Évközi 30. vasárnap

Testvérem! Az evangéliumban olvasott vak meggyógyítása annak ékes bizonyítéka, hogy Istennek gondja van a nyomorultakra, a bajbajutottakra. Erről tanúskodik Jeremiás is az olvasmányban, amikor vigasztalja a fogságban levő népet. Ugyanerre tanít a mai – 125. – válaszos zsoltár is, amikor a babiloni fogságból hazatérő népről énekel.
Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint akik álmodnak.” Amikor váratlan, nagy öröm ér, nehezen hisszük el a történteket. Ébredjünk fel, mert az Úr valóban megszabadít. Ha erre ráébredünk: „Megtelt akkor örömmel az ajkunk, és a nyelvünk ujjongással.” Merjünk hangot adni örömünknek, hogy mások is velünk örvendezhessenek. „Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, amint megárasztod délen a folyókat.” A sivatag időszakos folyóinak állapota teljesen az esőtől függ. A mi jó sorsunk pedig egészen mennyei Atyánk kezében van. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.” A vetés könnyeinek oka a nehéz munka és az éhes szájaktól megvont falat. De az értékek mindig áldozatok által születnek. A bőséges aratás ujjongással tölthet el mindannyiunkat.
Testvérem! Ahogyan már beszéltünk róla, a zarándok zsoltárokban egy-egy kérés, vagy hálaadás fogalmazódik meg. A mai válaszos zsoltár is zarándok zsoltár, mely hálát ad. Ezért énekeljük zsoltár-válaszunkban: „Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk.” VEGYÜK ÉSZRE ATYÁNK GONDOSKODÓ SZERETETÉT ÉS EZÉRT SZÍVÜNKET MINDIG TÖLTSE EL A HÁLA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.