Testvérem! Ádvent harmadik vasárnapját öröm vasárnapjának hívjuk. Túl vagyunk a várakozás felén. Már kevesebbet kell «aludni» Karácsonyig, mint ádvent elejétől a mai napig. Közeledik Jézus születésnapja, a vele való találkozás ünnepe. «Találkozás.» A szentmisében a szentáldozás erre nemcsak emlékeztet, hanem ezt létre is hozza. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az áldozási énekben ma így imádkozunk: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön a mi Istenünk, hogy szabadulást hozzon nekünk.” (Vö.: Iz 35,4;)
„Nézzétek, eljön a mi Istenünk.” Ez valóban megvalósul, amikor szentáldozáskor Jézust a szívünkbe fogadjuk. Ő azért jön: „hogy szabadulást hozzon nekünk.” Ez a szabadulás – megvizsgálva Izaiás prófétánál a szövegkörnyezetet – a pusztából való menekülésre utal. Ez átvitt értelemben a bűneinkből való szabadulást jelenti. (Az áldozáshoz való kivonulás ennek szép szimbóluma.) A kiutat Isten adja népének. A szentáldozás nekünk is erőforrásunk.
Testvérem! Aki annak örvendezik, hogy találkozott Istenével, az egyértelműen elfogadja a próféta üzenetét: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek!” De jó lenne, ha gyakran eszünkbe jutna ez az üzenet. «A KENYÉR SZÍNÉBEN VELÜNK LAKÓ JÉZUS! SEGÍTS MINKET, HOGY MINDIG ÖRÖMMEL VONULJUNK A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSRA ÉS ENNEK ÖRÖMÉT ÉLETÜNKKEL MUTASSUK MEG KÖRNYEZETÜNKNEK!»
[M.a.]
A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.