Vasárnapi gondolatok kategória bejegyzései

Évközi 3. vasárnap

Testvérem! Jézus a jeruzsálemi templomban tartózkodott a sátoros ünnepen. Ennek utolsó napján – a pusztai vándorlás éjszakáin világító tűzoszlopra emlékezve – kivilágították a templomot. Ekkor hangzott el Mesterünk szájából az a mondat, amit mai áldozási énekünk idéz: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága – mondja az Úr.” (Jn 8,12) Ezzel a világossággal találkozhatunk mi is az Eukarisztiában.
„Sötétség – világosság” A fény kettéoszt. (Vö.: Jn 3,19kk) A gonosz sötétségben jár. A fény az Isten otthona. (Jahve először a fényt teremtette meg vö.: Ter 1,3; és megközelíthetetlen fényben rejtezik. Vö.: IV. kánon) Az igaz is a világosságra megy. A szentáldozás tudatosítja bennünk: cselekedeteinket Krisztus előtt tesszük. „Én vagyok a világ világossága.” Ez elsősorban nem a fizikai fényt jelenti, hanem a szellem világosságát, hiszen lelkünk a fényre vágyik. Legyen mindennapi kenyerünk a világ Világossága! „(Övé lesz) az élet világossága.” Ez a javak összefoglalását jelenti. A hit fénye megvilágosítja értelmünket és felmelegíti szívünket. A szentáldozásnak is ez a gyümölcse.
Testvérem! „Aki követ.” A világosságot nem szemlélni kell, hanem elindulni azon az úton, amelyet megvilágít. URAM JÉZUS! TANÍTS MEG MINKET ARRA, HOGY AZ EUKARISZTIÁBAN NE CSAK SZEMLÉLJÜNK TÉGED, HANEM TALÁLKOZVA VELED, INDULJUNK IS EL AZON AZ ÚTON, AMELYEN TE JÁRTÁL ELŐTTÜNK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.

Évközi 2. vasárnap, Ökumenikus imahét, Elvándorlók és menekültek világnapja

Testvérem! Még nagyon közel vagyunk a karácsonyi ünnepkörhöz, amikor mennyei Atyánk ajándékozó szeretetét élhettük át. Isten, aki maga a szeretet (Vö.: 1Jan 4,16b) – és a szeretet adni akar – mindent, azaz önmagát ajándékozza nekünk. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy egyszülött Fiát küldte el hozzánk, Pünkösdkor pedig Lelkét. Ezeket a gondolatokat előrebocsátva imádkozzuk most mai szentmisénk áldozási énekét: „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.” (1Jan 4,16a)
A Fiú, Jézus Krisztus, mindenben egy és ugyanaz az Atyával. Önmagát ajándékozó szeretetében is. Mi szeretnénk hasonlítani Mesterünkhöz és a szeretetet ugyanúgy gyakorolni, mint ő. Hiszen ezt „Isten oltott(a) belénk”. Ez csak akkor lehetséges, ha „megismertük a szeretetet”. Ezt a szeretetet pedig az Eukarisztiában érhetjük tetten. Az Úr valóban saját magát adja nekünk a kenyér színe alatt. (Nemcsak értelmét és akaratát, hanem érzelmeit is.) De hinnünk is kell benne. Mi „hittünk benne.” Most is hiszünk benne, ha méltóképpen áldozunk.
Testvérem! Az Oltáriszentség Isten megelőző szeretetének, nagylelkűségének a gyümölcse. A IV. misekánon olyan szépen foglalja ezt össze: «mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket», ezért maradt velünk a kenyér színében. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY AZ EUKARISZTIÁT (=HÁLAADÁST) ADTAD NEKÜNK, AMIVEL SZERETETEDÉRT HÁLÁT ADHATUNK. ERŐSÍTSD HITÜNKET, HOGY SZERETETEDET MEGISMERVE MI IS MÁSOKNAK AJÁNDÉKOZZUK MAGUNKAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megkeresztelkedése (évközi 1. vasárnap)

Testvérem! Szent VI. Pál mondta: „A mai kornak nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége.” Talán ez is belejátszott abba, hogy a karácsonyi ünnepkört – pár évtized óta – Jézus keresztségének ünnepével zárjuk le. Ekkor ugyanis hárman is tanúskodtak Jézus istenségéről: a mennyei Atya szava; a Lélek, aki galamb képében…; Keresztelő János. Nem meglepő tehát, hogy az ünnep áldozási énekében így imádkozunk: „Íme, ő az, akiről mondotta János: Én láttam őt, és tanúságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,32.34)
Íme, ő az. Automatikusan eszembe jut az áldozás előtti felszólítás: «Íme, az Isten Báránya…» Ezt is a Keresztelő mondta. Ezzel a mondattal mi is hitünket fejezzük ki. Én láttam őt. Az Előfutár látta Krisztust beállni a bűnbánók közé. Természetes, hogy a szentmisét bűnbánattal illik kezdenünk. Tanúságot tettem róla. A Vőlegény Barátjának tanúságtétele hiteles, hiszen ő ettől kezdve «kisebbedik», háttérbe szorul. Isten felé vezető úton magunkban senkik vagyunk, az Oltáriszentség az erőforrásunk, az Útravalónk. Ő az Isten Fia. Az Útkészítő tanúságtétele egyértelmű. Mi viselkedésünkkel megmutatjuk környezetünknek az Eukarisztiában velünk lakó Istent?
Testvérem! A szent pápa szavai ránk is vonatkoznak. Az Oltáriszentségről nem beszélnünk kell sokat, hanem tanúskodnunk a belé vetett hitünkről. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY KERESZTELŐ SZENT JÁNOS TANÚSÁGTÉTELE MEGERŐSÍTI HITEMET. ADD, HOGY AZ ÉN TANÚSÁGTÉTELEM TESTVÉREIMET SEGÍTSE KÖZELEBB HOZZÁD, AKI AZ EUKARISZTIÁBAN VELÜNK MARADTÁL.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megjelenése, vízkereszt

Testvérem! A karácsonyi ünnepkör legrégibb ünnepét üljük ma Vízkereszt napján. A misekönyvben «Urunk megjelenése»-ként szerepel ez a nap. A napkeleti bölcsek a Messiást keresték. Jézus, a mi Istenünk, «megjelent» a világ előtt, ezért találhatták meg őt. Szívesen azonosulok azokkal az egzegétákkal, akik szerint a bölcsek minket személyesítenek meg ebben a történetben. Ezért saját gondolatunknak is érezhetjük az áldozási éneket: „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy ajándékokkal hódoljunk az Úrnak.” (Vö.: Mt 2,2)
Eljöttünk.” Mi is itt vagyunk a szentmisén. Akkor is jövünk, ha ez olyan áldozat nekünk, mint amilyen a bölcsek utazása? Hiszen a szentmise felfoghatatlan érték!Ajándékokkal.” A bölcsek tudták, hogy nem jöhetnek üres kézzel. Mi mit hoztunk magunkkal, mit küldtünk a felajánlási körmenettel az oltárra? Mesterünk ugyanis bőkezű. Saját magát adja viszonzásul nekünk. „Hódoljunk az Úrnak.” Ehhez meg kell őt találnunk. A bölcsek, amikor a királyi palotába tértek, eltűnt előlük a csillag, csak a hóhér Heródest találták meg. Ha a magunk elképzelése szerint keressük Jézusunkat, mi se fogjuk meglelni őt. De ha a Kenyér színében (a bölcsek Bet-lehem-ben = Kenyér-házá-ban) keressük, akkor megtaláljuk és tudunk hódolni előtte.
Testvérem! A bölcseket a csillag segítette Jézushoz. Nekünk is szükségünk van segítségre. Legyünk egymás számára csillagok! ERŐSÍTSD MEG URUNK HITÜNKET AZ EUKARISZTIÁBAN, HOGY ÉLETÜNK LÁTTÁN MÁSOK IS RÁD TALÁLJANAK A KENYÉR SZÍNÉBEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szűz Mária, Isten Anyja, Újév, béke világnapja

Testvérem! Minden év január 1-jén Anyaszentegyházunk több dolgot is ünnepel. Mivel ez a nap karácsony nyolcada, ezért ezen a napon az Édesanyát köszöntjük, ahogyan ezt több családban teszik a gyermek születésnapján. Az angyalok énekére gondolva, karácsonykor az Istennek adott dicsőségre tesszük a hangsúlyt, ma a nekünk adott békére. De ez a nap újév napja is. Ez az idő szerepét juttatja eszünkbe. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a szentmise áldozási énekében ezt imádkozzuk: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13,8)
Mi, emberek mindig keressük a biztos pontot. Már Arkhimédész ezt mondta: «Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot». Ez a biztos pont számunkra csak örök Főpapunk lehet. Ő ugyanaz, aki az utolsó vacsora asztalánál szétosztotta testét a pászkakenyérben. Ő ugyanaz ma, amikor oltárunkon megjelenik a kenyér színében. Ő ugyanaz, amikor az örök életben egy asztalhoz ülhetünk vele. Az idő ugyanis emberi életünk kerete, az Isten Fia azonban az idő fölött áll.
Testvérem! A mi életünkben minden változik. Mi magunk és körülményeink is. Csak Isten változatlan. Ha tehát komoly változást szeretnénk, kapaszkodjunk az Oltáriszentségbe, mely ugyanaz… KENYÉR SZÍNÉBEN VELÜNK LAKÓ JÉZUS, EBBEN ÉS MINDEN ÉVBEN LÉGY A MI TÁPLÁLÉKUNK ÉS BIZTOS PONTUNK! HA BELÉD KAPASZKODUNK, BIZTOSAN MEGTALÁLJUK VÁLTOZÁSUNK HELYES IRÁNYÁT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

A Szent Család: Jézus, Mária és József

Testvérem! Az egészen biztos, hogy helyes öntudatra mindannyiunknak szüksége van. Bár előfordul, hogy ezzel kapcsolatban túlzásba esünk. A keresztény ember életében az öntudat helyes alapja csak ez lehet: mi Isten gyermekei vagyunk. Bűnbánattal be kell látnunk, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindig ennek megfelelően élünk. Viszont igaz, amit Szent Család ünnepén a szentmise áldozási énekében énekelünk: „Látható alakban megjelent a földön Istenünk, és itt élt az emberek között.” (Bár 3,38) Gondolunk erre? Ennek kellene ugyanis irányítania cselekedeteinket.
Szent Pál szerint Krisztus „Isten bölcsessége” (1Kor 1,24). Az ószövetségi bölcsességi irodalom gyakran megszemélyesíti Isten bölcsességét (pl.: Péld 8,22kk). A mai áldozási éneket a katolikus egzegéták közül sokan az Ige megtestesüléséremegjelent értelmezik. Érthető tehát, hogy karácsony ünnepének nyolcadában Báruk prófétát idézzük. De mi már azt is tudjuk, hogy Krisztus nemcsak itt élt az emberek között, hanem ma is itt él az Oltáriszentségben, így vele találkozhatunk a szentáldozásban.
Testvérem! Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Valóban Ő az útra kelők úti Kenyere; Ő vezet az igazságra, a helyes öntudatra; és Ő életünk Kenyere. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY MEGTESTESÜLÉSED MINDEN SZENTMISÉBEN FOLYTATÓDIK. KÖSZÖNÖM, HOGY A MENNYEI ATYA NAGY CSALÁDJÁBAN ASZTALT TERÍTESZ MINDANNYIUNKNAK. KÉRLEK, HOGY AKIK EGY KENYÉRBŐL RÉSZESEDÜNK, VALÓBAN EGY CSALÁD LEGYÜNK! (Vö.: 1Kor 10,17)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Karácsony, Urunk születése

Testvérem! A 97. zsoltár – amelyből idéz a mai ünnepi mise áldozási éneke – az un. koronázási himnuszok közé tartozik. Ezekben a szent szerző tudatosítja a választott népben, hogy Isten vezeti népét, Ő irányítja történelmüket. Jussanak ezek eszünkbe, amikor elimádkozzuk énekünket: „Meglátta a föld minden határa: Istenünk hozott nekünk szabadulást.” (3b) Jahve az, aki cselekedett, Ő mentette meg népét.
Meglátta.” Az emberiség ősi vágya meglátni Istent (paradicsomi állapot). Jahve az elrejtőző Isten (Vö.: Iz 45,15), aki a teremtésben, a választott nép történelmében (áldozási ének), de főleg a megtestesülésben (mai ünnep) mutatja meg magát. Az utolsó napon fogja mindenki meglátni őt, amikor eljön dicsőségében. (Vö.: Mt 24,30) Most – földi zarándoklásunk idején – a hit szemével a kenyér színében vehetjük észre őt. „Szabadulást.” A zsidó nép többször is megszabadult rabságából. A szentáldozás gyümölcse, hogy a bűn ellen hathatósabban küzdhetünk, «megszabadulhatunk» tőle. (Vö.: KEK 1393-95.)
Testvérem! A jászolban megsimuló Kisdedben ugyanolyan nehéz meglátni az Isten Fiát, mint a hópehely ostyában. (Vö.: Hozsanna 29.) Karácsony öröme erősítse meg az Oltáriszentségbe vetett hitünket. EZEN A SZÉP ÜNNEPEN MEGKÖSZÖNÖM NEKED JÉZUSOM, HOGY LÁTHATUNK ÉS ERŐDDEL MEGSZABADÍTASZ MINKET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 4. vasárnapja

Testvérem! Karácsonyhoz, Jézus születésnapjához közeledve, a liturgiában az édesanya alakja is megjelenik. A mai áldozási énekben ezt halljuk: „Íme, a Szűz fogan, Fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14) A Szentírás magyarázó szerint ez a jövendölés eredetileg ezt jelenti: «A gyermek születése lesz annak a jele, hogy Jahve ebben a kényszerű történeti helyzetben is (a dinasztia kihalásának veszélye) népével marad, azt el nem hagyja.»
Izaiás szavait a választott nép messiási jövendölésnek tekintette. Természetes tehát, hogy a fenti egzegéta később ezeket írja: «A jövendölés ünnepélyes hangja és a szimbolikus név, amelyet a próféta a gyermeknek ad, a távoli jövőbe mutat.» A jövendölés Názáretben, ill. Betlehemben beteljesedett, de ránk is vonatkozik. Hiszen a Fiú – akinek neve Emmánuel – ma is velünk van, ma is találkozhatunk vele a szentáldozásban. Tudatosítsuk tehát magunkban, hogy az Eukarisztiában velünk lakó Mesterünk minket sem hagy el, mostani helyzetünkben is számíthatunk segítségére.
Testvérem! Az eredeti héber szövegben a ’fiatal lány’ szó szerepel. De már a rabbik is a ’szüzet” értették alatta, mert a görög fordításban – amely Krisztus születése előtt készült – már a ’szűz’ szó szerepel. Mária ez a Szűz, aki szűzen szülte Jézust, akivel mi is találkozunk a szentáldozásban. A Szűzanya szűzi lelkülete jellemezzen minket is, amikor szentáldozáshoz járulunk. KÖSZÖNJÜK ISTENÜNK, HOGY ÍGÉRETEID MINDIG VALÓRA VÁLNAK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 3. vasárnapja, Gaudete vasárnap

Testvérem! Ádvent harmadik vasárnapját öröm vasárnapjának hívjuk. Túl vagyunk a várakozás felén. Már kevesebbet kell «aludni» Karácsonyig, mint ádvent elejétől a mai napig. Közeledik Jézus születésnapja, a vele való találkozás ünnepe. «Találkozás.» A szentmisében a szentáldozás erre nemcsak emlékeztet, hanem ezt létre is hozza. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az áldozási énekben ma így imádkozunk: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön a mi Istenünk, hogy szabadulást hozzon nekünk.” (Vö.: Iz 35,4;)
Nézzétek, eljön a mi Istenünk.” Ez valóban megvalósul, amikor szentáldozáskor Jézust a szívünkbe fogadjuk. Ő azért jön: „hogy szabadulást hozzon nekünk.” Ez a szabadulás – megvizsgálva Izaiás prófétánál a szövegkörnyezetet – a pusztából való menekülésre utal. Ez átvitt értelemben a bűneinkből való szabadulást jelenti. (Az áldozáshoz való kivonulás ennek szép szimbóluma.) A kiutat Isten adja népének. A szentáldozás nekünk is erőforrásunk.
Testvérem! Aki annak örvendezik, hogy találkozott Istenével, az egyértelműen elfogadja a próféta üzenetét: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek!De jó lenne, ha gyakran eszünkbe jutna ez az üzenet. «A KENYÉR SZÍNÉBEN VELÜNK LAKÓ JÉZUS! SEGÍTS MINKET, HOGY MINDIG ÖRÖMMEL VONULJUNK A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSRA ÉS ENNEK ÖRÖMÉT ÉLETÜNKKEL MUTASSUK MEG KÖRNYEZETÜNKNEK!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 2. vasárnapja

Testvérem! Báruk próféta Jeremiás próféta íródeákja volt, de maga is prófétaként működött. Könyvét ritkán idézi a liturgia, de a mai olvasmány és az áldozási ének is ebből való, sőt az áldozási ének az olvasmány része. „Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és nézd az örömet, amely Istentől jön.” (5,5; 4,36) Itt a próféta a babiloni fogságban sínylődő népet igyekszik felrázni és reményt akar szívükbe önteni.
Jeruzsálem gyakran a választott népet személyesíti meg. Ez tehát rólunk is szól. Az öröm – főleg ha Istentől jön – szentáldozásunkat is jelentheti. A találkozás ugyanis egyértelműen örömünk forrása. Sokkal könnyebben veszünk észre valamit, ha felkelünk, magaslatra állunk. Áldozásunkkal kapcsolatban az egyik gyakran visszatérő nehézségünk a megszokás. Mi segíthet ilyenkor? A felkelés, magaslatra állás ebben az esetben életünk megváltoztatását is jelentheti. Például igyekszünk hamarabb odaérni a szentmisére, így jobban rá tudunk hangolódni. Cselekvően bekapcsolódunk a szentmisébe (bűnbánat, tanításra figyelés, Miatyánk…), amely elvezet a gyümölcsöző szentáldozáshoz.
Testvérem! Szunyogh Xavér bencés atya a mai vasárnap szövegeiről elmélkedve ezt írja: «A mai vasárnap a remény ünnepe. Krisztus valóban a mi Megváltónk.» Az örömteli szentáldozás legyen ennek záloga! «KRISZTUSOM, SEGÍTSD LEGYŐZNÖM LUSTASÁGOMAT, LEZSERSÉGEMET, HOGY A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSOM MINDIG AZ IGAZI ÖRÖM ÉS REMÉNY ÜNNEPE LEHESSEN!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.