Testvérem! Karácsonyhoz, Jézus születésnapjához közeledve, a liturgiában az édesanya alakja is megjelenik. A mai áldozási énekben ezt halljuk: „Íme, a Szűz fogan, Fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14) A Szentírás magyarázó szerint ez a jövendölés eredetileg ezt jelenti: «A gyermek születése lesz annak a jele, hogy Jahve ebben a kényszerű történeti helyzetben is (a dinasztia kihalásának veszélye) népével marad, azt el nem hagyja.»
Izaiás szavait a választott nép messiási jövendölésnek tekintette. Természetes tehát, hogy a fenti egzegéta később ezeket írja: «A jövendölés ünnepélyes hangja és a szimbolikus név, amelyet a próféta a gyermeknek ad, a távoli jövőbe mutat.» A jövendölés Názáretben, ill. Betlehemben beteljesedett, de ránk is vonatkozik. Hiszen a Fiú – akinek neve Emmánuel – ma is velünk van, ma is találkozhatunk vele a szentáldozásban. Tudatosítsuk tehát magunkban, hogy az Eukarisztiában velünk lakó Mesterünk minket sem hagy el, mostani helyzetünkben is számíthatunk segítségére.
Testvérem! Az eredeti héber szövegben a ’fiatal lány’ szó szerepel. De már a rabbik is a ’szüzet” értették alatta, mert a görög fordításban – amely Krisztus születése előtt készült – már a ’szűz’ szó szerepel. Mária ez a Szűz, aki szűzen szülte Jézust, akivel mi is találkozunk a szentáldozásban. A Szűzanya szűzi lelkülete jellemezzen minket is, amikor szentáldozáshoz járulunk. KÖSZÖNJÜK ISTENÜNK, HOGY ÍGÉRETEID MINDIG VALÓRA VÁLNAK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.