Testvérem! Szent VI. Pál mondta: „A mai kornak nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége.” Talán ez is belejátszott abba, hogy a karácsonyi ünnepkört – pár évtized óta – Jézus keresztségének ünnepével zárjuk le. Ekkor ugyanis hárman is tanúskodtak Jézus istenségéről: a mennyei Atya szava; a Lélek, aki galamb képében…; Keresztelő János. Nem meglepő tehát, hogy az ünnep áldozási énekében így imádkozunk: „Íme, ő az, akiről mondotta János: Én láttam őt, és tanúságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,32.34)
Íme, ő az. Automatikusan eszembe jut az áldozás előtti felszólítás: «Íme, az Isten Báránya…» Ezt is a Keresztelő mondta. Ezzel a mondattal mi is hitünket fejezzük ki. Én láttam őt. Az Előfutár látta Krisztust beállni a bűnbánók közé. Természetes, hogy a szentmisét bűnbánattal illik kezdenünk. Tanúságot tettem róla. A Vőlegény Barátjának tanúságtétele hiteles, hiszen ő ettől kezdve «kisebbedik», háttérbe szorul. Isten felé vezető úton magunkban senkik vagyunk, az Oltáriszentség az erőforrásunk, az Útravalónk. Ő az Isten Fia. Az Útkészítő tanúságtétele egyértelmű. Mi viselkedésünkkel megmutatjuk környezetünknek az Eukarisztiában velünk lakó Istent?
Testvérem! A szent pápa szavai ránk is vonatkoznak. Az Oltáriszentségről nem beszélnünk kell sokat, hanem tanúskodnunk a belé vetett hitünkről. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY KERESZTELŐ SZENT JÁNOS TANÚSÁGTÉTELE MEGERŐSÍTI HITEMET. ADD, HOGY AZ ÉN TANÚSÁGTÉTELEM TESTVÉREIMET SEGÍTSE KÖZELEBB HOZZÁD, AKI AZ EUKARISZTIÁBAN VELÜNK MARADTÁL.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.