HÚSVÉTVASÁRNAP, URUNK FELTÁMADÁSA

Testvérem! A zsidó nép húsvéti vacsorája a húsvéti bárány feláldozásával kezdődött. Ezután vérével megkenték az ajtó szemöldök- és félfáit, majd elköltötték a lakomát. (Vö.: Kiv 12) Szent Pál ehhez az eseményhez hasonlítja húsvéti ünnepünket, amikor ezt írja az első Korintusi levélben: „Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével, alleluja.” (5,7-8) Ez a mai áldozási énekünk.
Az áldozat-bemutatás Nagypénteken megtörtént: „Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták.” Értünk adta testét és vérét. A választott nép a húsvét ünnepe után egy hétig kovásztalan kenyéren élt. (Kiv 13,7) „A tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.” A kovász a bűn jelképe. (Vö.: Mt 16,6.11k) Ha Jézussal étkezem, nekem is tisztának és igaznak kell lennem. A tiszta szív alatt természetesen a bűnből «feltámadt» szívet értjük.
Testvérem! Szent Pál szerint húsvétunkat ünnepi lakomával illik ünnepelnünk: „Ünnepeljünk, alleluja.” Az ünnephez hozzátartozik a közösség, az ének és a lakoma. Légy gyakran velünk, hogy meg tudd élni a közösséget! Szíved túlcsorduló örömével zengd velünk állandóan az alleluját! A terített asztalról pedig vedd magadhoz a kovásztalan kenyeret! MENNYEI ATYÁNK! SZÍVBŐL MEGKÖSZÖNÖM NEKED, HOGY FIADAT ÉRTEM ADTAD. MERJEK HASONLÍTANI HOZZÁ, A HÚSVÉTI BÁRÁNYHOZ ABBAN IS, HOGY ÉN IS ÁLDOZATOT HOZOK TESTVÉREIMÉRT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.