Testvérem! Húsvét ünnepének nagyságát Nazianzi szt. Gergely
(+390) így írja le: «Húsvét az ünnepek ünnepe. Oly mértékben múl felül
mindent, mint a Nap a csillagokat.» Ezért legnagyobb ünnepünket – a
zsidó hagyományt követve – nyolc napon át ünnepeljük. Ma is
Húsvét van tehát. A nyolcadik, a mai napot «Fehér vasárnapnak» (az
újonnan kereszteltek miatt), vagy «Irgalmasság vasárnapjának» (a
megváltásra gondolva) nevezzük. A válaszos zsoltárban – a múlt
vasárnaphoz hasonlóan – az utolsó «Hallel zsoltárból» éneklünk
verseket.
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad.”
A választott nép szabadságát Istennek köszönheti. Ennek alapja az Úr
irgalma (más fordítás szerint szeretete). Helyes magatartásunk ezért
csak a hálaadás lehet. Ez a mi feladatunk is. Akkor tesszük ezt meg,
ha együtt ünnepelünk: „Mondják, akik félik az Urat, mivel irgalma
örökké megmarad.” Az ünneplés oka egyértelmű: „Megfenyített az Úr és
megpróbált, de nem adott halálra engem.” Igazából a fenyíték, a
megpróbálás a babiloni fogság volt. Úgy szokták magyarázni, hogy ez a
bűn szimbóluma. E fölött győzedelmeskedett Jézus, amikor legyőzte a
halált.
Testvérem! Húsvét napját az Úrnak köszönhetjük. Igaz tehát a
zsoltáros szava: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk
rajta.” A húsvéti öröm kifejezést tehát ne csak megszokásból mondjuk,
hanem vegyük komolyan, ahogyan Nehemiás könyvében olvassuk: «Az
Úrban való örvendezés a ti erősségetek.» (8,10) A FELTÁMADOTTBA
VETETT HIT VEZET EL MINKET A TELJES ÖRÖMRE. (Vö.: Jn 17,13)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.