Jeremiás próféta az ószövetségi Szentírás egyik nagy alakja. Félénk természete ellenére teljesíti az úr parancsát: hirdeti Isten büntetését. Belső vívódásait is leírta könyvében, ezeket „Jeremiás vallomásai” néven emlegetik. A mai olvasmányban egy ilyenből hallunk részletet. Jeremiás életét megkeserítik az ellene való áskálódások: „Hát hogyha lépre csalhatnánk valamiképp.” (Jer 20,10b) Volt barátai beszélnek így, (Vö. Jer 20,10a) ő mégis Istenben bízik: „Az Úr erős harcosként mellettem áll.” (Jer 20,11). A látszat ugyan más (Jeremiás kalodában ül), mégis biztos a sikerben: „Mert most én színed elé tártam ügyemet!” (Jer 20,12) Isten hűségébe vetett bizalmát azzal is kimutatja, hogy ebben a helyzeteben Isten dicsőítésébe kezd: „Énekeljetek az Úrnak, zengjétek az Úr dicséretét, mert minden gonosz hatalomtól megmenti szolgái életét!” (Jer 20,13). Jeremiás belső szenvedésében Istenhez fordult, imádságban beszélte meg Vele gondjait. Nekünk is, ha hűségesen akarunk járni Isten útján, sok kemény harcot kell kiállnunk. Ő helytállt, bár még nem ismerhette Jézust. Példája nyomán merjünk mi is bizalommal Istenre hagyatkozni és a szorongatás idején is bátran dicsőítsük Istent.

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.