A mai olvasmány első mondata világosan tanítja, hogy minden Istené: „A mindenségnek nincs más gondviselő Istene.” (Bölcs 12,13) Töltsön el ezért határtalan öröm minket, mert ebből egyértelműen következik: Te is, én is, mindannyian Istené vagyunk. Ha tovább olvasod a Bölcsesség könyvét, megbizonyosodhatsz az állításról. A sajátjára mindenki vigyáz. Lehet valaki kényúr, de otthon, az egészen más. Isten „korlátlan Úr” (Bölcs 12,16) Ő biztosan tudja, hogy övé az utolsó szó, ezért tud türelmes lenni hozzánk. „Hatalmad akkor sújt, amikor akarod.” (Bölcs 12,18b), mégis „erőd fékezve kímélettel ítélsz és vezetsz.” (Bölcs 12,18a) Vigyáz ránk, mert övéi vagyunk. A mi nagyságunk alapja tehát az, hogy Istené vagyunk. Adjon biztonságot földi vándorlásunk idejére. Isten azt akarja, hogy hasonlítsunk hozzá. „Arra oktatsz minket, népedet, hogy mindig emberséges legyen és igaz.” (Bölcs 12,19a) Vigyázzunk tehát mi is embertestvéreinkre és környezetünkre, ahogyan ezt sokszor Ferenc pápa is mondja. Érezzük magunkénak a mindenséget, mert ezzel megvalósíthatjuk Isten szándékát: „Jó reményt is öntesz gyermekeidbe.” (Bölcs 12,19b)

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.