Advent 2. vasárnapja

Testvérem! Ha ajándékot hirtelen kapunk, nem tudjuk igazán átélni az örömöt. Ha azonban az ajándékozó fokozatosan, célozgatva egyre többet mond az ajándékról, öröme apránként ránk ragad. A SZENTMISE IS KINCS, ISTEN AJÁNDÉKA. Ő egyre többet árult el a szentmiséről. Ádventben, amikor a Krisztus születését megelőző időkre emlékezünk, ismerjük meg a szentmise előképeit. A mennyei Atya ezekkel az előképekkel készítette elő az ószövetségben a szentmise ajándékát.
Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira” (Ter 4,4). Az első előkép Ábel kedves áldozata, amit az Úr szívesen elfogadott. A második Melkizedek áldozata. Ábrahám elé „jött Melkizedek, Sálem királya. Kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt” (Ter 14,18). Így adtak hálát a győzelemért. A következő: Ábrahám a határtalanul szerető Atya előképe. (Ter 22) Amit végül Ábrahámtól az Atya nem fogadott el, azt Ő megtette: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3,16). A húsvéti bárány vacsora is a szentmise előképe. „A vért használjátok annak a háznak megjelölésére, amelyben laktok. … Titeket nem ér a megsemmisítő csapás” (Kiv 12,13). A mi húsvéti Bárányunk Krisztus (Vö: 1Kor 5,7), aki vére által a bűn rabságából szabadít meg minket. Az utolsó előkép – amelyet említek – a manna: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni” (Kiv 16,15). Jézus viszont már ezt mondja: „Aki e kenyérből eszik, örökké él” (Jn 6,48kk).
Testvérem! Ismerjük meg alaposan az előképeket. Megláthatjuk belőlük, milyennek kellene lenni a szentmisének: 1/ a legjavát akarjuk adni Istennek; 2/ mindenért így adjunk hálát; 3/ szeretetből fakadjon; 4/ higgyük, hogy megszabadít bűneinktől; 5/ gyümölcse a mi táplálékunk. Az Úrtól kapott előképek megismerése segítsen bennünket abban, hogy gyümölcsözően vegyünk részt a szentmisén!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.