Évközi 10. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány a «protoevangélium» (ősörömhír) történetét mondja el. A bűnbeesés után Isten rögtön a megváltás örömhírét is meghirdeti. Érthető tehát, hogy a bűnbánati zsoltárok közül azt választották a mai napraválaszos zsoltárnak, amely egyben zarándok zsoltár is. A 129. zsoltárt a zarándokló zsidók örömmel imádkozták, hiszen az együttlét, a találkozás örömét is megénekli. Így tehát egyértelműen segít az olvasmány megértésében.
„A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Istenem hallgass a szómra.” A mélység, a régi elképzelés szerint az alvilág, a «Seol», a reménytelenség szállása. A bűnös tudja, hol a helye, de ismeri a protoevangéliumot, ezért Istenhez mer fordulni: „Tebenned remélek, Uram, és igédben reménykedik lelkem.” Ebben a rövid mondatban a remény kétszer is szerepel. Aki így várakozik, az megtapasztalta a reményt adó szeretetét. Tudja, hogy az Úr nem úgy gondolkodik, mint az emberek. „Ha számon tartod (tartanád) a vétkeket, Uram, Uram, ki az, aki előtted megállhat?” Isten világából látszódik meg jól a bűn mélysége. De itt ismerhetjük meg igazából az irgalom forrását is: „De nálad bocsánatot nyer a vétek, ezért félve tisztelünk téged.” Aki a bűnbeesés után nemcsak büntet, hanem megváltót is ígér, annál biztosan elnyerhetjük bűneink bocsánatát. Ebből érthető az istenfélelem ószövetségi gondolata: nem szeretném őt megbántani.
Testvérem! A 129. zsoltárt mindig szerdán imádkozzuk «Az imaórák liturgiája» befejező imaórájában. A nap lezárásában és a válaszos zsoltárról való elmélkedésben is sokat segít a zsoltár 7. verse, amit válaszként énekelünk: „Az Úrnál az irgalom, és bőséges a megváltás nála.” SZÍVBŐL KÖSZÖNJÜK MEG AZÚRNAK, HOGY MEGVÁLTOTT MINKET.

[M.a.]

 

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.