Évközi 23. vasárnap

Testvérem! A buddhizmus tanítása szerint a tökéletesség útja az, ha megölöm vágyaimat. A zsidó-keresztény hagyomány nem így gondolkodik. A vágyak jók és rosszak is lehetnek. A velük szembeni viselkedésünket erkölcsi értékük határozza meg. Még a Szentírás imádságos könyvében – a zsoltárokban – is szó van vágyakozásról. A mai szentmise áldozási énekében így imádkozunk: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem. Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” (41,2-3)
A szomjúságot nemcsak a szarvas, hanem az ember is megtapasztalja: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem.” Szent Ágoston zsoltár-magyarázatában ezt olvassuk: A szarvas «a kígyótiprás után még gyorsabban fut a forrásokhoz.» A bűn elleni küzdelemben mi is jobban áhítozzunk az Eukarisztia után, hiszen – ahogyan a II. Vatikáni Zsinat tanítja – ez istengyermeki életünk forrása. (SC 10.) De az Eukarisztia csúcs is, hiszen benne az élő Isten van jelen. „Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” Helyes vágyaim célja elsősorban Isten legyen.
Testvérem! A vágyakat szokták cselekedeteink rugójának nevezni. Minél gyakrabban gondoljunk a mennyországra és az Istennel való együttlét gazdagságára, hogy kívánságaink, vágyaink ezek boldogsága felé mozdítsanak minket. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY TE IS VÁGYAKOZOL UTÁNAM. (Vö.: Lk 22,15) A SZERETET SZENTLELKÉT ÁRASZD SZÍVEMBE, HOGY MINDIG SZERETETTEL VÁGYAKOZZAM A VELED VALÓ FÖLDI ÉS ÉGI TALÁLKOZÁSRA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.