Testvérem! Nagyon sok évvel ezelőtt megdöbbentő élményként olvastam a mai szentmise áldozási énekét. T. i. én így fejeztem volna be a mondatot: Életünket adni Krisztusért. De szent János apostol nem így fejezte be. A kommunióban ezt imádkozzuk: „Isten szeretetét arról ismerjük fel, hogy Krisztus az ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1Jan 3,16). A szeretett tanítvány arra buzdít tehát bennünket, hogy ne viszonozni akarjuk Atyánk szeretetét, hanem tovább adni.
„Isten szeretetét arról ismerjük fel, hogy Krisztus az ő életét adta értünk.” A szeretet Isten világában elsősorban nem érzelem, hanem cselekedet. Megváltónk is szeretetét azzal mutatta ki, hogy értünk áldozta életét. De ez nemcsak múltbeli tény, hiszen Ő most is értünk adja önmagát az Oltáriszentségben. „Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.” Ha keresztények, azaz Krisztus-követők vagyunk, hasonlítanunk kell Mesterünkhöz. Ehhez ad Ő erőt a szentáldozásban, hogy szeretni tudjuk testvéreinket.
Testvérem! Hitünk szerint a szentáldozásban Krisztus szívünkbe költözik, bennünk vesz lakást. Így természetes lesz számunkra, hogy – jó Pásztorunkhoz hasonlóan – az ajándékba kapott javakat tovább adjuk. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY SZÍVEMBE TÉRSZ ÉS ERŐT ADSZ. KÖSZÖNÖM, HOGY HASONLÍTHATOK HOZZÁD. SEGÍTS, HOGY SZÍVESEN KÖVESSEM PÉLDÁDAT ÉS ÍGY SOKAKNAK MEGMUTASSAM AZ ATYA SZERETETÉT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A zsoltárok közül a 118. a leghosszabb. Úgynevezett alfabetikus zsoltár. 22 részből áll, mert a héber ábécének 22 betűje van. Egy-egy rész mindegyik sora ugyanazzal a betűvel kezdődik. A részeket egy protestáns szerző a tenger hullámaihoz hasonlítja, mely újra és újra megérkezik, mégis mindig más. Témája Isten törvénye, melyet minden hullám más és más oldalról mutat meg. Mai áldozási énekünk a zsoltár első részéből való: „Azt parancsoltad nekünk, hogy pontosan megtartsuk tanításodat. Adj jó irányt útjaimnak, hogy mindig akaratodat kövessem.” (4-5)
A zsoltáros üzenete nemcsak az Ószövetség törvényeire érvényes, hanem Megváltónk tanítására is. „Azt parancsoltad nekünk, hogy pontosan megtartsuk tanításodat.” Krisztus pedig ezt tanította: „Ez az én testem” (Lk 22,19). Fogadjuk hittel szavait. Áldozási énekünk így folytatódik: „Adj jó irányt útjaimnak, hogy mindig akaratodat kövessem.” Mesterünk az Eucharisztiával kapcsolatban az utat is megadta: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19)! A szentmisén tehát ne mint hallgatók, hanem mint tevékeny részvevők legyünk jelen.
Testvérem! Mai zsoltárunk első részéhez kapcsolódó oráció így szól: «Úristen, ki a boldogság pálmáját azoknak nyújtod, akik szeplőtelenek és törvényeidet keresik: tedd meg, hogy igazságaidat egyenes szívvel teljesítsük.» Ahogyan zsoltárunk eleje is említi, boldogságunkat akkor találjuk meg, ha igyekszünk teljesíteni Urunk akaratát. JÉZUSOM! SEGÍTS, HOGY MINDIG A TE UTAIDON AKARJAK JÁRNI. ÍGY VELED EGYÜTT BIZTOSAN MEGTALÁLOM BOLDOGSÁGOMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Szent Pál a korintusi hívekhez írt levelének 10. fejezetében ezt írja: „Szeretteim, kerüljétek a bálványimádást” (10,14). A pogány áldozati lakomákon való részvétel ugyanis bálványimádás. Ezután a kenyértörésre, a szentmisére utalva következik mai szentmisénk áldozási éneke: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít; a kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” (10,16) A szentáldozás tehát nem bálványimádás, hanem találkozás az Oltáriszentségben valóságosan jelenlevő Jézussal.
„Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít;” Erről a mondatról igen sok biblikus így gondolkodik: Az 1. Korintusi levél «koinónia» szavát lehet „részesedéssel” is fordítani, de az igazából «közösséget» jelent. A lakoma öröme inkább közösséget teremt. Egy leszek Krisztussal. „A kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” Megvalósul tehát amit Mesterünk ígért: „Aki engem eszik, énáltalam él” (Jn 6,57). Az Úr magába kapcsol és magához alakít minket.
Testvérem! J. Ruysbroeck (+1381) flamand misztikus író egy mondatát idézem: «Te vagy ételem és italom; minél többet eszem, annál inkább ki vagyok éhezve; minél többet iszom, annál inkább szomjazom; minél jobban bírlak, annál inkább vágyódom utánad.» KÖSZÖNÖM MEGVÁLTÓM, HOGY KÖZÖSSÉGBEN LEHETEK VELED. KÖSZÖNÖM, HOGY AZ UTÁNAD VALÓ VÁGYAMAT MINDIG KIELÉGÍTED. EGYRE JOBBAN KAPCSOLJ MAGADHOZ ENGEM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A buddhizmus tanítása szerint a tökéletesség útja az, ha megölöm vágyaimat. A zsidó-keresztény hagyomány nem így gondolkodik. A vágyak jók és rosszak is lehetnek. A velük szembeni viselkedésünket erkölcsi értékük határozza meg. Még a Szentírás imádságos könyvében – a zsoltárokban – is szó van vágyakozásról. A mai szentmise áldozási énekében így imádkozunk: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem. Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” (41,2-3)
A szomjúságot nemcsak a szarvas, hanem az ember is megtapasztalja: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem.” Szent Ágoston zsoltár-magyarázatában ezt olvassuk: A szarvas «a kígyótiprás után még gyorsabban fut a forrásokhoz.» A bűn elleni küzdelemben mi is jobban áhítozzunk az Eukarisztia után, hiszen – ahogyan a II. Vatikáni Zsinat tanítja – ez istengyermeki életünk forrása. (SC 10.) De az Eukarisztia csúcs is, hiszen benne az élő Isten van jelen. „Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” Helyes vágyaim célja elsősorban Isten legyen.
Testvérem! A vágyakat szokták cselekedeteink rugójának nevezni. Minél gyakrabban gondoljunk a mennyországra és az Istennel való együttlét gazdagságára, hogy kívánságaink, vágyaink ezek boldogsága felé mozdítsanak minket. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY TE IS VÁGYAKOZOL UTÁNAM. (Vö.: Lk 22,15) A SZERETET SZENTLELKÉT ÁRASZD SZÍVEMBE, HOGY MINDIG SZERETETTEL VÁGYAKOZZAM A VELED VALÓ FÖLDI ÉS ÉGI TALÁLKOZÁSRA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.