Vasárnapi gondolatok kategória bejegyzései

Évközi 13. vasárnap

Egy ószövetségi család számára a legnagyobb csapás a gyermektelenség volt. „Még gyermekemben sem láthatom meg a Megváltót!” Ilyen esetben emberileg érthető lenne, ha életunttá, magukba zárkózókká váltak volna. A mai olvasmányban egészen másról hallunk. Amikor Elizeus Sunámban járt, „lakott ott egy előkelő asszony, aki meghívta asztalához.” (2Kir 4,8b) Nemcsak a szokásos kényelmet biztosította az átutazóknak – a lapos tetőre sátrat állítottak –, hanem „rendezzünk be neki a tetőn egy kis szobát . . . ahányszor csak betér hozzánk, ott szálljon meg.” (2Kir 4,11) Erről az asszonyról a próféta szolgája így nyilatkozik: „Nincs neki fia, és a férje öreg!” (2Kir 4,14b) Ez a gyermektelen asszony nem temetkezett fájdalmába, hanem Isten akarata szerint szolgálta testvéreit. Meg is kapta jutalmát: „Egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz.” (2Kir 4,16a) Mindannyiunk életében vannak ma is nehézségek. Rajtunk áll, hogy mit teszünk. Ha elzárkózunk társainktól, csak elmélyítjük a bajt. Ha keressük egymást, ha barátságot kötünk, személyes kapcsolatokat építünk, akkor Isten megszabadít nehézségeinktől. Bízzunk mennyei Atyánkban és nyissunk testvéreink felé!

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.