Testvérem! Báruk próféta Jeremiás próféta íródeákja volt, de maga is prófétaként működött. Könyvét ritkán idézi a liturgia, de a mai olvasmány és az áldozási ének is ebből való, sőt az áldozási ének az olvasmány része. „Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és nézd az örömet, amely Istentől jön.” (5,5; 4,36) Itt a próféta a babiloni fogságban sínylődő népet igyekszik felrázni és reményt akar szívükbe önteni.
Jeruzsálem gyakran a választott népet személyesíti meg. Ez tehát rólunk is szól. Az öröm – főleg ha Istentől jön – szentáldozásunkat is jelentheti. A találkozás ugyanis egyértelműen örömünk forrása. Sokkal könnyebben veszünk észre valamit, ha felkelünk, magaslatra állunk. Áldozásunkkal kapcsolatban az egyik gyakran visszatérő nehézségünk a megszokás. Mi segíthet ilyenkor? A felkelés, magaslatra állás ebben az esetben életünk megváltoztatását is jelentheti. Például igyekszünk hamarabb odaérni a szentmisére, így jobban rá tudunk hangolódni. Cselekvően bekapcsolódunk a szentmisébe (bűnbánat, tanításra figyelés, Miatyánk…), amely elvezet a gyümölcsöző szentáldozáshoz.
Testvérem! Szunyogh Xavér bencés atya a mai vasárnap szövegeiről elmélkedve ezt írja: «A mai vasárnap a remény ünnepe. Krisztus valóban a mi Megváltónk.» Az örömteli szentáldozás legyen ennek záloga! «KRISZTUSOM, SEGÍTSD LEGYŐZNÖM LUSTASÁGOMAT, LEZSERSÉGEMET, HOGY A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSOM MINDIG AZ IGAZI ÖRÖM ÉS REMÉNY ÜNNEPE LEHESSEN!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.