Vasárnapi gondolatok kategória bejegyzései

Pünkösdvasárnap

Testvérem! Ha felületesen gondolkodunk – úgy hihetjük – az Oltáriszentségnek és Pünkösdnek nem sok köze van egymáshoz. Az első évezredben nem így gondolták, hiszen a Fiú és a Szentlélek egy Isten két személye. Azt is láthatjuk, hogy a pap a szentmise két részében is osztogat: Az elsőben a Lélek üzenetét, a másodikban pedig Krisztus testét. Érthető tehát, hogy a középkorban gyakori volt a galamb formájú tabernákulum. (Ma ilyent láthatunk a ciszterci nővérek érdi altemplomában.)

A mai áldozási ének Pünkösd ünnepéről szól és a szentmise olvasmányának részlete: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és hirdették Isten nagy tetteit, alleluja.” (ApCsel 2,4.11) Erről Rajz Mihály atyánál egy sokatmondó elmélkedést találtam: «Különösen a szentáldozások után fokozódik fel bennem a Szentlélek várása. Amikor közeledben vagyok, a legégetőbb a szomjúságom az igazság és a szeretet Lelke után. Az örök lámpa vörös izzásában a szétoszló tüzes pünkösdi nyelvek egyikét érzem izzani fölöttem.» A Lélek pedig – Krisztussal együtt – mindig arra ösztönöz, hogy hirdessük az örömhírt, „Isten nagy tetteit.”

Testvérem! Az Isten – a Szentlélek és az Eukarisztia – lakást szeretne venni bennünk. Akkor leszünk ’megszállottak’, ha beengedjük őket lelkünk ajtaján. Ma tehát mindkettőjük előtt tárjuk ki szívünk kapuját. SZENTLÉLEK ÚRISTEN! TE KÖZREMŰKÖDTÉL A MEGTESTESÜLÉSBEN ÉS TE SZENTELED MEG ÁLDOZATI ADOMÁNYAINKAT IS. TÉGY MINKET ’MEGSZÁLLOTTAKKÁ’, HOGY ÁLTALUNK IS TUDD ALAKÍTANI A MAI VILÁGOT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk mennybemenetele

Testvérem! Mennybemenetel ünnepén – akár csak a múlt vasárnap – áldozási énekünk az „A év” erre az ünnepre eső evangéliumának részlete, befejező mondata: „Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig, alleluja.” (Mt 28,20b) Ez a mondat világossá teszi számunkra, hogy Jézus nem úgy megy el tőlünk, hogy árván maradjunk. Számára örömteli hazatérés a mennybemenetel, de ő ugyanakkor mindig velünk akar maradni, ezért a mennyben helyet készít nekünk.
Tudjuk, Jézusban beteljesedtek az ószövetségi jövendölések. De ennél több is történt. Nemcsak „Emmánuelnek” nevezik a Messiást, hanem ő valóban velünk is marad – már itt a földön is. Prohászka püspök atya elmélkedéseiben olvassuk: Továbbra is «beszélünk vele, rendeleteit vesszük, ellátogatunk hozzá az Oltáriszentségben. … Telve van a világ Istennel, gondolataival, műveivel, erejével…» Mindezt a szentáldozásban megtapasztalhatjuk. «Jézus velünk léte egyre bensőségesebb egyesülést sürget s ez az egyesülés egybeforraszt, áthevít és tisztit.» Ha így egyesülünk Krisztussal, cselekedeteink – akár missziós munkánk is – biztosan gyümölcsözők lesznek.
Testvérem! Jézussal való együttlétünk legteljesebben az Eukarisztiában valósul meg. Köszönjük meg Mesterünknek, hogy ő ezért távozott: ne csak úgy legyen velünk mint testvérünk, hanem mint Istenünk, mindig és mindenütt. URAM JÉZUS! SEGÍTS, HOGY A SZENTÁLDOZÁSKOR SOHASE FELEJTSEM EL ANNAK GÖRÖG NEVÉT: HÁLAADÁS. MINDIG ADJAK HÁLÁT AZÉRT, HOGY TE VELEM MARADTÁL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 6. vasárnapja, tömegtájékoztatási világnap

Testvérem! A húsvéti idő második felében gondolataink már Mesterünk végleges búcsúzása és a Szentlélek eljövetele körül időznek. Mai áldozási énekünkben is – ami az „A év” erre a vasárnapjára eső evangéliumának kezdő sorai – ezek a gondolatok kerülnek elő. Jézus búcsúbeszédéből idézünk: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat – mondja az Úr. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, aki veletek marad mindörökké, alleluja” (Jn 14,15-16).
Elsőszülött testvérünk velünk szeretne maradni. Ennek feltételét és módját ismerhettük meg a communióban. „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat – mondja az Úr.” A feltétel tehát az engedelmesség. Ez elsősorban nem az érzelmi szeretetben valósul meg, hanem a «tett
szeretetben». Tegyük meg tehát, amit Jézus parancsolt: «Vegyétek és egyétek…» A mód pedig ez: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, aki veletek marad mindörökké, alleluja.” Urunk működését a Vigasztaló teljesíti be – az Oltáriszentséggel kapcsolatban is. Hiszen a pap a III. kánonban így imádkozik: «Add, hogy mi, akik az ő testét és vérét magunkhoz vesszük, Szentlelkével eltelve egy test és egy lélek legyünk Krisztusban.»
Testvérem! A velünk maradó Lélek segítsen minket a szentmisén való helyes részvételben. A Vigasztaló örökké velünk marad, ezért abban is segítsen, hogy a következő generáció is megélje ezt. MESTEREM! KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM MARADTÁL. LELKEDDEL IRÁNYÍTS, HOGY MEGTEGYEM AKARATODAT ÉS A SZENTÁLDOZÁS ÖSSZEKAPCSOLJON ENGEM TESTVÉREIMMEL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 5. vasárnapja

Testvérem! Egyes biblikus tudósok «holt biztosak» abban, hogy a János evangéliumban szereplő mondatokat, amelyek így kezdődnek: „Én vagyok…”, maga Jézus mondta szó szerint. A mai áldozási ének így kezdődik. Lehet, hogy Jézus nem szó szerint ezt mondta, de amire tanít, az biztosan igaz. „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők – mondja az Úr. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz, alleluja.” (15,1.5)
A szőlővesszők az életnedvet a szőlőtőkétől kapják. „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők – mondja az Úr”. Amikor a szőlőtő a szőlővesszőt táplálja: ez a szentáldozás. Találkozunk a Szeretettel. „Aki bennem marad és én őbenne.” Ez a szoros kapcsolat, nemcsak a szentáldozás pillanatát, hanem egész életünket jelenti. Szent Ágoston ugyanis ezt mondja: «Egy valamit (azaz amit az Isten) akarok, amennyiben benned vagyok, és valami mást akarok, amennyiben még ebben a világban vagyok.» A benne maradásnak egyértelmű a következménye: „az bő termést hoz.” A krisztusi természetfeletti élet csak Krisztus segítségével lehetséges.
Testvérem! Tudjuk, hogy a szőlővessző magában nem tud termést hozni. Alázatos szívvel igyekezzünk tehát minél gyakrabban áldozni, megélni azt, hogy beoltódtunk az igazi szőlőtőkébe. URAM JÉZUS! TE VAGY A KIPUSZTÍTHATATLAN ÉLETFORRÁS – ahogyan Prohászka püspök atya mondja. KÖSZÖNÖM, HOGY AKÁRHÁNYAN, AKÁRHÁNYSZOR, AKÁRMIKOR FORDULHATUNK HOZZÁD. ADD, HOGY EGYRE SZOROSABB LEGYEN VELED KAPCSOLATOM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor vasárnapja

Testvérem! Ma jó Pásztor vasárnapján eszünkbe juthatnak a katakombákban ma is fellelhető jó Pásztor képek. Ezek az ábrázolások elődeinket ugyanúgy mély érzésekkel tölthették el, mint minket a Jézus Szíve, vagy az Isteni Irgalmasság képei. Szunyogh Xavér OSB atyánál erről a vasárnapról ezt olvastam. «Hálásnak kell lennünk, mert Nagypéntek után nem kell nekünk magyarázni, ki az a jó Pásztor, aki életét adja juhaiért
Ezt a hálás lelkületet tükrözi mai szentmisénk áldozási éneke is: „Feltámadt a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért, alleluja.” Nagyon fontos megállapítással kezdődik énekünk: „Feltámadt.” Él most is, azaz velünk van. Jézus most is jó Pásztorként tevékenykedik. Ma is táplálja nyáját az Eukarisztia által. Feltámadni csak az tud, aki meghalt. Ő az, „aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért.” Konkrétan értem is, hiszen szent Pál ezt írja: «Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és feláldozta magát értem» (Gal 2,20). Ezt az áldozatot jelenítjük meg minden szentmisében. «Ez az én testem, mely értetek adatik.»
Testvérem! A jó Pásztor hasonlat a szeretet és az odaadás jelképe. Ha Jézus testével táplálkozunk, ő bennünket magához hasonlóvá alakít. Szeretetből nekünk is áldozatot kell hoznunk tehát testvéreinkért. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY MA IS MAGADDAL TÁPLÁLSZ. FORMÁLJ MAGADHOZ HASONLÓVÁ, HOGY KÉPES LEGYEK AKÁR AZ ÉLETEMET IS FELÁLDOZNI BÁRÁNYAIDÉRT, HISZEN ENGEM IS MEGHÍVTÁL PÁSZTORAID KÖZÉ.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA, Anyák napja

Testvérem! Vajon, amikor Jézus az emmauszi tanítványokkal megtörte a kenyeret, az utolsó vacsorához hasonlóan Eukarisztiát végzett? A Biblia magyarázók vitáját most nem dönthetjük el. Mindenesetre a liturgia annak tekinti, hiszen a mai szentmise áldozási énekében ezt imádkozzuk: „A tanítványok felismerték az Úr Jézust a kenyértöréskor, alleluja.” (Lk 24,35) A tanítványok magatartásáról való elmélkedés segítsen minket abban, hogy mi is felismerjük az Urat a szentmisében.Nagy szent Gergely pápa az emmauszi tanítványokról elmélkedve ezt prédikálta: «Asztalt terítenek, kenyeret és ételt szolgálnak fel. Amikor az Írásokat magyaráztad, nem ismertek fel, most viszont felismernek a kenyértörésben. Amikor parancsaidról hallottak, elméjük nem világosodott meg, amikor megtartják parancsodat, azonnal minden világossá válik előttük. Ó Uram, ha meg akarom érteni, amit tőled hallok, azonnal át kell ültetnem a gyakorlatba.» Testvérem! A szent pápa több mint 1400 évvel ezelőtt tanított így. Most, a XXI. században is ugyanezt kell megvalósítanunk. Az eukarisztikus lakoma az önátadásról szól. (Értetek adatik.) Ha mi is áldozatot hozunk, akkor fogjuk felismerni őt, akkor fogunk valóban találkozni Jézussal a szentáldozásban. A KENYÉR SZÍNÉBEN JELEN LEVŐ MESTEREM! SEGÍTS, HOGY BŰNEIM (=HELYTELEN GYAKORLATOM) NE ZÁRJÁK LE LELKI SZEMEMET. A SZERETET-KÖZÖSSÉGET MEGVALÓSÍTVA – AKARATOD SZERINT – TESTVÉREIMMEL EGYÜTT MINDIG FELISMERJELEK TÉGED. [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság Vasárnapja

Testvérem! Jézus világosan hirdeti, hogy ő a Jó Pásztor, aki az elveszett bárány után megy. (Vö.: Lk 15,4k) A mai evangélium, ennek gyakorlati bemutatása, hiszen a feltámadt Üdvözítő a kétkedő, hitetlen Tamást felkeresi. Szentmisénk communiója erről énekel: „Nyújtsd ki a kezedet, tedd a szegek helyére, és ne légy hitetlen, hanem hívő, alleluja.” (Vö.: Jn 20,27) Jézus jóságosan fordul apostola felé és segíti őt, hogy rátaláljon a hitre.
A zsidó levél tanúsága szerint: «A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.» (11,1) Tamásnak nem volt elég, hogy ismerte Jézus csodáit és jövendöléseit, mégsem bízott Krisztus feltámadásában. „Nyújtsd ki a kezedet, tedd a szegek helyére.” Jézus segítségével – bár csak a feltámadt embert látja – mégis elhiszi istenségét. Tamáshoz hasonlóan minket is megkísért a hitetlenség az Eukarisztiával kapcsolatban? Bár Mesterünk megígérte, hogy ételül adja nekünk szent testét (Jn 6,27), és az utolsó vacsorán meg is tette ezt (Lk 22,19), mi mégis nehezen hiszünk. Ezért most nekünk is mondja: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.
Testvérem! Ha csak testi szemünkkel nézünk, akkor megragadunk nagypénteknél és ez könnyen depresszióhoz vezethet. Merjünk a hit szemével nézni, mert akkor a Húsvét öröme lesz a miénk. Így megláthatjuk, hogy Jézus valóban velünk maradt, most is itt él velünk. URAM JÉZUS! ÉN CSAK EGY DARAB KENYERET, OSTYÁT LÁTOK TESTI SZEMEMMEL. SEGÍTS, HOGY SZENT TAMÁSSAL ÉN IS KI TUDJAM MONDANI: „ÉN URAM, ÉN ISTENEM!” (Jn 20,28)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

HÚSVÉTVASÁRNAP, URUNK FELTÁMADÁSA

Testvérem! A zsidó nép húsvéti vacsorája a húsvéti bárány feláldozásával kezdődött. Ezután vérével megkenték az ajtó szemöldök- és félfáit, majd elköltötték a lakomát. (Vö.: Kiv 12) Szent Pál ehhez az eseményhez hasonlítja húsvéti ünnepünket, amikor ezt írja az első Korintusi levélben: „Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével, alleluja.” (5,7-8) Ez a mai áldozási énekünk.
Az áldozat-bemutatás Nagypénteken megtörtént: „Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták.” Értünk adta testét és vérét. A választott nép a húsvét ünnepe után egy hétig kovásztalan kenyéren élt. (Kiv 13,7) „A tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.” A kovász a bűn jelképe. (Vö.: Mt 16,6.11k) Ha Jézussal étkezem, nekem is tisztának és igaznak kell lennem. A tiszta szív alatt természetesen a bűnből «feltámadt» szívet értjük.
Testvérem! Szent Pál szerint húsvétunkat ünnepi lakomával illik ünnepelnünk: „Ünnepeljünk, alleluja.” Az ünnephez hozzátartozik a közösség, az ének és a lakoma. Légy gyakran velünk, hogy meg tudd élni a közösséget! Szíved túlcsorduló örömével zengd velünk állandóan az alleluját! A terített asztalról pedig vedd magadhoz a kovásztalan kenyeret! MENNYEI ATYÁNK! SZÍVBŐL MEGKÖSZÖNÖM NEKED, HOGY FIADAT ÉRTEM ADTAD. MERJEK HASONLÍTANI HOZZÁ, A HÚSVÉTI BÁRÁNYHOZ ABBAN IS, HOGY ÉN IS ÁLDOZATOT HOZOK TESTVÉREIMÉRT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja

Testvérem! Virágvasárnap másik neve: az Úr szenvedésének vasárnapja. Ezért minden évben az egyik szinoptikus evangélium passióját olvassuk fel ezen a napon. Idén Szent Máténál arról hallunk, hogy Jézus háromszor is imádkozott az Atyához, míg tanítványait elnyomta az álom. (Vegyük észre, hogy a háromszoros alkalom a teljesség, a tökéletesség kifejezője.) A második imát – ami a mai nap áldozási éneke – a Máté evangélium így írja le: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.” (26,42)
Atyám!” Jézus a nekünk tanított imában is így szólítja meg Istent. Ne lepődjünk meg ezen, hiszen az Atya ezt mondta Jézusnak – ahogy a színeváltozás történetében olvassuk – «Ez az én szeretett Fiam, akiben
kedvem telik.» (Mt 17,5) Ebből a kölcsönös szeretetből egyértelműen következik: „Ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.” Az Eucharisztia Szent Ágoston szerint «vinculum caritatis», ami magyarul azt jelenti: «a szeretet bilincse». Amikor szentáldozáskor a végtelen szeretettel találkozunk, a mi imánk is csak Jézus imája lehet: „Legyen akaratod szerint.”
Testvérem! Az Oltáriszentség, a szentmise (=a keresztáldozat megjelenítése) gyümölcse. Így minden szentáldozáskor eszünkbe kellene jutni annak, hogy Isten, Jézus mennyire szeret minket. Erre válaszunk csak a Miatyánk harmadik kérése lehet: URAM JÉZUS! LEGYEN MEG A TE AKARATOD! A VELED VALÓ TALÁLKOZÁS ÚJRA ÉS ÚJRA GYÚJTSA LÁNGRA SZÍVEMET!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 5. vasárnapja (Fekete vasárnap)

Testvérem! A mai szentmise áldozási éneke – a Jeromos biblia-kommentár szerint – «valószínűleg általánosan ismert közmondás volt». Szent Pál is felhasználja az első korintusi levelének 15. fejezetében (36. vers). Ez a mondás nagyszerűen ábrázolja Jézus halálának teológiai mélységeit. „Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24-25)
A mondás igazságát mindennapi életünkben is tapasztaljuk. Pl. az orvos kezünk vagy lábunk betegségénél így figyelmeztet: Túlzottan ne kíméld magad, mert állapotod rosszabbra fordulhat. Jézus is nagyon fontosnak tartja, mert megerősítéssel vezeti be: „Bizony, bizony mondom nektek.” Jézus élete ugyanis teljes önfeláldozás, teljes önátadás volt. „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad.” Urunk az Oltáriszentség alapításával is önfeláldozását valósítja meg: velünk marad. „De ha elhal, sok termést hoz.” Jézus halálának nem az a következménye, hogy elveszítjük Őt. Az áldozás által bennünk most is termést hoz.
Testvérem! Akik Mesterünkkel találkozunk a szentáldozásban, szükséges, hogy hasonlítsunk Hozzá. Vegyük ezért komolyan az Egyház figyelmeztetését: Haljunk meg a bűnnek, hogy Krisztussal élhessünk! URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM, HOGY TUDHATOM: A KERESZTÚT A FELTÁMADÁSHOZ VEZET. ADJ BÁTORSÁGOT, HOGY MERJEK HASONLÍTANI AZ ELHALÓ BÚZASZEMHEZ ÉS A SZENTÁLDOZÁSBAN KAPOTT ERŐ ÁLTAL ÉLETEM MINDIG GYÜMÖLCSÖT TEREMJEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.