Testvérem! A hegyi beszéd szent Máté evangéliumában a nyolc boldogsággal kezdődik. Sok szentírás-magyarázó ezt az evangélium «Magna Cartá»-jának – alaptörvényének – szokta nevezni. Jézus jelen időben mondta a boldogságokat. Ebből egyértelmű, hogy azokat nemcsak az örök üdvösségben, hanem már most is meg kell élnünk. Lehetőségünk erre legjobban a szentmisében, a szentáldozásban van. A mai szentmise áldozási éneke ezért idéz belőle: „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,5-6)

Sok szomorú ember van. „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” Jézus örömhírt hozott, melynek lényeges része az, hogy velünk az Isten: Emmánuel. A vigasztalás, az együttlét legjobban az Eukarisztiában, a szentáldozásban valósul meg. Ez eszünkbe juttathatja azt a gondolatot is, hogy a szenvedés összeegyeztethető Isten atyai szeretetével. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” Jézus az Igazság (Jn 14,6), akire szomjazunk. A kereszten Üdvözítőnk oldalából vér és víz folyt ki. (Vö.: Jn 19,34) Az Eukarisztia, a szent Test és Vér által Vele telünk el.

Testvérem! Ha valakinek nincs étvágya, az beteg. Az éhezés, a szomjazás életjelenség, mely növekedésünket szolgálja. Vágyakozzunk a szentáldozásra! URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM, HOGY ÉHSÉGEMET BETÖLTÖD ÉS SZOMORÚSÁGOMBAN MEGVIGASZTALSZ. AZ EUKARISZTIÁBAN VELED VALÓ TALÁLKOZÁS LEGYEN MINDIG ÉLETEM FORRÁSA! [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.