Testvérem! A 17. zsoltár, melynek kiragadott részeiből tevődik össze a mai válaszos zsoltárunk, Istent dicsőíti. Ahogyan címe mondja: Hálaadás. Szerzője Dávid, akit a zsoltár felirata «Isten szolgájának» nevez. Isten szolgájának lenni kitüntetés, és Dávid, a derék szolga, rajongásig szereti Urát. Ezért imádkozzuk a válaszban: „Szeretlek, Uram, Istenem, én erősségem.” Ez a szeretet mai zsoltárunk alapgondolata.
„Istenem, segítőm, akiben remélek, oltalmazóm, pártfogóm és üdvöm ereje.” Aki igazán szeret, azt bizalom tölti el. Elsősorban ne magunkban bízzunk, hanem Oltalmazónkban! „Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” Akik az Urat szeretik, azok gondjukat is vele osztják meg. Bizalmuk miatt pedig biztosak lehetnek a szabadulásban. Dávid az Úr prófétája is volt, ezért szívbe markoló a következő gondolata: „Él az Úr, az én áldott segítőm, legyen dicsőség üdvöm Istenének.” Ez már az újszövetség világa is. Jézus feltámadt, él. Mi is tegyünk erről tanúságot testvéreink előtt. „Menedékem és sziklaváram, szabadítóm te vagy, Uram.” A derék szolga életének biztos pontja az Ura. Nekünk is az? Tudunk ilyen elragadtatással beszélni Urunkról, Testvérünkről?
Testvérem! A mai evangélium és az olvasmány is a szeretet parancsáról szól. A szeretet elsősorban nem érzelem, hanem döntés. LEGYÜNK – JÉZUSSAL, MÁRIÁVAL – DÁVIDDAL EGYÜTT MI IS «ISTEN SZOLGÁI». Ha erre törekszünk, elég erősek leszünk arra, hogy valóban a szeretet irányítsa életünket.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.