Testvérem! Rajz Mihály atya Párbeszédben az Úrral c. könyvében sok jó gondolatot találtam a mai áldozási énekről. Az idézetek tőle valók. «A nyolc boldogság az Újszövetség tíz parancsolata. A tíz parancsolatot kőtáblákra, a nyolc boldogságot az emberi szívekbe vésted.» Ezek közül ma a két utolsót imádkozzuk: „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”
„Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” «Ezért a békéért könyörgök minden szentáldozás előtt a szentmise imájával… A béke hozzátartozik a szentáldozáshoz… A szentáldozásnál adod nekünk a békét… Itt válunk igazán Isten fiaivá. Itt, a közös asztalnál leszünk Isten-gyermekek egymás között testvérekké.» „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Mesterünk szenvedésében mutatta ki hősi fokban szeretetét. A szentáldozásban mi is erőt kapunk a szenvedések elviselésére és ekkor megvalósul bennünk az Úr szava: „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21).
Testvérem! Ha a nyolc boldogságot átelmélkedjük, rá fogunk ébredni arra, hogy itt Jézus magát állítja elénk példaképül. Hiszen ő a Béke Fejedelme, ő a szenvedő Szolga. A szentáldozásban, amikor Krisztust vesszük magunkhoz, ő alakít minket egyre hasonlóbbá magához. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY MAGADDAL TÁPLÁLSZ ENGEM ÉS EZÉRT A TE VONÁSAID ALAKULHATNAK KI BENNEM. SEGÍTS, HOGY ÍGY TALÁLJAM MEG IGAZI BOLDOGSÁGOMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A 103. zsoltár felirata ez: «Himnusz a teremtő Istenhez». Az egyik szentírás-magyarázat szerint «ez a himnusz egyike az ószövetségi szentirodalom legkedvesebb költői termékeinek». Mai áldozási énekünk e zsoltár részeit idézi, melyek a teremtésben az Eukarisztia ajándékát készítették elő: „A földet esővel áztatod, Uram, hogy kenyeret teremjen a föld, és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.” (13-15)
A sivatagos vidék lakójának az eső és a bővizű forrás az elképzelhetetlen gazdagság jelképe: „A földet esővel áztatod, Uram.” «A kegyelem harmatának» legbőségesebb megnyilatkozása az Oltáriszentség. „Kenyeret teremjen a föld.” Szent Ágoston e mondatot magyarázva ezt mondta: «Miféle kenyeret? – Krisztust. Miféle földből? – Péterből, Pálból és az igazság többi megbízottjából.» Ma sincs ez másképp. Jézus papjai által adja magát nekünk. „Bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.” A nagy nyugati egyházatya «a lelki borról (beszél), mert az vidámítja meg az ember szívét». Szent Ágoston még arról is szólt, hogy a részegség veszekedésre, esztelenségre, haragra vezet. Krisztus – a lelki bor – viszont csak a szívet tudja megvidámítani.
Testvérem! A zsoltáros mind erre nem gondolhatott, amikor imáját megfogalmazta. Mi viszont hálatelt szívvel örvendezünk, hogy Teremtőnk legnagyobb ajándékát – az Eukarisztiát – így is előkészítette számunkra. MESTEREM SEGÍTS, HOGY A TE AJÁNDÉKODNAK TEKINTSEM A SZENTÁLDOZÁST ÉS A VELED VALÓ TALÁLKOZÁS MINDIG ÖRÖMRE GYÚJTSA SZÍVEMET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A II. Vatikáni Zsinat után a Biblia magyarázók egy ideig komolyan foglalkoztak a «Jézus saját szavai» kérdéskörrel. Bár ez a Szentírás hitelességét nem érinti, mégis érdekfeszítő lehet, hogy Mesterünk maga mit mondott. Az egyik elképzelés szerint az Úr «Én vagyok»-kal kezdődő kijelentései biztosan ide tartoznak, hiszen Mózesnek az Isten így jelentette ki magát: «Én vagyok, aki vagyok.» (Kiv 3,14) Mai áldozási énekünk e mondások közé tartozik: „Így szól az Úr: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn 6,51k)
Minden szentmisében elhangzik: «Íme, hitünk szent titka!» De az Eukarisztia nemcsak a hit, hanem a szeretet titka is: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér.” Teremtőnk a végsőkig elmegy a szeretetben, leszáll az égből és örökre velünk is marad. „Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Nem elég az Oltáriszentségbe vetett hit, le is kell ülnünk Jézus asztalához. A kenyér akkor lesz örök életünk forrása és tápláléka, ha magunkhoz vesszük. Ezért mondhatja már a 110 körül meghalt Antiochiai szt. Ignác: Az Eukarisztia «a halhatatlanság orvossága».
Testvérem! Befejezésül Rajz Mihály atya imájából idézek: «Uram! Hittel és nagy tisztelettel hallgatom szavaidat. Ezekben találom titokzatos beszéded egyik csúcspontját. … JEGYESED AZ EGYHÁZ MINDIG ÖRÖK ÉLETET EMLEGET, AHÁNYSZOR PAPJAID MAGUKHOZ VESZNEK: ’KRISZTUS TESTE ŐRIZZEN MEG ENGEM AZ ÖRÖK ÉLETRE’. Lelkemben zsong fönséges beszédedből: ’örök élete lesz… örökké él’. Ámen.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A Jeromos Bibliakommentárban olvastam, hogy az öt utolsó zsoltár az egész zsoltáros könyv dicsőítő záradékát alkotja. R. Guardini pedig hozzáteszi: «A zsoltárok egy különlegesen örvendező csoportja az un. ’dicsőítő zsoltárok’. Költői mélységesen átélték Isten
műveinek fönségét és általa Annak nagyságát, Aki e művek Alkotója. Amit a szívük mélyén éreznek, azt ünnepélyes szavakkal zengik el.» Mai áldozási énekünket az ezek közé tartózó 147. zsoltárból vesszük: „Isten népe, magasztald az Urat, mert ő táplál téged a gabona javával.” (12.14)
„Isten népe, magasztald az Urat.” A zsoltáros szerint sok mindenért dicsőíthetjük az Alkotót. A héber költő még nem gondolt arra, hogy nagy ajándékáért, az Eukarisztiáért is magasztalhatjuk az Urat. „Mert ő táplál téged a gabona javával.” A gabona javának, legcsodálatosabb formájának, mi az Oltáriszentséget tartjuk. Általa Isten tápláló, gondoskodó szeretetét ismerhetjük meg. Biztosak lehetünk ebben, hiszen a KEK 1391. pontjában ezt olvassuk: «Az áldozás növeli egyesülésünket Krisztussal.» Hiszen élni az fog, aki Jézust eszi (Vö.: Jn 6,57).
Testvérem! Az idézett 147. zsoltár zsoltár-orációjában a következőt imádkozzuk: «Erősítsd meg, Urunk, Egyházadnak kapuit; teremts békét határain és juttasd neki kegyesen szellemi gabonád javait.» KÖSZÖNÖM JÉZUSOM, HOGY SZELLEMI, LELKI GABONÁM VAGY. KITÖRÖLHETETLENÜL VÉSD A LELKEMBE, HOGY A SZENTÁLDOZÁS VELED VALÓ EGYESÜLÉS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A «B év» évközi idő 18. vasárnapjától a János evangélium 6. fejezetében található Eukarisztikus beszédet olvassuk az evangéliumban. Ebben két nagy témáról van szó: a hitről és az Eukarisztiáról. Áldozási énekünk a «B év» 18. vasárnap evangéliumának befejező mondatai: „Így szól az Úr: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” A jó Pásztor nemcsak adja a kenyeret, hanem Ő maga a kenyér.
Kempis Tamás Krisztus követése c. könyvében ezt olvassuk: «Add nekem magadat, Uram, és megelégszem, kívüled minden vigasztalás haszontalan. Nálad nélkül nem lehetek, látogatásod nélkül élni képtelen vagyok. Azért érzem szükségét annak, hogy gyakran hozzád járuljak, és üdvösségszerző orvosságként magamhoz vegyelek, hogy el ne lankadjak az úton, ha a mennyei tápláléktól megfosztatom.» Jézus maga a nekünk adott Kenyér. Aki vele találkozik, az nem éhezik és nem szomjazik soha többé.
Testvérem! A hit és az Oltáriszentség gondolata egymástól elválaszthatatlan. Ezért a szentmisében is így mutatunk az Oltáriszentségre: «Íme, hitünk szent titka!» A szentmisén való részvétel, a szentáldozás mindig hitből fakadó cselekedetünk legyen. KÖSZÖNÖM, HOGY MAGADAT ADTAD NEKÜNK ELEDELÜL, MESTERÜNK. EZ A TÁPLÁLÉK ÉS ITAL LEGYEN ERŐFORRÁSUNK AZ ORSZÁGODBA VEZETŐ ÚTON. ERŐSÍTSD HITÜNKET ÉS A KENYÉR SZÍNÉBEN TE LÉGY TÁMASZUNK, HOGY ELNYERJÜK AZ ÖRÖK ÉLET KORONÁJÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.