Testvérem! Múlt vasárnap arról elmélkedtünk, hogy a szentmise emlékezés. AMIKOR A KYRIÉT (AZ ÚR) IMÁDKOZZUK, A VÁLASZTOTT NÉP VÁRAKOZÁSÁRA, ÁDVENTJÉRE EMLÉKEZÜNK. A «Kyrie» szót eredetileg csak Istenre vonatkoztatták. A császárt, mivel istennek tartották, Kyrie felkiáltással fogadta a nép. Már az apostoli időkben az Úr megszólítást fönntartották Jézusnak. (Vö.: Jn 21,7) Mi Jézust várjuk a szentmisében, ahogyan az ószövetségben is vágyakoztak Isten érkezésére, aki megszabadítja őket. Ezért kiáltjuk: Kyrie eleison, Uram irgalmazz!
A kyrie története nagyon régre nyúlik vissza. Az első századoktól a különböző templomokban gyülekezők litániát imádkozva vonultak a stációs templomba, ahol a szentmisét bemutatták. A diakónus felszólításaira a nép Kyrie eleison-nal válaszolt. Idővel a körmenet, a litánia elmaradt, de a válasz nem. A száma fokozatosan korlátozódott a még ma is gyakran énekelt 3×3-ra. (Kyrie, Christe, Kyrie) A IX. század után ennek szentháromságos magyarázatot adtak. A II. Vatikáni Zsinat utáni reform szerint leegyszerűsítették. A három felszólítást a nép csak megismétli. Mi ezt magyar szokás szerint ülve imádkozzuk, vagy énekeljük.
Testvérem! Jézus keresztjén a felirat három nyelven volt olvasható. (héberül, latinul és görögül; Jn 19,20) A latin liturgia érdekessége, hogy a másik két nyelven is megőrzött néhány szót. Pl. Ámen, alleluja (héber), Kyrie (görög). A történészek szerint volt olyan idő, amikor a görög liturgiában a kyriét latinul imádkozták. Emlékeztessen ez minket az Úr által megkívánt egységre. Valljuk meg közösen, hogy mi Jézust, Urunknak (Kyrie), Istenünknek tartjuk.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.