Testvérem! Szent II. János Pál pápa enciklikája szerint “az Egyház az Eucharisztiából él.” Az Úr Jézus ugyanis ezt mondta: “Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne” (Jn 6,56). Ő karácsonykor közénk jött és a szívünkbe szállt. A szentáldozásban magunkhoz vett kenyér és bor testünkké és vérünkké válik, de a hatása nem szűnik meg. Jézus velünk “marad” mindörökre, hacsak halálos bűnnel el nem zavarjuk. Ma, a teljesség igénye nélkül, ezekről a maradandó gyümölcsökről elmélkedjünk!
1/ A szentáldozásban Krisztus vérét vesszük magunkhoz, amely “mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Szent Ambrus ezt mondja: “Ha az Úr halálát hirdetjük, a bűnök bocsánatát hirdetjük.” Ezért az Eucharisztia úgy egyesít bennünket Krisztussal, hogy minket egyszerre megtisztít az elkövetett bocsánatos bűnöktől és megóv a jövendő halálos bűnöktől. 2/ Aranyszájú szent Jánosnál olvasom: “Mivé lesznek azok, akik magukhoz veszik (az Eucharisztiát)? Krisztus testévé; de nem sok test lesz, hanem csak egy.” Az áldozás megújítja, megerősíti és elmélyíti az Egyházba tagozódást. 3/ Újra A. szt. Jánost idézem: “Megízlelted az Úr vérét és nem ismersz rá Testvéredre?” Ha az Eucharisztiát igaz szívvel vesszük magunkhoz, fel kell ismernünk Krisztust a legszegényebbekben is. Az Oltáriszentség elkötelez bennünket a szegények szolgálatára.
Testvérem! Mindezt szent Ágoston így foglalta össze: “Ó, irgalom szentsége! Ó, egység jele! Ó, szeretet köteléke!” Töltse el hála szívünket, hogy az Eucharisztia által mindezt az ajándékot megkapjuk és igyekezzünk mi is, hogy e gyümölcsök szerint alakítsuk továbbra életünket!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.