Testvérem! A 103. zsoltár felirata ez: «Himnusz a teremtő Istenhez». Az egyik szentírás-magyarázat szerint «ez a himnusz egyike az ószövetségi szentirodalom legkedvesebb költői termékeinek». Mai áldozási énekünk e zsoltár részeit idézi, melyek a teremtésben az Eukarisztia ajándékát készítették elő: „A földet esővel áztatod, Uram, hogy kenyeret teremjen a föld, és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.” (13-15)
A sivatagos vidék lakójának az eső és a bővizű forrás az elképzelhetetlen gazdagság jelképe: „A földet esővel áztatod, Uram.” «A kegyelem harmatának» legbőségesebb megnyilatkozása az Oltáriszentség. „Kenyeret teremjen a föld.” Szent Ágoston e mondatot magyarázva ezt mondta: «Miféle kenyeret? – Krisztust. Miféle földből? – Péterből, Pálból és az igazság többi megbízottjából.» Ma sincs ez másképp. Jézus papjai által adja magát nekünk. „Bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.” A nagy nyugati egyházatya «a lelki borról (beszél), mert az vidámítja meg az ember szívét». Szent Ágoston még arról is szólt, hogy a részegség veszekedésre, esztelenségre, haragra vezet. Krisztus – a lelki bor – viszont csak a szívet tudja megvidámítani.
Testvérem! A zsoltáros mind erre nem gondolhatott, amikor imáját megfogalmazta. Mi viszont hálatelt szívvel örvendezünk, hogy Teremtőnk legnagyobb ajándékát – az Eukarisztiát – így is előkészítette számunkra. MESTEREM SEGÍTS, HOGY A TE AJÁNDÉKODNAK TEKINTSEM A SZENTÁLDOZÁST ÉS A VELED VALÓ TALÁLKOZÁS MINDIG ÖRÖMRE GYÚJTSA SZÍVEMET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.