Évközi 27. vasárnap, Hálaadó nap a termésért

Testvérem! Amikor anyagot kerestem a mai gondolathoz, Damaszkuszi szent János (+749) egyik mondatára leltem: «Mivel egy kenyérben részesedünk, Krisztus egy testévé válunk, egy vérré, és Krisztusba épülve egymásnak tagjai leszünk.» Ez a mondat a mai áldozási ének lényegére világít, mely így szól: „Egy kenyér és egy test vagyunk mi sokan, mindnyájan, akik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk” (Vö.: 1Kor 10,17)
Mindig élt az emberekben az a vágy, hogy Isten asztalához letelepedhessenek. „Mindnyájan, akik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk.” Már a jeruzsálemi templomban bemutatott áldozat egy részét visszakapták az áldozat-felajánlók. Ők úgy gondolták (a pogányok is, amikor áldozatot mutattak be), hogy amikor ezt elfogyasztják, akkor Isten asztalánál foglalnak helyet. Mindez nálunk a szentmisében valóságosan megtörténik. „Egy kenyér és egy test vagyunk mi sokan, mindnyájan.” A közös étkezés, áldozás gyümölcse egyértelmű. Így válunk Krisztus titokzatos testévé, az Egyházzá.
Testvérem! A szentmise első neve a kenyértörés volt. «A kenyeret házaknál törték meg»
(ApCsel 2,46). Az áldozás előtti kenyértörés mintegy tapasztalhatóvá tette, hogy Krisztus titokzatos testének, egymásnak tagjai vagyunk. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY VELED, TESTEDDEL TALÁLKOZHATOM. A TESTED UGYANIS A KENYÉR, AZ EUKARISZTIA ÉS A TE TITOKZATOS TESTED AZ EGYHÁZ IS. VEZESS MAGADHOZ KÖZELEBB EZEKKEL A TALÁLKOZÁSOKKAL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.