Vasárnapi gondolatok kategória bejegyzései

Advent 2. vasárnapja

Testvérem! Báruk próféta Jeremiás próféta íródeákja volt, de maga is prófétaként működött. Könyvét ritkán idézi a liturgia, de a mai olvasmány és az áldozási ének is ebből való, sőt az áldozási ének az olvasmány része. „Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és nézd az örömet, amely Istentől jön.” (5,5; 4,36) Itt a próféta a babiloni fogságban sínylődő népet igyekszik felrázni és reményt akar szívükbe önteni.
Jeruzsálem gyakran a választott népet személyesíti meg. Ez tehát rólunk is szól. Az öröm – főleg ha Istentől jön – szentáldozásunkat is jelentheti. A találkozás ugyanis egyértelműen örömünk forrása. Sokkal könnyebben veszünk észre valamit, ha felkelünk, magaslatra állunk. Áldozásunkkal kapcsolatban az egyik gyakran visszatérő nehézségünk a megszokás. Mi segíthet ilyenkor? A felkelés, magaslatra állás ebben az esetben életünk megváltoztatását is jelentheti. Például igyekszünk hamarabb odaérni a szentmisére, így jobban rá tudunk hangolódni. Cselekvően bekapcsolódunk a szentmisébe (bűnbánat, tanításra figyelés, Miatyánk…), amely elvezet a gyümölcsöző szentáldozáshoz.
Testvérem! Szunyogh Xavér bencés atya a mai vasárnap szövegeiről elmélkedve ezt írja: «A mai vasárnap a remény ünnepe. Krisztus valóban a mi Megváltónk.» Az örömteli szentáldozás legyen ennek záloga! «KRISZTUSOM, SEGÍTSD LEGYŐZNÖM LUSTASÁGOMAT, LEZSERSÉGEMET, HOGY A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSOM MINDIG AZ IGAZI ÖRÖM ÉS REMÉNY ÜNNEPE LEHESSEN!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 1. vasárnapja

Testvérem! Ebben az egyházi évben is folytatjuk a szentmise énekeiről való elmélkedést. A változó részek közül most az «áldozási ének» következik. „Ennek az a szerepe, hogy kifejezze az áldozók lelki egységét, tanúsítsa a szív örömét és jobban megvilágítsa az áldozási körmenet közösségi jellegét.” (RMÁR 86.) Az áldozási ének eredetileg is körmeneti ének volt, amit egész szentáldozás alatt énekeltek. A mai liturgia ebből csak az antifónát őrizte meg. Ez általában egy szentírási idézet. Úgy gondolom, hogy most, amikor a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülünk, nagyon is gyümölcsöző lesz számunkra, ha az áldozási énekekről elmélkedünk.
Mai szentmisénk áldozási éneke így hangzik: „Mindenféle jókat osztogat az Úr, és földünk megtermi gyümölcsét.” (Zsolt 84,13) Ádvent elején ez két gondolatot juttat eszembe. Az első Krisztus második eljövetele. Isten örök üdvösséget osztogat, a «föld» (ez a mi világunk) pedig megérett az aratásra. A másik gondolat a karácsonyi készületből fakad. Mennyei Atyánk Fia születésekor mindenféle kegyelmet osztogat, a «föld» (ez az emberiség) pedig Szűz Mária által világra hozza a Messiást.
Testvérem! Ez a kettősség a mi szentáldozásainkra is jellemző. Amikor szentáldozáshoz járulunk megtapasztaljuk mennyei Atyánk túláradó nagylelkűségét. Ugyanakkor indítást nyerünk arra, hogy – Krisztussal együttműködve – bennünk is megvalósuljanak a szentáldozás gyümölcsei. «URAM A SZENTÁLDOZÁSBAN VELED TALÁLKOZOM. VEGYEM ÉSZRE OSZTOGATÓ JÓSÁGODAT ÉS TEREMJEM MEG ÉN IS GYÜMÖLCSÖMET!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 33. vasárnap

Testvérem! Mai válaszos zsoltárunk szinte az egész 15. zsoltár. Ezt a zsoltárt a katolikus szentírás-magyarázók Messiási zsoltárnak tartják. Ennek egyik oka, hogy szent Péter és Pál apostol is Jézusra vonatkoztatja. (Vö.: ApCsel 2,25; 13,35) Másrészt már szent Ágoston ezt prédikálja: «Ebben a zsoltárban Királyunk beszél a felvett ember személyében.» Hallgassuk tehát Urunkat!
Örökrészem és kelyhem te vagy, Uram, te tartod kezedben sorsomat.” Szent Ágoston így elmélkedik: «A többiek válasszanak maguknak földi és mulandó részeket, a szentek osztályrésze az örökkévaló Úr», hiszen mi Mesterünk sorsában osztozunk. „Szüntelenül magam előtt látom az Urat, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.” Jézus visszakészült ahhoz, akitől jött. Ezért mindig rá figyelt és tudta, hogy Atyja mindig vele van. „Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem, reménységben nyugszik testem is.” Biztos vagyok abban, hogy az Úr mindig velem van? Ha igen, akkor: Öröm tölt el és szívből ujjongok, és a remény lángja mindig égni fog bennem. És ezután következik az igazi messiási jövendölés: „Mert nem hagyod lelkemet a holtak országában, és nem engeded, hogy szented romlást lásson.” Krisztusban megvalósult a feltámadás, beteljesedett a zsoltáros jövendölése. Krisztus valóban feltámadt!
Testvérem! A mai válasz zsoltárunk első verse: „Védelmezz engem, Istenem, hiszen tebenned bízom.” Az évközi időszak utolsó előtti vasárnapján már a világ végére gondolunk. Ha Jézusban bízunk, rá hagyatkozunk, akkor Mesterünkhöz hasonló lesz sorsunk az ő második eljövetelekor. MI IS FELTÁMADUNK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 32. vasárnap

Testvérem! A mai válaszos-zsoltárunkat a 145-ből idézzük. (Az évközi 23. vasárnapit is ugyanebből a zsoltárból vettük.) Ennek a zsoltárnak ezt a címet adták: Az Úrban bízók boldogsága. Bízni csak az tud, aki szeret. Érthető tehát, hogy a zsoltár-orációban ezt találjuk: «Engedd nekünk, hogy általad látókká téve képesek legyünk téged mindenkor tiszta szellemmel szeretni.» A mai részletben is erről elmélkedünk:
Isten igaz marad örökké, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.” Isten igaz marad, vagyis most is segíteni akar rajtunk. Azt akarja, hogy ez a világ, mindennapi életünk, szebb és jobb legyen. „Az éhezőnek ő ad kenyeret, kiszabadítja az Úr a foglyokat.” Gondviselő Atyánk a leghétköznapibb dolgokban is segít. Vegyük komolyan, hogy a «modernkori rabságokból» is ő tud kiszabadítani. „Az Úr támogatja az árvát és özvegyet, és elpusztítja a gonoszok útját.” Az Úr oltalmazója mindazoknak, akik emberi támasz nélküliek. Az Ószövetségben a királyok feladata volt ez. (Vö.: Jer 22,1kk) Ne csodálkozzunk tehát a következő versen: „Az Úr uralkodik örökké, a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre.” Messiási zsoltárnak szokták nevezni ezt a zsoltárt, hiszen ezek a dolgok csak a messiási időkben teljesednek be egészen. Addig is, Egyházunk, mivel Jézushoz tartozik, a Messiás, Krisztus örök királyságának részese.
Testvérem! A kései zsidó hagyomány válaszos-zsoltárunkat a reggeli imák közé sorolja. Tudatosítsuk mi is magunkban minden nap reggel, hogy HA ISTENBEN BÍZUNK, akkor leszünk boldogok. Ha AZ EGYHÁZHOZ RAGASZKODUNK, akkor találjuk meg a szeretet útját, mely mennyei Atyánkhoz vezet.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 31. vasárnap

Testvérem! A 17. zsoltár, melynek kiragadott részeiből tevődik össze a mai válaszos zsoltárunk, Istent dicsőíti. Ahogyan címe mondja: Hálaadás. Szerzője Dávid, akit a zsoltár felirata «Isten szolgájának» nevez. Isten szolgájának lenni kitüntetés, és Dávid, a derék szolga, rajongásig szereti Urát. Ezért imádkozzuk a válaszban: „Szeretlek, Uram, Istenem, én erősségem.” Ez a szeretet mai zsoltárunk alapgondolata.
Istenem, segítőm, akiben remélek, oltalmazóm, pártfogóm és üdvöm ereje.” Aki igazán szeret, azt bizalom tölti el. Elsősorban ne magunkban bízzunk, hanem Oltalmazónkban! „Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” Akik az Urat szeretik, azok gondjukat is vele osztják meg. Bizalmuk miatt pedig biztosak lehetnek a szabadulásban. Dávid az Úr prófétája is volt, ezért szívbe markoló a következő gondolata: „Él az Úr, az én áldott segítőm, legyen dicsőség üdvöm Istenének.” Ez már az újszövetség világa is. Jézus feltámadt, él. Mi is tegyünk erről tanúságot testvéreink előtt. „Menedékem és sziklaváram, szabadítóm te vagy, Uram.” A derék szolga életének biztos pontja az Ura. Nekünk is az? Tudunk ilyen elragadtatással beszélni Urunkról, Testvérünkről?
Testvérem! A mai evangélium és az olvasmány is a szeretet parancsáról szól. A szeretet elsősorban nem érzelem, hanem döntés. LEGYÜNK – JÉZUSSAL, MÁRIÁVAL – DÁVIDDAL EGYÜTT MI IS «ISTEN SZOLGÁI». Ha erre törekszünk, elég erősek leszünk arra, hogy valóban a szeretet irányítsa életünket.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Mindenszentek ünnepe

Testvérem! Mai válaszos zsoltárunk alapján – ez a 23. – Mindenszentek ünnepét úgy képzelhetjük el, mint az üdvözült lelkek ünnepélyes bevonulását a mennyei szentélybe. Ezt a zsoltárt – több magyarázó szerint – Dávid akkor énekelte, amikor a Frigyládát ünnepélyesen bevitték a Jeruzsálemben felállított Szent-sátorba. Imádkozzuk most tehát Dáviddal együtt:
Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség, s minden lakója.” Ez a mondat hitvallás a teremtő Isten mellett. Az üdvösség felé vezető úton ugyanis az első lépésünk a hit. (Vö.: Zsid 11,5k) „Alapjait ő ágyazta tengerek mélyébe, s a vizek árján ő tartja szilárdan.” Ne zavarjon meg minket az ókori világkép, melyet Dávid ismert. Mi nyugodtan gondolhatunk az ősrobbanásra. Az üdvösségnek – a mennyei szentélybe való bevonulásnak – azonban más feltétele is van: „Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az ő szent helyén?” A zsoltár-oráció mondata segít megérteni ezt a sort: «Újíts meg minket ártatlan életre, hogy a megszentelődés hegyére a te vezetéseddel fölmehessünk.» „Aki ártatlan kezű, tiszta szívű, akinek az esze nem jár csaláson.” Szent Ágoston szerint ártatlan az, aki cselekedeteiben nem botlik meg; tiszta szívű, aki gondolataiban nem vétkezik; és eszével az nem csal, aki mulandó dologhoz nem köti lelkét.
Testvérem! A zsoltár-válasz a zsoltár 6. versére utal: „Ez az istenkeresők népe, mely látni kívánja arcodat, Uram.” Az arc a lélek tükre. Isten mélységeit látja meg tehát az, aki meglátja Atyánk arcát. A SZENTEK – ISTEN HEGYÉN – MÁR MEGLÁTTÁK ISTEN ARCÁT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 30. vasárnap

Testvérem! Az evangéliumban olvasott vak meggyógyítása annak ékes bizonyítéka, hogy Istennek gondja van a nyomorultakra, a bajbajutottakra. Erről tanúskodik Jeremiás is az olvasmányban, amikor vigasztalja a fogságban levő népet. Ugyanerre tanít a mai – 125. – válaszos zsoltár is, amikor a babiloni fogságból hazatérő népről énekel.
Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint akik álmodnak.” Amikor váratlan, nagy öröm ér, nehezen hisszük el a történteket. Ébredjünk fel, mert az Úr valóban megszabadít. Ha erre ráébredünk: „Megtelt akkor örömmel az ajkunk, és a nyelvünk ujjongással.” Merjünk hangot adni örömünknek, hogy mások is velünk örvendezhessenek. „Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, amint megárasztod délen a folyókat.” A sivatag időszakos folyóinak állapota teljesen az esőtől függ. A mi jó sorsunk pedig egészen mennyei Atyánk kezében van. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.” A vetés könnyeinek oka a nehéz munka és az éhes szájaktól megvont falat. De az értékek mindig áldozatok által születnek. A bőséges aratás ujjongással tölthet el mindannyiunkat.
Testvérem! Ahogyan már beszéltünk róla, a zarándok zsoltárokban egy-egy kérés, vagy hálaadás fogalmazódik meg. A mai válaszos zsoltár is zarándok zsoltár, mely hálát ad. Ezért énekeljük zsoltár-válaszunkban: „Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk.” VEGYÜK ÉSZRE ATYÁNK GONDOSKODÓ SZERETETÉT ÉS EZÉRT SZÍVÜNKET MINDIG TÖLTSE EL A HÁLA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 29. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány – amelyet Izaiás próféta könyvéből olvasunk – a szenvedés kérdésével foglalkozik. A 32. zsoltár is, melynek befejező része a mai válaszos-zsoltár, ennek átgondolásában segít. Az imaórák liturgiájában ezt a feliratot találjuk ennél a zsoltárnál: «A gondviselő Isten dicsérete.» A gondviselésről való elmélkedés valóban közelebb vihet minket a szenvedés elfogadásához.
„Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, akik bíznak az irgalmában.” Aki magában bízik, az csalódni fog. Aki viszont az Úrban bízik, az megtapasztalja gondviselését. „Megmenti lelküket a haláltól, és táplálja őket éhínség idején.” Most az éhezés ideje van, ezért szent Ágoston így tanít: «Reménykedj itt, hogy örvendezhess ott; éhezz és szomjazz itt, hogy lakomázhass ott.» „Az Úrra hagyatkozik lelkünk, a segítőnk, és a mi oltalmunk.” Aki mennyei Atyánk felé törekszik, miért mer ráhagyatkozni? Mert a megtestesülés óta Emmánuel, velünk az Isten. (Vö.: Mt 1,23) „Benne örvend a szívünk, az szent nevében remélünk.” A nehézségek, a szenvedés ellenére is örvendezhetünk. Ennek oka pedig az, hogy velünk van, még a szenvedésben is.
Testvérem! Zsoltárunk utolsó sorát jelölték ki a válaszos-zsoltár válaszának: „Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.” Vegyük komolyan a Szentírás megállapítását: Aki az
Úrban bizakodik, az sohasem csalatkozik. (Vö.: J Sir 15,4) ÉRJÜK MENNYEI ATYÁNK GONDVISELŐ JÓSÁGÁT , HOGY NE CSAK MEGÉRTSÜK MINDEZT, HANEM ENNEK MEGFELELŐEN ALAKÍTSUK IS ÉLETÜNKET !

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 28. vasárnap

Testvérem! A 89. zsoltár az egyetlen, amelynek felirata Mózest jelöli meg szerzőjének. Szinte mindegyik Szentírás kommentár az egyik legszebb zsoltárnak tartja ezt az imádságot. A zsoltár három részből áll. A harmadik részt – amely a mai válaszos zsoltárunk – az egyik magyarázó így foglalja össze: «Záró könyörgés bölcsességért és azért, hogy Isten fordítsa el haragját
Taníts meg számot vetni napjaink sorával, hogy bölcsességre neveljük szívünket.” A múlt eseményeivel szembenézve juthatunk el a bölcsességre. Atyánk, aki az idő felett áll, az idő útvesztőit is átlátja. „Térj hozzánk, Urunk, meddig vársz még? Légy könyörületes szolgáidhoz.” Minket az idő múlása sürget. Istent, szeretetében és irgalmában bízva kérjük, hogy alkalmazkodjon az idő kereteibe zárt gyermekeihez. „Vidámíts fel a napokért, melyeken megaláztál minket, az évekért, amikor sok bajt láttunk.” Több magyarázó – Mózes szerzőségéből kiindulva – a pusztai vándorlásra érti ezt a sort. A pusztai vándorlásról nekünk ne csak a nyomorúság, hanem a remény is jusson eszünkbe!Lássék meg, amit szolgáidért műveltél, dicsőséged tárd fel gyermekeik előtt.” A Szentföldre való bejutás mindenki előtt világossá tette Jahve hatalmát. Ebben az imában azt kérjük Atyánktól, hogy ma is megtapasztalhassuk gondviselését.
Testvérem! Ha a kért bölcsesség útjára rátaláltunk, akkor szívvel-lélekkel fogjuk énekelni a mai zsoltárra adott válaszunkat: „Áraszd ránk irgalmadat, Urunk, hogy mindenkor ujjongjunk.” SZERESSÜK ÉS BECSÜLJÜK MINDENNÉL TÖBBRE A BÖLCSESSÉGET (Vö.: mai olvasmány), hogy életünk folyamán mindig a helyes úton járjunk!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 27. vasárnap – Terménybetakarítási hálaadó nap

Testvérem! A mai szentmise olvasmánya az asszony teremtését mondja el. A mai válaszos zsoltárban, amelyet a 127-ből veszünk, erről a témáról elmélkedik a szent szerző. A 119-133-as zsoltárokat zarándok énekeknek szokták nevezni, mert valószínűleg a Jeruzsálembe érkező zarándokok imádkozták. Egy-egy zsoltárban egy-egy kérés, vagy hálaadás fogalmazódik meg. A mai válaszos zsoltárunkban – hiszen a zarándokok között a férfiak voltak többségben – az otthonért, a feleségért és a gyermekekért adunk hálát.
Hálát az ad, aki boldog: „Kezed munkájából élhetsz, boldog leszel, és jól megy sorod.” Aki látja munkája gyümölcsét az boldog. De a zsoltáros azt is egyértelművé teszi, mi ennek az alapja: „Íme, ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” Természetesen a félelem nem rettegést jelent, hanem azt, hogy életemben Istené az első hely. „Áldjon meg téged az Úr Sionból, hogy lásd Jeruzsálem jólétét életed minden napján.” Arnobius (III-IV. sz.) szerint Sion itt az Egyházat jelenti. Mi mennyire törekszünk arra, hogy az Egyházon keresztül elnyerjük Atyánk áldását? „Lásd meg fiaidnak fiait, békesség Izraelnek!” A zsoltáros megerősíti azt az ősi felfogást, hogy a gyermekek sokasága Isten áldásának a jele.
Testvérem! Mi általában kevesebbet zarándokolunk, mint a zsidók. (Ők évente háromszor tették ezt.) A hálaadás azonban nekünk is ugyanúgy feladatunk. Tanuljunk a zsoltáros üzenetéből, hogy ISTEN ÁLDÁSA KÍSÉRJE ÉLETÜNKET ÉS ÍGY LEGYÜNK BOLDOGOK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.