Testvérem! Mennybemenetel ünnepén – akár csak a múlt vasárnap – áldozási énekünk az „A év” erre az ünnepre eső evangéliumának részlete, befejező mondata: „Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig, alleluja.” (Mt 28,20b) Ez a mondat világossá teszi számunkra, hogy Jézus nem úgy megy el tőlünk, hogy árván maradjunk. Számára örömteli hazatérés a mennybemenetel, de ő ugyanakkor mindig velünk akar maradni, ezért a mennyben helyet készít nekünk.
Tudjuk, Jézusban beteljesedtek az ószövetségi jövendölések. De ennél több is történt. Nemcsak „Emmánuelnek” nevezik a Messiást, hanem ő valóban velünk is marad – már itt a földön is. Prohászka püspök atya elmélkedéseiben olvassuk: Továbbra is «beszélünk vele, rendeleteit vesszük, ellátogatunk hozzá az Oltáriszentségben. … Telve van a világ Istennel, gondolataival, műveivel, erejével…» Mindezt a szentáldozásban megtapasztalhatjuk. «Jézus velünk léte egyre bensőségesebb egyesülést sürget s ez az egyesülés egybeforraszt, áthevít és tisztit.» Ha így egyesülünk Krisztussal, cselekedeteink – akár missziós munkánk is – biztosan gyümölcsözők lesznek.
Testvérem! Jézussal való együttlétünk legteljesebben az Eukarisztiában valósul meg. Köszönjük meg Mesterünknek, hogy ő ezért távozott: ne csak úgy legyen velünk mint testvérünk, hanem mint Istenünk, mindig és mindenütt. URAM JÉZUS! SEGÍTS, HOGY A SZENTÁLDOZÁSKOR SOHASE FELEJTSEM EL ANNAK GÖRÖG NEVÉT: HÁLAADÁS. MINDIG ADJAK HÁLÁT AZÉRT, HOGY TE VELEM MARADTÁL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.