Szentáldozás

Mihály atya kérése a szentáldozással kapcsolatosan:

TESTVÉREIM!

A szentáldozás hitünk próbaköve. Bizonyítjuk vele, hogy az Eucharisztia hitünk szent titka, Krisztus valóságos teste és vére! Arra kérlek ezért Benneteket, hogy az áldozáskor külső tetteitekben is mutassátok ezt meg! Ezért: Az áldozást jelző csengő után rögtön sorakozzunk fel áldozáshoz; mi várjuk Jézust, és ne Ő minket. Középen, egymás mellett, kettes sorban sorakozzunk, hogy két oldalt a távozóknak legyen hely, akik kifelé fordulva mennek a helyükre. (Kérem, akkor is kettőssorba álljunk, ha egy áldoztató van és így is álljunk az áldoztató elé!)

Menjünk közel az áldoztatóhoz, akár a lépcsőig, hogy biztonságosan meg tudjon áldoztatni. Áldozás előtt érthetően válaszoljunk „Ámen”-t az áldoztató szavaira – ez valójában hitvallás! Ha szájba áldozunk, tartsuk mozdulatlanul a fejünket és nyitva a szánkat, amíg az áldoztató nyelvünkre helyezi az Oltáriszentséget. Ha kézbe áldozunk, már odaérkezéskor készítsünk mindkét kezünkből trónust! (Ne utolsó pillanatban emeljük fel a kezünket.) Kézbe csak akkor kérjük Krisztus testét, ha mindkét kezünk tiszta és nincs rajta kesztyű, vagy bármilyen kötés.

Csak akkor tudunk két kezünkből trónust készíteni, ha mindkét kezünk szabad és a hónunk alatt sem tartunk semmit. Emeljük magasra a kezünket, egyiket a másik fölé. A felül lévő kézbe helyezett Szentostyát az alul lévő kézzel fogjuk majd meg, és így vegyük magunkhoz. (Ne ügyeskedjünk, tenyerünkből az ujjaink közé csúsztatva az Oltáriszentséget, mert így azt könnyen leejthetjük és a tenyerünkből se áldozzunk!)

A magunkhoz vétel helye közvetlenül az áldoztatóhely mellett van, (oldalt lépve, az oltár felé fordulva). Ne vigyük el az OLTÁRISZENTSÉGET, és mást is akadályozzunk meg ebben!

Kérek mindenkit, hogy egyénieskedő mozdulatokkal (pl. letérdelés) ne zavarja meg a szertartást, hiszen a szentáldozás latin neve communio, ami közösséget jelent. Ezért kapcsolódjunk be a közös énekbe is, hiszen közös lakomán veszünk részt, (az ének szüneteiben van idő az egyéni imádságra is).

Két szín alatti áldoztatáskor ne kérjük kézbe az Oltáriszentséget, mert a bemártott Szentostya a kezünkhöz tapadna.

Köszönöm, hogy hitünket így is megvalljuk!

Szeretettel:
Mihály atya