Urunk megkeresztelkedése

Testvérem! A karácsonyi ünnepkört Jézus keresztségének az ünnepe zárja le. A karácsonyi ünnepek központi gondolata egy név: Emmánuel (velünk az Isten). Izaiás próféta könyvének 7-12. fejezetét szokták «Emmánuel könyv-nek» is nevezni. (Itt található ugyanis ez a jövendölés.) A 12. – befejező fejezet – zsoltár-szerű hálaadás: „Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat művelt: tudja meg az egész világ!” Ritka, de ma a válaszos zsoltárt nem a zsoltárok könyvéből vesszük, hanem Izaiás könyvének ebből a fejezetéből.
A mai ünnep Jézus nyilvános fellépésének kezdete is. Az ünnep olvasmányában Izaiás a Messiás fellépéséről több mindent megjövendöl. Ragadjuk ki a bűnbánat-tartás gondolatát, hiszen János keresztsége a bűnbánat keresztsége volt. A válaszos zsoltárban így elmélkedünk: „Íme, Isten az én üdvösségem, … ő lett nékem szabadulásom.” Ebben a rövid fejezetben háromszor is elhangzik az «üdvösség» szó. A bűnt csak Isten bocsáthatja meg, hiszen az ő parancsát nem tartottuk meg. A bűn rabságából tehát ő tud megszabadítani. „Ujjongjatok és dicséretet mondjatok Sion lakói, mert nagy a ti körötökben Izrael szentje.” Isten minden-hatóságának legnagyobb tette, hogy megbocsát. Mennyire dicsőítjük őt ezért?
Testvérem! A karácsonyi ünnepeket lezárva két gondolat erősödik meg bennem: hála és bűnbánat. Köszönjük, hogy eljött közénk a Megváltó és azért is hálásak vagyunk, hogy megszabadítani jött. IGYEKEZZÜNK AZ ESTI LELKIISMERET-VIZSGÁLAT ALKALMÁBÓL NAPONTA MINDKETTŐT MEGTENNI: HÁLÁT ADNI ÉS BŰNBÁNATOT TARTANI. Karácsony ünnepének tanítása így maradhatna velünk egész évben.

[M.a.]‎

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.