Testvérem! Az Ószövetségben a leprát nemcsak betegségnek, hanem a bűn jelének is tartották. A leprától és a bűntől való szabadulást összekapcsolták. Aki a leprától meg tud szabadítani – lásd a mai evangéliumban Jézust – az a bűnöket is megbocsáthatja. A mai válaszos zsoltár, a 31. is, a bűntől való szabadulás útját tárja elénk.
„Bűnömet eléd tártam, nem rejtettem el vétkemet előled.” A feltárás is megkönnyebbüléshez vezethet, mintha az erdőben egy gödörbe belekiabálnám bajomat. De ez kevés: „Így szóltam: Gonoszságomat megvallom, Uram, és te megbocsátottad vétkeimet.” Ha ez az elismerés, megvallás Isten előtt történik, akkor bűnbocsánathoz vezethet. A szabadulás ugyanis Isten ajándéka. Boldogok, akiknek az Úr megbocsátotta bűneit, akinek betakarta gonoszságát.” A lelkiismeret furdalással élő sohasem lehet boldog. A boldogsághoz csak Isten irgalma juttathat el. „Vigadjatok és ujjongjatok, igazak, az Úrban, és örvendezzen minden tiszta szívű.” A vidámság, a boldogság felé számunkra az első lépes a tiszta szív, amihez a bűnbánat vezet. Ehhez akkor jutunk el, ha bűnösnek valljuk magunkat.
Testvérem! Ma úgy látjuk, kevés a boldog ember. Ennek egyik oka – szerintem – hogy megfogyatkozott a megbocsátó Krisztusba vetett hit. Kevesen állnak sorba a gyóntatószék előtt. Pedig a mai zsoltár válaszban így imádkozunk: „Te vagy, Uram, menedékem, a szabadulás örömével veszel körül engem.” ÉLJÜNK TEHÁT JÉZUS AJÁNDÉKÁVAL, A BŰNBÁNAT SZENTSÉGÉVEL!
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.