Jó Pásztor vasárnapján Jézus szeretné megértetni, hogy miért áldozza fel önmagát: „Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” (Jn 10,17-18). A „parancs” kifejezés számunkra kevésbé vonzó, de a szentírási szóhasználatban határozott pozitív tartalma van, amely napjainkban már kikopott. Mostanság többnyire a szabad akarattól való megfosztást értjük belőle, a szentírásban azonban az egymáshoz tartozás legszorosabb kötelékét jelenti, amelyben mindkét fél teljes elköteleződéssel van a másik iránt. Ez a megközelítés érthetőbbé teszi a parancs fontosságát, amit Istentől kapunk: „És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak . . .” (Kiv 4,1), később Jézus ezt mondja: „Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” (Jn 13,34) Ha ezt a tanítást megszívleljük, akkor Jézusnak azt a mondatát is magunkénak tudjuk érezni, amelyet nekünk is mond: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13). Kérjük az Úr kegyelmét, hogy minél többen meghallják és megértsék a szeretet-parancsot, és elkötelezetten hirdessék azt az egész világnak!

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.