2019. június hónap bejegyzései

Évközi 13. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünk a 102. zsoltár első verse. A Jeruzsálemi Biblia ennek a zsoltárnak ezt a címet adja: «Az Isten szeretet». Ez a zsoltár igazából Isten számtalan ajándékát sorolja fel, amely mind Isten szeretetének a következménye. Ezért már elején így szólít fel minket: „Áldjad, lelkem, az Urat, egész bensőm az ő szent nevét áldja!
A magunk erejéből nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek erre. Szent Ágoston ezért így biztat: «Mindegyikünk ébressze és buzdítsa a saját lelkét és mondja neki: „Áldjad, lelkem, az Urat.”» Ez azért fog sikerülni, mert Isten ajándékai meggyőzik erről. Szent Ágoston később így folytatja: «A zsoltár ugyanis arra vállalkozott, hogy megmutatja, miért kell áldania lelkünknek az Urat.» Mi tudjuk, hogy Isten szeretet-ajándékai közül kiemelkedik egy. Szent János evangéliumában olvassuk: «Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének» (13,1). Ez pedig az Eukarisztia, amiért nem tudunk eléggé köszönetet mondani.
Testvérem! Szent Ágoston tovább elmélkedik mai communionkról: „Egész bensőm az ő szent nevét áldja!” «Kérdezed, hogy mi a bensőd? – Maga a lelked. … A lelked szólaltassa meg Isten dicséretét.» És ez a dicséret ne csak a templomokban szóljon, hanem «akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére» (1Kor 10,31). URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM LEGNAGYOBB AJÁNDÉKODAT, AZ OLTÁRISZENTSÉGET. JUSSON MINDIG AZ ESZEMBE, HOGY EZÉRT HÁLÁT KELL ADNOM, DICSŐÍTENEM ÉS ÁLDANOM KELL TÉGED. ÁMEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Krisztus Szent Teste és Vére – Úrnapja

Testvérem! A kafarnaumi beszédet Eukarisztikus beszédnek szoktuk nevezni, pedig így is nevezhetnénk: Jézus csodálatos ígérete. (Vö.: Rajz Mihály atya) Úrnap gondolatköréhez ez természetesen hozzátartozik. A beszédet két részre szokták osztani. Az első rész Jézusról, mint kenyérről beszél. A második pedig arról tanít, hogy Jézus teste és vére az emberek tápláléka. Mai áldozási énekünk ebből a részből való: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne – mondja az Úr.” (Jn 6,57)
Amikor anyagot gyűjtöttem a mai gondolathoz, hamarosan rátaláltam Mécs László versére, mely szinte teljesen megmagyarázza az Úrnap kommunióját. «Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!» Jézus is ezt teszi, amikor szentáldozáshoz járulunk. Mi mindannyian ’vadócok’ vagyunk ugyanis, telve bűnnel, gyarlósággal, önzéssel. Ebbe az ’alanyba’ oltja magát Jézus, hiszen „bennem marad. Szentáldozáskor teljesen megvalósul bennünk szent Pál mondása: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20).
Testvérem! Köszönjük meg Jézusnak határtalan jóságát, hiszen szeretete vezeti őt, akkor is amikor megígéri, és akkor is, amikor az utolsó vacsorán nekünk ajándékozza szent testét és vérét. ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVEMET, HOGY BÁRMENNYIRE IS ’VADÓC’ VAGYOK, JÉZUSOM TE SAJÁT MAGADAT OLTOD BELÉM. EZEK A TALÁLKOZÁSOK DÖBBENTSENEK RÁ, HOGY TE MENNYIRE SZERETSZ ENGEM, ÉS ÉN IS IGYEKEZZEM MEGVÁLTOZTATNI ’VADÓC’ MAGAMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.