÖG NEVÉT: HÁLAADÁS. MINDIG ADJAK HÁLÁT AZÉRT, HOGY TE VELEM MARADTÁL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.