Testvérem! Még nagyon közel vagyunk a karácsonyi ünnepkörhöz, amikor mennyei Atyánk ajándékozó szeretetét élhettük át. Isten, aki maga a szeretet (Vö.: 1Jan 4,16b) – és a szeretet adni akar – mindent, azaz önmagát ajándékozza nekünk. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy egyszülött Fiát küldte el hozzánk, Pünkösdkor pedig Lelkét. Ezeket a gondolatokat előrebocsátva imádkozzuk most mai szentmisénk áldozási énekét: „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.” (1Jan 4,16a)
A Fiú, Jézus Krisztus, mindenben egy és ugyanaz az Atyával. Önmagát ajándékozó szeretetében is. Mi szeretnénk hasonlítani Mesterünkhöz és a szeretetet ugyanúgy gyakorolni, mint ő. Hiszen ezt „Isten oltott(a) belénk”. Ez csak akkor lehetséges, ha „megismertük a szeretetet”. Ezt a szeretetet pedig az Eukarisztiában érhetjük tetten. Az Úr valóban saját magát adja nekünk a kenyér színe alatt. (Nemcsak értelmét és akaratát, hanem érzelmeit is.) De hinnünk is kell benne. Mi „hittünk benne.” Most is hiszünk benne, ha méltóképpen áldozunk.
Testvérem! Az Oltáriszentség Isten megelőző szeretetének, nagylelkűségének a gyümölcse. A IV. misekánon olyan szépen foglalja ezt össze: «mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket», ezért maradt velünk a kenyér színében. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY AZ EUKARISZTIÁT (=HÁLAADÁST) ADTAD NEKÜNK, AMIVEL SZERETETEDÉRT HÁLÁT ADHATUNK. ERŐSÍTSD HITÜNKET, HOGY SZERETETEDET MEGISMERVE MI IS MÁSOKNAK AJÁNDÉKOZZUK MAGUNKAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.