Templomunkról

A budai Krisztinaváros szívében áll a Havas Boldogasszony római katolikus plébániatemplom. A XVII. század végén és a XVIII. század elején pestisjárványok tizedelték Buda lakosságát. Ekkor a budai Várban lakó módos polgár, Franczin Péter Pál kéményseprő mester fogadalmat tett: ha ő és családja megmenekül, elzarándokol az észak-itáliai Vigezzo völgy kegyhelyére, az ottani Vérehulló Szűzanya kegyképéhez. A kegykép másolatával gyalogosan tért vissza Budára, ahol fából fogadalmi kápolnát építtetett fából és a kegykép itt talált otthonra. Akkor még Vérkápolnának nevezték.

Az 1723-as tűzvészben leégett a kápolna, a kegykép azonban sértetlen maradt. Majd a kápolna ismét felépült és látogatott zarándokhely lett. XIV. Benedek pápa 1757-ben engedélyezte, hogy a Vérkápolna búcsúja ezentúl augusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepén legyen, és az ünnep nyolcadára a megszokott feltételek mellett teljes búcsút engedélyezett.

1795-ben új, jóval nagyobb templomra volt már szükség, amelynek alapkövét szeptember 13-án rakták le, és két év alatt készült el. A kegykép ismét a főhelyre került.

1811 és 1815 között készültek el a gyönyörű mellékoltárképek: Szent Anna, Fájdalmas Anya, Nepomuki Szent János és Mária Magdolna.

1821-ig a templom a vári plébániához tartozott, ferences szerzetesek látták el a lelkipásztori feladatokat. Ekkor önálló plébánia lett, Majsch Jakab volt az első plébános.

Itt tartotta esküvőjét a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István 1836-ban és az „anyák megmentője” Semmelweis Ignác 1857-ben.

A templomot 1943-44-ben bővítették, szentélyét egyedi technikával áthelyezték – ekkor nyerte el mai formáját.

Itt megtekinthető egy archív híradó részlete a bővítésről:

A második világháború alatt Szabó Imre plébános, a későbbi püspök, hősiesen állt hívei mellett a háború viszontagságaiban.

Az 1956 februári földrengés alkalmával a szentély kupolája megsérült, melyet a 70-es években ideiglenesen kijavítottak. Az ott látható Falconer-freskó restaurálására csak 2019-ben, a HANSA Kft. generálkivitelezésében, Hutóczki Vivien és Gedeon Gergely Péter restaurátorok közreműködésével, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt EGYH-EOR-17-EPER-0604 jelű támogatásával kerülhetett sor.

1993-ban Várhegyi István plébános tőszomszédságunkban megalapította a Szent Gellért Katolikus Iskolát, amely 1997-ben 12 évfolyamossá vált.

A gimnázium és a templom közötti téren áll a főváros legrégibb Szeplőtelen Fogantatás szobra.

Török József: Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia (pdf)


Templom címe: 1013 Budapest, Krisztina tér 2.                                                                              Plébánia címe: 1016 Budapest, Mészáros utca 1.                                                                           Búcsú: augusztus 5., illetve augusztus első vasárnapja


Régi fényképek templomunkról:

 

Templomunk jelenkori fényképei:

 

Kupola felújítás

Befejeződött szentélyünk kupolájának felújítása, amely az 1956 februári földrengés alkalmával sérült meg, és az 1970-es években csak ideiglenesen javítottak. Az ott látható Falconer-freskó restaurálása az elmúlt év novemberében végre lezárult, a HANSA Kft. generálkivitelezésében, Hutóczki Vivien és Gedeon Gergely Péter restaurátorok közreműködésével, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. EGYH-EOR-17-EPER-0604 azonosítójú támogatásával.

 

3 hozzászólás a(z) “Templomunkról” bejegyzéshez

  1. JÄGER SUSANNA

    Nagyon,szépen köszönöm, hogy ilyen nagyszerű tájékoztató érthető és pontos leírást olvashattam erről a csodálatos krisztinavaros történetéről! Köszönet és Üdvözlet mind azoknak aki ennyit fáradoztak!

  2. Katona Ildikó

    Tisztelt honlap kezelő!

    Lehet-e tudni, mikor állították fel a templom mellett gróf Széchenyi István mellszobrát? Ki az alkotó? Milyen anyagból készült? (bronz?) ? Mi a története?

    Előre is köszönöm a tájékoztatást!
    Üdvözlettel: Katona Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük