Testvérem! Mostanában több egymás utáni vasárnapon az evangéliumban a kafarnaumi eukarisztikus beszédet halljuk, melyet szent János evangéliumának 6. fejezetében olvasunk. Már szent Ágoston, amikor a 33. zsoltárt magyarázza, ezt a zsoltárt Jézus előbb említett beszédével hozza kapcsolatba. Érthető tehát, hogy ezeken a vasárnapokon a válaszos zsoltárban a 33. zsoltár részleteit énekeljük.
„Magasztaljátok az Urat énvelem, dicsőítsük az ő nevét mindnyájan.” Szent Ágoston arra buzdít, hogy ezt lehetőleg együtt tegyük. «Ragadjátok magatokkal, akit csak tudtok, buzdítva, kérlelve, vitatkozva, számot adva, szelíden és kedvesen ragadjátok őket szerelemre» az Úr iránt. „Kerestem az Urat, és ő meghallgatott engem, és kiragadott minden rettegésből.” Aki meghallgatásra vár, ne ’kérje’ az Urat, hanem ’keresse’. A keresésben ugyanis mi is alakulunk. „Megvilágosultok, ha az Úrra néztek, és arcotokat nem éri szégyen.” Fisher szent János, amikor a vérpadra ment, ezt a zsoltárverset imádkozta. Nézzünk mi is az Eukarisztiára! „Az Úr meghallgatta a szegényt, aki hozzá kiáltott, és minden szorongatásából kiszabadította.” Mi kiálthatunk, de a szabadítást csak az Úr adhatja. Kapcsolatunkban ő az igazi kezdeményező.
Testvérem! Már Jeruzsálemi szent Cirill (+387) katekéziseiben említi, hogy a 33. zsoltárt áldozás közben énekelték. Érthető ez, hiszen e zsoltárból vett válaszban ezt halljuk: „Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr!” És mi? ÉSZREVETTÜK MÁR, RÁÉBREDTÜNK ARRA, HOGY MILYEN JÓ AZ ÚR? (Vö.: 1Pét 2,3)

[M.a]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.