Testvérem! Jézus a mai evangéliumban a helyes áldozatbemutatásról is szól. (Vö.: Mt 5,23k) Az áldozat bemutatásával együtt járt az áldozati lakoma is. A zsidók gondolatvilágában óriási jelentősége volt a lakomának, mert az áldozati lakomákon – felfogásuk szerint – maga Isten vendégelte meg őket (Vö.: Lev 10,15; 1Sám 1,4). Jézus az első szentmisét az utolsó vacsora, egy húsvéti lakoma keretében mutatta be. Jézus máskor is szívesen vett részt lakomákon (Vö.: Mt 9,10; Lk 7,36kk; stb.). Ezért ma a szentmiséről, mint lakomáról elmélkedünk.
Az étkezés a döntés szimbóluma is. IGENT mond, aki „habzsolja” a tudományokat, a gyönyöröket. De azt is szoktuk mondani szerelmesekről, hogy mit „esznek” egymáson? Ádám „eszik” a fáról és ezzel NEMET mond Isten akaratára. Lakoma rendezése, vagy az azon való részvétel ugyancsak IGENT mondást, elfogadást jelent (Vö.: lakodalom, születésnapi fogadás). A távol maradás viszont egyértelműen NEMET jelent. Jézus egész életében „az IGEN valósult meg” (2Kor 1,19). Azt szeretné, hogy a szentmisén való részvétellel mi egészen bekapcsolódjunk az Ő IGENjébe. AMIKOR TEHÁT RÉSZT VESZÜNK A SZENTMISE LAKOMÁJÁN, VAGYIS ÁLDOZUNK, MI IS IGENT MONDUNK AZ ATYA AKARATÁRA.
Testvérem! Jézus nagyon szívesen hasonlította a mennyek országát egy menyegzőhöz (Mt 22,1kk). A jelenlegi liturgia a középre helyezett oltárral arra akar figyelmeztetni, hogy a szentmise lakoma és egyben a mennyei liturgia előíze. (Vö.: Sc. 8.) Adjunk hálát Urunknak, hogy már valóság az emberek mindenkori vágya: Isten maga vendégel meg minket! Valamint legyen természetes számunkra (kivétel csak nagyon súlyos ok lehet), hogy a szentmisén áldozunk, vagyis IGENT mondunk az Úrnak.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.