Évközi 29. vasárnap

A misszió hallatán a legtöbbször talán az olyan távoli országokra gondolunk, ahol a misszionáriusok embert próbáló körülmények között küzdenek az őserdő vagy a sivatag kihívásaival. Kétségtelen, hogy elismerésre méltó azok áldozatvállalása, akik ilyen körülmények között viszik el a távoli népekhez Isten kinyilatkoztatott tanítását, de nem feledkezhetünk meg a környezetünkhöz szóló küldetésünkről sem. Keresztségünknél fogva, ami által Krisztus egyházának lettünk a tagjai, az apostoloknak szóló krisztusi küldetés: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) egyben nekünk is szól. A mai kor embere éppúgy éhezi és szomjazza az igazságot, és ugyanúgy vágyik a békére és a tiszta szeretet megismerésére, de a megértés hiánya miatt a gonosz kifosztja őt: „Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.” (Mt 13,19). Bár sokakról mondhatnánk, hogy a családi háttere és a neveltetése lehetőséget biztosít számukra az Örömhír megismerésére és annak megértésére, sok keresztény mégis milyen borúlátó, és a szíve aggódással és reménytelenséggel van tele. Ezért fontos tudnunk, hogy amikor Jézus azt mondja apostolainak, hogy „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.”, azt nekünk is mondja, valamint hozzá teszi: „Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” (Jn 14,27). Az Úr békéjével a szívünkben akarjunk élni, és ily módon is hirdessük a világnak Isten üdvözítő szeretetét!

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.