Amikor az apostolok – akiket Jézus kiválasztott, és csak velük felment egy magas hegyre – bepillantást kaptak Isten dicsőségébe, olyannyira élik át az Isten közelségéből adódó örömet, hogy megfeledkeznek önmagukról. Ott akarnak maradni a hegyen, Jézusnak, Mózesnek meg Illésnek is készek készíteni egy-egy sátrat, de a maguk sorsáról megfeledkeznek gondoskodni. Ez a magatartás elég szembetűnő abban a kontextusban, hogy előtte is, és utána is maguk között arról tanakodnak, hogy ki nagyobb közülük. Amint megtapasztalják Isten közelségét, már megfeledkeznek önmagukról. Istenben vetett hitünk mércéje egyben a ráhagyatkozás mércéje is. Így válik érthetővé számunkra is Ábrahám hite, amely hitre mi is kaptunk meghívást.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.