Évközi 2. vasárnap, az ökumenikus imahét kezdete

Testvérem! Ezen a héten a keresztények egységéért imádkozunk. A szentmisében erre emlékeztet a kenyértörés, hiszen mi mindannyian egy kenyérben kellene, hogy részesedjünk (Vö.: 1Kor 10,16k)! Ezt minden időben és minden rítusban gyakorolták. Valószínűleg a szentmise első neve is ez volt (vö.: ApCsel 20,7). A kenyértörést elsősorban gyakorlati okból végezték, hogy Krisztus testét ki tudják osztani. A misztikus magyarázat szerint, a megtört kenyér Krisztus szenvedésére és erőszakos halálára emlékeztet. Régen a kenyértörés hosszú ideig tartott. Helytelen, ha a hívek nem cselekvő részesei a liturgiának (ez minden korban így igaz), ezért I. Sergius pápa (+701) elrendelte, hogy ekkor az «Isten Bárányát» énekeljék. De miért pont ezt az éneket?
Keresztelő Szent János így mutatta be Jézust: „Íme az Isten Báránya…” (Jn 1,29). A zsidó nép nagyon jól ismerte a húsvéti bárányt, mely számukra a szabadulás jelképe volt. Szent Pál szerint Krisztus a mi húsvéti Bárányunk (1Kor 5,7)! A Jelenések könyvének tanúsága szerint (5,6), a Bárány még a mennyben is hordozza szent sebeit. Az ének értelme tehát ez: az Isten Báránya a kereszten elvette bűneinket. Ő fekszik itt az oltáron mintegy megölve és megdicsőülve, készen arra, hogy magunkhoz vegyük.
Testvérem! A mai szentmisében, a régihez hasonlóan, az Isten Báránya „addig ismételhető, ameddig a szentostya széttörése tart” (RMÁR 56/e). A végén énekelt «irgalmazz nekünk» kérésünket jelzi: Ne érdemeink szerint bánj velünk! III. Ince pápa (+1216) megjegyzése szerint, a végén mondott «adj nekünk békét» mondatot az Egyház nagy üldöztetés idején kezdte imádkozni. MAI BÉKÉTLEN VILÁGUNKBAN IS IMÁDKOZZUNK GYAKRAN KRISZTUSHOZ, AZ ISTEN BÁRÁNYÁHOZ AZ EGYSÉGÉRT IS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.