Vasárnapi gondolatok kategória bejegyzései

Nagyböjt 2. vasárnapja

Testvérem! Nagyböjt második vasárnapján minden évben Jézus színeváltozását olvassuk az evangéliumban. A, B és C évben a Mt, Mk és Lk evangéliumában leírt változatban. Érthető tehát, hogy mai áldozási énekünk is erre a jelenetre utal: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) A mennyei Atya kijelentése két szentírási szakaszra mutat: Az egyik Jézus keresztségének a jelenete (Mt 3,17), a másik pedig Mózes szavai:«arra hallgass». (MTörv 18,15)
Az imádság első része a mennyei Atya tanúságtétele: „Ez az én szeretett Fiam.” Igaz ez az Oltáriszentségre is. Ez a szeretett Fiú, aki feláldozta életét (testét) minden emberért. „Fiam, akiben kedvem telik.” A szentáldozásban mi Jézust vesszük magunkhoz. Az Ő vonásai lelkünkbe vésődnek, mert ez a táplálék minket alakít. Igyekezzünk egyre jobban hasonlítani hozzá, hogy Istennek bennünk is kedve teljék. „Őt hallgassátok!” A kinyilatkoztatás teljessége a Fiú. Teremtőnkhöz általa juthatunk el. Igaz ez a szentmise mindkét részére. Az «Ige-liturgiában» ez egyértelmű. De az «áldozati-liturgiában» is igaz ez. Mesterünk szava ugyanis az Oltáriszentségre is vonatkozik: «Aki engem lát, az látja az Atyát is.» (Jn 14,9) Az Eukarisztia az Atyához vezet minket.
Testvérem! Az Eukarisztiával történt csodákat hasonlíthatjuk Jézus színeváltozásához. Ha mi nem is tapasztaljuk meg Krisztus jelenlétét a kenyér színében csodák által, a hit legyen kapaszkodónk ezen az úton. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY VELED TALÁLKOZHATOM MINDEN SZENTMISÉBEN. EZEK A TALÁLKOZÁSOK ALAKÍTSANAK ENGEM IS «SZERETETT FIADDÁ»!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 1. vasárnapja

Testvérem! Mai áldozási énekünk a szentmise evangéliumára utal, hiszen abban nagyböjt első vasárnapján mindig Jézus megkísértéséről hallunk. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4) Jézus válasza, amelyet a Sátán próbálkozására ad, egyértelművé teszi, hogy az élethez élelemre, mindennapi kenyérre van szükségünk. (Vö.: a Miatyánk ima és a kenyérszaporítás) De Jézus arra is céloz, hogy az örök életet sem nyerhetjük el táplálék nélkül.
Mesterünk Mózes ötödik könyvéből (8,3) idézi ezt a mondatot, amelyet mai szentmisénkben éneklünk. Ott a pusztai vándorlás alatt ajándékba kapott mannát emlegetik: „kenyérrel él az ember.” De ez csak a biológiai élethez elég, csak pár évtizedre tud energiát adni. Mi többet szeretnénk: az ember „minden tanítással is él, amely az Isten szájából származik.” Amit Krisztus átváltoztató szavaival tanít, az örök életre vezethet minket. Az Eukarisztia vétele az örök élet felé segít és erőt ad a kísértések elleni küzdelemhez.
Testvérem! Prohászka püspök atya az áldozási ének mondatáról elmélkedve ezt írja: Ha lelkületünk földhöz tapad, «a belső elszárad a külsőtől». (Elmélkedések az evangéliumról) Ne vesszünk el a hétköznapok világában, hanem készüljünk az örök életre. URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM NEKED, HOGY NEM KELL KERESNEM AZ ÖRÖK ÉLET KENYERÉT. TE MEGAJÁNDÉKOZTÁL VELE. SEGÍTS, HOGY ÉLJEK IS EZZEL AZ AJÁNDÉKODDAL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 8. vasárnap, Könyörgő nap a világ éhezőiért

Testvérem! A zsolozsmában a zsoltárokat azért látták el felirattal, hogy megértésükben, illetve imádkozásukban segítsenek. A 12. zsoltár feliratában ezt olvassuk: Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel. (Vö.: Róm 15,13) A zsoltár eleje panaszdal. A végén – ezt énekeljük a mai áldozási énekben – a zsoltáros mégis így imádkozik: „Énekelek az Úrnak, mert jót tett velem, dicsőítem fölséges Istenem nevét.” (6c-d) Aki a remény Istenével találkozik, áldozik, az felül tud emelkedni a bajokon.
Mai áldozási énekünk tehát a szentáldozás utáni viselkedésünkre akar megtanítani. Mennyei Atyám „jót tett velem.” Rá kell ébrednünk, hogy milyen nagy ajándék a szentáldozás. Testi és lelki javakat, szabadulást, erőt, együttlétet stb. élhetek meg. Ha pedig ezeket észreveszem, lelkemből fel fog törni az ének. „Énekelek az Úrnak.” Az ének az öröm és a hála érzésére hangolhat bennünket. De ugyanilyen fontos a zsoltárvers második fele is: „Dicsőítem fölséges Istenem nevét.” Isten neve magát Istent jelenti. Nekünk, akik Atyánk háza-népéhez tartozunk és asztalánál foglalunk helyet, állandó feladatunk, hogy dicsőítsük őt, vagyis elismerjük őt Teremtőnknek és Üdvözítőnknek.
Testvérem! Merjünk és akarjunk tehát énekelni az áldoztatás alatt. Senki se fogja leosztályozni énekünket. Jó, ha az öröm – az ajándékok felismerése és a találkozás nagyszerűsége – lelkünk túlcsordulásához vezet. KÖSZÖNÖM, URAM, HOGY TESTVÉREIMMEL EGYÜTT ÉNEKELHETEK, DICSŐÍTHETLEK ÉS HÁLÁT ADHATOK NEKED, AMIKOR SZÍVEMBE TÉRSZ. ADJ BÁTORSÁGOT, HOGY MERJEM KÖVETNI A ZSOLTÁROS PÉLDÁJÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 7. vasárnap

Testvérem! Lázár feltámasztása előtt Jézus a feltámadásnak és az életnek nevezte magát, majd megkérdezte Mártától: „Hiszed ezt?” Márta válasza a mai áldozási énekünk: „Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten Fia, aki a világra jöttél.” (Jn 11,27) Márta hitvallásának első fele az egész Egyház hitére utal. (Vö.: Jn 20,31) A mondat vége pedig az ószövetségi jövendölések beteljesüléséről tanúskodik. Jézus tehát az, akit az Atya megígért.
Gál Ferenc professzor, aki a múlt században élt, a János evangélium idézett mondatáról elmélkedve ezt írta: «A hittel elérhetjük mindazt, amit Isten mindenhatóságában nekünk ígért.» Márta ’elérte’, hogy testvérét, Lázárt Jézus feltámasztotta. Mi – ha hittel áldozunk – találkozhatunk Mesterünkkel. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy az áldozás előtt hogyan mondjuk ki az «ÁMENT» (igaz, hiszem). Szavunk, kéztartásunk, egész valónk mutassa ki, hogy mi valóban hiszünk Jézus, az Isten Fia ittlétében.
Testvérem! Az Eukarisztia hitünk titka. Csak a hit erejével, segítségével valósulhat meg közösségünk Krisztussal. Jézus nem csak eljött, hanem velünk is maradt és most is itt él közöttünk az Oltáriszentségben. A szentáldozásban pedig lehetőséget ad a vele való közösség megélésére, megvalósítására. HISZEK BENNED URAM! AMIKOR TALÁLKOZOM VELED A SZENTÁLDOZÁSBAN, ENGEM IS TÁMASSZ FEL BŰNEIMBŐL ÉS AJÁNDÉKOZD NEKEM ÖRÖK ÉLETEDET!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 6. vasárnap

Testvérem! Életem egyik megrázó élménye a máriacelli templomban levő Szentháromság-ábrázolás. A szokásostól (galamb – szakállas bácsi – Krisztus a kereszten) annyiban tér el, hogy az Atya lehajol a kereszthez és megfogja Fia kezét. A mai áldozási éneket olvasva jutott ez az eszembe. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) A keresztáldozat – és ennek megjelenítése a szentmise – nem csak Jézus áldozata, hanem a mennyei Atyáé is.
A János evangélium itt szereplő mondatát magyarázva, egy protestáns szerzőnél olvastam, hogy ez «az Evangélium dióhéjban». „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.” Az üdvtörténet alapja Isten végtelen szeretete. Az Atya nem csak kétezer évvel ezelőtt ajándékozta nekünk Fiát, hanem most is őt adja nekünk az Eukarisztiában. Erre csak egy lehet a mi válaszunk: a bizalom, a hit! „Aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Ne válogassunk Jézus tanításában. Erős hittel fogadjuk tehát minden szavát. Azt is, hogy «Ez az én testem… ez az én vérem…»
Testvérem! Itt érzékszerveink nem segítenek. Tudjuk: «Ez hitünk szent titka». De azt is tudjuk, ha nem esszük testét, nem lesz
örök életünk. (Vö.: Jn 6,53) KÖSZÖNÖM JÉZUSOM , HOGY ENNYIRE SZERETSZ ENGEM . EZ A SZERETET LEGYEN ÉLETEM VEZÉRFONALA . HITBŐL FAKADÓ SZENTÁLDOZÁSAIM EGYESÍTSENEK A TE SZERETETEDDEL MOST ÉS ÖRÖKKÉ .
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 4. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünket a 30. zsoltárból idézzük. Ennek a zsoltárnak a felirata így hangzik: «Üldözött ember bizakodó imádsága». Ezért nem csodálkozhatunk azon, ha egy protestáns szerző zsoltár-magyarázatában ezt olvastam: «Az ember gyenge önmagában, elveszne Isten segítsége nélkül. … A bajban lévő ember örök joga az, hogy jajonghat, nyöghet». Erre gondolva imádkozzuk mai részletünket: „Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, irgalmasságodban szabadíts meg engem. Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak!
Szent Ágoston a 30. zsoltárról hosszasan elmélkedik. Ma a gondolatokat tőle idézem. „Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat.” «Azt jelenti, hogy mutatkozzék meg, hogy hozzád tartozom.» Ezt az összetartozást fejezem ki azzal, ha áldozom. „Irgalmasságodban szabadíts meg engem.” «Nem azért (hallgass meg) mert én méltó vagyok rá, hanem azért, mert te irgalmas vagy.» Ez eszünkbe juttatja, hogy az Oltáriszentség a gyengék, a betegek orvossága. „Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak!” «Istent akkor hívod segítségül, amikor magadba hívod Istent. Ezt jelenti segítségül hívni Őt, magadba hívni Őt, valamiképpen a szíved házába invitálni Őt.» Hogy ez valóra válhasson, Jézus velünk maradt az Eukarisztiában.
Testvérem! Nem mindegy, hogy miért akarok Istennel találkozni. Ha a nyereség a fő gondolatom, szégyent vallhatok. Ha áldozni megyünk, Jézust keressük, ne a saját előnyünket. URAM JÉZUS, TELJES BIZALOMMAL FORDULOK HOZZÁD. HISZEM, HA AZÉRT ÁLDOZOM, MERT TÉGED SZERETLEK, TE NEM HAGYOD, HOGY SZÉGYEN ÉRJEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.

Évközi 3. vasárnap

Testvérem! Jézus a jeruzsálemi templomban tartózkodott a sátoros ünnepen. Ennek utolsó napján – a pusztai vándorlás éjszakáin világító tűzoszlopra emlékezve – kivilágították a templomot. Ekkor hangzott el Mesterünk szájából az a mondat, amit mai áldozási énekünk idéz: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága – mondja az Úr.” (Jn 8,12) Ezzel a világossággal találkozhatunk mi is az Eukarisztiában.
„Sötétség – világosság” A fény kettéoszt. (Vö.: Jn 3,19kk) A gonosz sötétségben jár. A fény az Isten otthona. (Jahve először a fényt teremtette meg vö.: Ter 1,3; és megközelíthetetlen fényben rejtezik. Vö.: IV. kánon) Az igaz is a világosságra megy. A szentáldozás tudatosítja bennünk: cselekedeteinket Krisztus előtt tesszük. „Én vagyok a világ világossága.” Ez elsősorban nem a fizikai fényt jelenti, hanem a szellem világosságát, hiszen lelkünk a fényre vágyik. Legyen mindennapi kenyerünk a világ Világossága! „(Övé lesz) az élet világossága.” Ez a javak összefoglalását jelenti. A hit fénye megvilágosítja értelmünket és felmelegíti szívünket. A szentáldozásnak is ez a gyümölcse.
Testvérem! „Aki követ.” A világosságot nem szemlélni kell, hanem elindulni azon az úton, amelyet megvilágít. URAM JÉZUS! TANÍTS MEG MINKET ARRA, HOGY AZ EUKARISZTIÁBAN NE CSAK SZEMLÉLJÜNK TÉGED, HANEM TALÁLKOZVA VELED, INDULJUNK IS EL AZON AZ ÚTON, AMELYEN TE JÁRTÁL ELŐTTÜNK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.

Évközi 2. vasárnap, Ökumenikus imahét, Elvándorlók és menekültek világnapja

Testvérem! Még nagyon közel vagyunk a karácsonyi ünnepkörhöz, amikor mennyei Atyánk ajándékozó szeretetét élhettük át. Isten, aki maga a szeretet (Vö.: 1Jan 4,16b) – és a szeretet adni akar – mindent, azaz önmagát ajándékozza nekünk. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy egyszülött Fiát küldte el hozzánk, Pünkösdkor pedig Lelkét. Ezeket a gondolatokat előrebocsátva imádkozzuk most mai szentmisénk áldozási énekét: „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.” (1Jan 4,16a)
A Fiú, Jézus Krisztus, mindenben egy és ugyanaz az Atyával. Önmagát ajándékozó szeretetében is. Mi szeretnénk hasonlítani Mesterünkhöz és a szeretetet ugyanúgy gyakorolni, mint ő. Hiszen ezt „Isten oltott(a) belénk”. Ez csak akkor lehetséges, ha „megismertük a szeretetet”. Ezt a szeretetet pedig az Eukarisztiában érhetjük tetten. Az Úr valóban saját magát adja nekünk a kenyér színe alatt. (Nemcsak értelmét és akaratát, hanem érzelmeit is.) De hinnünk is kell benne. Mi „hittünk benne.” Most is hiszünk benne, ha méltóképpen áldozunk.
Testvérem! Az Oltáriszentség Isten megelőző szeretetének, nagylelkűségének a gyümölcse. A IV. misekánon olyan szépen foglalja ezt össze: «mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket», ezért maradt velünk a kenyér színében. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY AZ EUKARISZTIÁT (=HÁLAADÁST) ADTAD NEKÜNK, AMIVEL SZERETETEDÉRT HÁLÁT ADHATUNK. ERŐSÍTSD HITÜNKET, HOGY SZERETETEDET MEGISMERVE MI IS MÁSOKNAK AJÁNDÉKOZZUK MAGUNKAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megkeresztelkedése (évközi 1. vasárnap)

Testvérem! Szent VI. Pál mondta: „A mai kornak nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége.” Talán ez is belejátszott abba, hogy a karácsonyi ünnepkört – pár évtized óta – Jézus keresztségének ünnepével zárjuk le. Ekkor ugyanis hárman is tanúskodtak Jézus istenségéről: a mennyei Atya szava; a Lélek, aki galamb képében…; Keresztelő János. Nem meglepő tehát, hogy az ünnep áldozási énekében így imádkozunk: „Íme, ő az, akiről mondotta János: Én láttam őt, és tanúságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,32.34)
Íme, ő az. Automatikusan eszembe jut az áldozás előtti felszólítás: «Íme, az Isten Báránya…» Ezt is a Keresztelő mondta. Ezzel a mondattal mi is hitünket fejezzük ki. Én láttam őt. Az Előfutár látta Krisztust beállni a bűnbánók közé. Természetes, hogy a szentmisét bűnbánattal illik kezdenünk. Tanúságot tettem róla. A Vőlegény Barátjának tanúságtétele hiteles, hiszen ő ettől kezdve «kisebbedik», háttérbe szorul. Isten felé vezető úton magunkban senkik vagyunk, az Oltáriszentség az erőforrásunk, az Útravalónk. Ő az Isten Fia. Az Útkészítő tanúságtétele egyértelmű. Mi viselkedésünkkel megmutatjuk környezetünknek az Eukarisztiában velünk lakó Istent?
Testvérem! A szent pápa szavai ránk is vonatkoznak. Az Oltáriszentségről nem beszélnünk kell sokat, hanem tanúskodnunk a belé vetett hitünkről. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY KERESZTELŐ SZENT JÁNOS TANÚSÁGTÉTELE MEGERŐSÍTI HITEMET. ADD, HOGY AZ ÉN TANÚSÁGTÉTELEM TESTVÉREIMET SEGÍTSE KÖZELEBB HOZZÁD, AKI AZ EUKARISZTIÁBAN VELÜNK MARADTÁL.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megjelenése, vízkereszt

Testvérem! A karácsonyi ünnepkör legrégibb ünnepét üljük ma Vízkereszt napján. A misekönyvben «Urunk megjelenése»-ként szerepel ez a nap. A napkeleti bölcsek a Messiást keresték. Jézus, a mi Istenünk, «megjelent» a világ előtt, ezért találhatták meg őt. Szívesen azonosulok azokkal az egzegétákkal, akik szerint a bölcsek minket személyesítenek meg ebben a történetben. Ezért saját gondolatunknak is érezhetjük az áldozási éneket: „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy ajándékokkal hódoljunk az Úrnak.” (Vö.: Mt 2,2)
Eljöttünk.” Mi is itt vagyunk a szentmisén. Akkor is jövünk, ha ez olyan áldozat nekünk, mint amilyen a bölcsek utazása? Hiszen a szentmise felfoghatatlan érték!Ajándékokkal.” A bölcsek tudták, hogy nem jöhetnek üres kézzel. Mi mit hoztunk magunkkal, mit küldtünk a felajánlási körmenettel az oltárra? Mesterünk ugyanis bőkezű. Saját magát adja viszonzásul nekünk. „Hódoljunk az Úrnak.” Ehhez meg kell őt találnunk. A bölcsek, amikor a királyi palotába tértek, eltűnt előlük a csillag, csak a hóhér Heródest találták meg. Ha a magunk elképzelése szerint keressük Jézusunkat, mi se fogjuk meglelni őt. De ha a Kenyér színében (a bölcsek Bet-lehem-ben = Kenyér-házá-ban) keressük, akkor megtaláljuk és tudunk hódolni előtte.
Testvérem! A bölcseket a csillag segítette Jézushoz. Nekünk is szükségünk van segítségre. Legyünk egymás számára csillagok! ERŐSÍTSD MEG URUNK HITÜNKET AZ EUKARISZTIÁBAN, HOGY ÉLETÜNK LÁTTÁN MÁSOK IS RÁD TALÁLJANAK A KENYÉR SZÍNÉBEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.