Testvérem! A mai szentmise áldozási éneke – a Jeromos biblia-kommentár szerint – «valószínűleg általánosan ismert közmondás volt». Szent Pál is felhasználja az első korintusi levelének 15. fejezetében (36. vers). Ez a mondás nagyszerűen ábrázolja Jézus halálának teológiai mélységeit. „Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24-25)
A mondás igazságát mindennapi életünkben is tapasztaljuk. Pl. az orvos kezünk vagy lábunk betegségénél így figyelmeztet: Túlzottan ne kíméld magad, mert állapotod rosszabbra fordulhat. Jézus is nagyon fontosnak tartja, mert megerősítéssel vezeti be: „Bizony, bizony mondom nektek.” Jézus élete ugyanis teljes önfeláldozás, teljes önátadás volt. „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad.” Urunk az Oltáriszentség alapításával is önfeláldozását valósítja meg: velünk marad. „De ha elhal, sok termést hoz.” Jézus halálának nem az a következménye, hogy elveszítjük Őt. Az áldozás által bennünk most is termést hoz.
Testvérem! Akik Mesterünkkel találkozunk a szentáldozásban, szükséges, hogy hasonlítsunk Hozzá. Vegyük ezért komolyan az Egyház figyelmeztetését: Haljunk meg a bűnnek, hogy Krisztussal élhessünk! URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM, HOGY TUDHATOM: A KERESZTÚT A FELTÁMADÁSHOZ VEZET. ADJ BÁTORSÁGOT, HOGY MERJEK HASONLÍTANI AZ ELHALÓ BÚZASZEMHEZ ÉS A SZENTÁLDOZÁSBAN KAPOTT ERŐ ÁLTAL ÉLETEM MINDIG GYÜMÖLCSÖT TEREMJEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.