Az ökumenikus imahét utolsó napja Iz 8,23b-9,3 1Kor 1,10-13.17-18 Mk 4,12-23
Isten Igéjének vasárnapja. Ez az ünnep Ferenc pápa új kezdeményezése. Mivel csak a legutóbbi napokban értesültünk róla, az idén még – az eddigi magyar szokást követve – szeptember utolsó vasárnapján ünnepeljük a Szentírás vasárnapját.
Testvérem! A mai szentmise evangéliuma szerint „ettől kezdve Jézus tanítani kezdett” (Mt4.17). Ezért foglalkozzunk most a szentbeszéddel. Már szent Pál figyelmeztet: „A hit hallásból ered” (Rom 10,17). Ezért: „Hirdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2). Szükséges, hogy mindannyian hallgatói és hirdetői is legyünk Isten üzenetének. Hiszen mi papok is csak azt tudjuk továbbadni, amit meghallottunk. Világi testvéreink sem elégedhetnek meg a hallgatással. Amit meghallottak, hirdetniük is kell tetteikkel és szavaikkal is.

Természetes tehát, hogy már legősibb emlékeink is megemlékeznek a szentbeszédről. Szent Pál „kenyértörés” közben hosszasan prédikált. (Vö.: Apcsel 20,7kk) Szent Jusztinusz (+165) így ír: „Mikor a felolvasó a felolvasást befejezte, a főpap intelmeket és buzdításokat intézett hozzánk s kért bennünket, hogy kövessük ezeket a dicső példákat”. A VI. századig csak püspök prédikálhatott. Az utána levő századokban különböző lelkesedéssel folyt a prédikálás. Igazi fellendülést a reformáció hozott. (Nálunk Pázmány Péter.) A mai előírás szerint „a homilia a liturgia szerves része. Vasárnapokon és parancsolt ünnepeken kötelező” (RMÁR 41-42.).

Testvérem! Legyen számodra is fontos a szentbeszéd. Jézus ezt mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Fogadjuk hittel a pap szavait és inkább bölcsességet, mint ékesszólást várjunk tőle. (Szent Ágoston) Legyen a lelkünk jó föld, melyben százszoros termést hoz Isten igéje. ÉREZZÜK FELADATUNKNAK, HOGY A MEGÉRTETT ÜZENET ALAPJÁN ELHATÁROZÁS SZÜLESSEN BENNÜNK, AMIT MEG IS VALÓSÍTUNK.

M.a.