Testvérem! A nem hívők részéről gyakori vád, hogy a vallás csak a túlvilágon ígér boldogságot. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz. Gondoljunk csak Jézus gondviselésről mondott példabeszédeire. (Pl. Mt 6,25-34) De már az Ószövetség is ellentmond az említett állításnak. Erre példa a mai áldozási ének: „Az Úr szeme óvja az istenfélő embert, aki az ő irgalmában bízik, hogy megmentse lelkét a haláltól és táplálja ínség idején.” (Zsolt 32,18-19)
A zsoltár felirata – A gondviselő Isten dicsérete – jó felütést ad kommuniónknak: „Az Úr szeme óvja az istenfélő embert, aki az ő irgalmában bízik.” Isten letekint lakóhelyéről és törődik azokkal, akik irgalmában bíznak. Aki – bár tudja, hogy nem méltó rá – áldozik, az kimutatja bizalmát Isten irgalmában. „Hogy megmentse lelkét a haláltól és táplálja ínség idején.” A haláltól való megmentés az örök életre utal. Itt a földön az ínség idejét éljük, hiszen még nem ülünk a menyegzős asztalnál. De a szentmise, az Örök Élet Kenyere már itt a földön az örök élet táplálékával erősít minket.
Testvérem! Határtalan öröm töltse el tehát szívünket, mert mennyei Atyánk nemcsak menyegzős asztalánál, a túlvilágon, hanem már most is, az ínség idején, táplál minket. Mivel a zsoltár-oráció mindezt jól foglalja össze, ezért ma ezzel az imával zárom soraimat: «TÁPLÁLJ, URAM, MINKET, AKIK ÉHEZZÜK A TE IGÉDET, ÉS MENTSD MEG LELKÜNKET A BŰNBEN VALÓ HALÁLTÓL, – HOGY BETELVE IRGALMASSÁGODDAL, AZ IGAZAK ÖRVENDEZÉSÉHEZ TÁRSULNI JÓVOLTODBÓL MÉLTÓK LEGYÜNK.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.