2019. szeptember hónap bejegyzései

Évközi 24. vasárnap

Testvérem! Szent Pál a korintusi hívekhez írt levelének 10. fejezetében ezt írja: „Szeretteim, kerüljétek a bálványimádást” (10,14). A pogány áldozati lakomákon való részvétel ugyanis bálványimádás. Ezután a kenyértörésre, a szentmisére utalva következik mai szentmisénk áldozási éneke: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít; a kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” (10,16) A szentáldozás tehát nem bálványimádás, hanem találkozás az Oltáriszentségben valóságosan jelenlevő Jézussal.
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít;” Erről a mondatról igen sok biblikus így gondolkodik: Az 1. Korintusi levél «koinónia» szavát lehet „részesedéssel” is fordítani, de az igazából «közösséget» jelent. A lakoma öröme inkább közösséget teremt. Egy leszek Krisztussal. „A kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” Megvalósul tehát amit Mesterünk ígért: „Aki engem eszik, énáltalam él” (Jn 6,57). Az Úr magába kapcsol és magához alakít minket.
Testvérem! J. Ruysbroeck (+1381) flamand misztikus író egy mondatát idézem: «Te vagy ételem és italom; minél többet eszem, annál inkább ki vagyok éhezve; minél többet iszom, annál inkább szomjazom; minél jobban bírlak, annál inkább vágyódom utánad.» KÖSZÖNÖM MEGVÁLTÓM, HOGY KÖZÖSSÉGBEN LEHETEK VELED. KÖSZÖNÖM, HOGY AZ UTÁNAD VALÓ VÁGYAMAT MINDIG KIELÉGÍTED. EGYRE JOBBAN KAPCSOLJ MAGADHOZ ENGEM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 23. vasárnap

Testvérem! A buddhizmus tanítása szerint a tökéletesség útja az, ha megölöm vágyaimat. A zsidó-keresztény hagyomány nem így gondolkodik. A vágyak jók és rosszak is lehetnek. A velük szembeni viselkedésünket erkölcsi értékük határozza meg. Még a Szentírás imádságos könyvében – a zsoltárokban – is szó van vágyakozásról. A mai szentmise áldozási énekében így imádkozunk: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem. Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” (41,2-3)
A szomjúságot nemcsak a szarvas, hanem az ember is megtapasztalja: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem.” Szent Ágoston zsoltár-magyarázatában ezt olvassuk: A szarvas «a kígyótiprás után még gyorsabban fut a forrásokhoz.» A bűn elleni küzdelemben mi is jobban áhítozzunk az Eukarisztia után, hiszen – ahogyan a II. Vatikáni Zsinat tanítja – ez istengyermeki életünk forrása. (SC 10.) De az Eukarisztia csúcs is, hiszen benne az élő Isten van jelen. „Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” Helyes vágyaim célja elsősorban Isten legyen.
Testvérem! A vágyakat szokták cselekedeteink rugójának nevezni. Minél gyakrabban gondoljunk a mennyországra és az Istennel való együttlét gazdagságára, hogy kívánságaink, vágyaink ezek boldogsága felé mozdítsanak minket. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY TE IS VÁGYAKOZOL UTÁNAM. (Vö.: Lk 22,15) A SZERETET SZENTLELKÉT ÁRASZD SZÍVEMBE, HOGY MINDIG SZERETETTEL VÁGYAKOZZAM A VELED VALÓ FÖLDI ÉS ÉGI TALÁLKOZÁSRA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.